15.rész Tehetetlenség?

 

A démon szíve...

15.rész Tehetetlenség?

Bella:

Nem is tudom mennyi járhatott az idő, de még éjszaka volt... viszont felpattantak a szemeim és lehullva rólam a takaró megvillogott a gumiho alakom. Edward mellettem meglepetten ült fel és nézett rám értetlenül, de ő sem tétlenkedett és azonnal mellettem termett, szinte már védett. Elmosolyodottam. Kezemet felé nyújtottam és vállára helyeztem, jelezve, hogy minden rendben. Majd elé léptem és megköszörültem a torkát:

   - Gyere ki az árnyékból te szerencsétlen! - mordultam rá. - Hogy merészeled megzavarni a úrnőd álmát?! - éreztem, hogy Edward továbbra is értetlenül áll. Elfelejtette a képességemet, ugyanis az egyik sötét sarokban, amelyet alig érte el a hold fénye démon aurát éreztem. 

   - Vvvv... várjon... - hallatszott nemsokára a hang. - Kkkk..kkkérem! Kérem úrnőm! - lépett elé egy dús, fekete hajú, izzó vörös szemű egyszerű férfinak tűnő démon. Közepes termetű volt és a fizikuma sem volt valami kiemelkedő, ám szájából néha néha előbukkant kigyó nyelve, jelezve nem egészen emberi. 

   - Mit akarsz? Miért jöttél a vámpirok területére? Miért jöttél az Volturi barlangjéba? - kérdeztem ingerülten. Bár lopva Edward-ra pillantottam azon gondolkodva vajon mit gondolhat rólam? Viszont ő csak hasonló határozott, kemény állással állt mellettem és dühösen meredt az előttünk álló démonra. Talán megszokja? Nem ezt nem várhatom el tőle...

    - E.eee...elnézésedet kérem úrnőm! De fontos hí...í...írrel szólgálhatok! - dadogta tovább.

    - És ezt csakis éjjelek éjjelén vagy képes elmondani?! Settengedve, mint egy betolakodó? - közelebb léptem hozzá és álla alá nyúltam.  - Örülnöd kellene, hogy most nem azonnal töröm ketté a nyakadat! - förmedtem rá.

Mindeközben kinyitl az ajtó és megjelentek a többiek:

   - Mi történt Edward? - lépett gyorsan mellénk Emmett és Jasper. Rosalie és Alice csak az ajtóba figyeltek de ők is támadásra késztettek. Intettem feléjük, hogy engedjenek.

Nem volt valami erős démon azt valahogy megtudtam mondani és a Cullen-ek sem gyengék, de nem tudhattam, hogy éppen nem e fog átverni valamivel amibe veszélybe sodorhatom mindannyiokat. No de mondjuk ez is hülyesség lenne Aroék birtokába vagyunk akik felvennék vele a küzdelmet és nem tudna innen kiszabadulni. No meg persze engem nem kellett félteni, ugyanis mielőtt bármit is tenné én gyorsabban végeznék vele. Meg persze Edwardék nem ölhették meg egyezségünk miatt, viszont megsebesíteni megtudnák.

   - Bökd már ki és ne dadogj itt összevissza! - rántottam fel a földről, mire remegve ismét dadogni kezdett. Véltem, hogy ha bár Aroék nem is hallják, mert esetleg nincsenek itt Jane vagy valamelyik másik allatvaló hallja az éppen történteket és holnap kérdőre vonnak miatta.

    - Jól...jól van. - hadarászott össze vissz a kezeivel és elengedtem. - Úrnőm, démonok járják Volterrát ön keresve és...

   - És...? - ragadtam meg nyakától fogva. - Tán megkérdőjelezed az erőmet? Minek ez a figyelmeztetés?! - izottak kék szemeim, bár inkább azért forrt a düh, mert mögöttem álló vámpirok ezt megtudták. 

    - Khm... khm... nem... - nyögte a démon. - Dehogyi... khm...khm... - engedtem szoritásomnól és hagytam, hogy beszéljen. - Viszont gondoltam, hogy megéri az információimat, merre találhatók és más dolog is... - csillant fel a szeme móhon.

   - Megéri az információd?! - nevettem fel. - Azt majd én eldöntöm. Nem vagyok jó kedvembe és igazán merész tőled, hogy kérni akarsz valami éjjelek éjjelén. - elengedtem.

    - Akkor ha kíváncsi rá, megosztom önnel. Viszont beszéljük meg a jutalmamat. - dörzsölte össze tenyerét. Romlott teremtés... te egysze ra markomba fogsz kerülni.

    - Ez ugye valami vicc? - ismét torkánál fogva megemeltem és a falhoz nyomtam. - Alkudozni mersz, velem?! - kissé megszoritottam nyakát és izzó szemeibe vörös iriszeibe meredtem és fájdalmat okoztam neki. A démon hangosan, amennyire a torka engedte felsikoltott és bár éreztem a háta mögött kissé megremegett vámpirokat, nem hagytam abba. De nem hagyhattam le a védelmem, nem a démonok előtt. - Szerintem örülnöd kellene, hogy nem öllek meg jobban? Az életed nem elég biztosíték az informáicókért?! Kevés lenne? - szűkítettem össze a szemem, mire a fájdalom még jobban élesedett a démonba és mozgolodni kezdett. Kigyó nyelve ide oda járkált arcán... elengedtem, mire lerogyott a földre és nyaka után kapott, köhögve.

   - De... igazad van úrnőm... elnézésedet kérem! - nézett rám vörös szemeivel.

Mélyen kifújtam a levegőt majd tettem egy lépést az ablak felé és felnéztem a Holdra. Adj erőt kérlek! Csuktam le egy pillantra a szemem, majd mire kinyitottam jeleztem Aliceéknek, hogy csukják be az ajtót. Rosalie nem lépett be a szobába, sőt becsukta, de visszament a szobájába. Gondolom jobbnak látta ebből kimaradni. Meg is értem. Viszont Alice belépett és ahogy a démont nézte lassan szerelme mellé lépkedett, aki kissé mögé rejtette.

   - Szívélyesen hallgatunk - a démon felnézett rám, majd rá Edwardékra.

    - Nem hittem volna, hogy igazak a pletykák... - válaszolta. - Úrnőm ön és egy vámpir... sokkal többet érdemel. - villámokat szort a szemem, mire egy pillantra hátra hökkent. - Elnézést! De biztos benne, hogy előttük mondjam el... a vámpirok...

    - Ne húzd már tovább az időt és bökd már ki amiért jöttél! Veszitek a türlememből! Hol vannak a démonok és miről kellene tudnom?

   - Volterra déli részén húzodnak meg egy kisebb csoport nagyjából 4-5-en lehjetnek csak itt. - hmm, az elég kevés többre számítottam. - Felfordulást akarnak okozni a bál napjára, kis gondot okozni, hogy összetűzésbe kerüljenek az úrnővel. - összeszűkitettem a szemeimet, miközben mindenki figyelmesen hallgatta. De végül csak felnevettem.

   - Tényleg azt hiszik, hogy ez működne? Na ne nevettess! 

   - Nincs itt az úr, így azt gondolják, hogy fogékonyabb vagy, nincs ki megnyugtasson. - hát ebbe most már nagoyn tévednek. - Illetve azt gondolják, hogy az úrnő legyengült, hiszen vámpirok felé mutatkoznak érzései... nem olyan mint régen. - csak néhány nap, hét telt el? És már ilyen hírek járják a terepet. Bár mit is várhattam volna. Persze, hogy erre várnak, hogy a drága kegyetlen úrnő, meggyengüljön. De azt leshetik! Addig nem nyugszom, amíg a bosszúm be nem teljesül!

 Újra felvillantak a villámok a szemembe és fájdalmat eresztettem a démonba mire az felsikoltott. Remélem, hogy ezt mindenki hallja itt, mert velem senki sem packázhat.

   - Üzenem nekik, hogy én nem gyengültem le! Bármikor utjukba eredhetek és végezhetek velük! - sziszegtem a fogaim közül. - És nem merjenek bármit is ellenem tenni vagy ezek ellene a vámpirok ellen, mert akkor nincs kegyelem! Most meg eredj! Lodulj! És ne kerülj a szemem elé! 

   - Jussom... 

   - Nem elég az életed? - tekintettem gyilkoló tekintettel vissza rá. - Kifele! 

A démon meghajolt majd szemünk láttára eltűnt, csak egy füst felhő jelezte, hogy valamikor volt ott valami vagy valaki. 

   - Elnézéseteket kérem! - fordultam barátaim felé és igyekeztem lenyugodni. Edward lépett mellém és karjaiba zárt. - Köszönöm... - suttogtam halkan, de tudtam, hogy mindenki hallja.

   - Jól vagy? - kérdezte Edward miközben továbbra is átölelt és megpuszilta a fejemet.

    - Igen! Ne haragdujatok, hogy megzavartam a pihenéseteket és mindennek tanúi kellett legyetek. - huh hát ha valaki most meglátott volna biztos, hogy arra gondolt volna, hogy az elmúlt percek hazugságok és valóban meggyengültem, hiszen sosem kértem bocsánatot eddig. 

   - Ugyan Bella, családtag vagy normális, hogy segítünk. - lépett közelebb mosolyogva Alice és megfogta kezeimet mire hálásan tekintettem rá.

   - Honnan tudtad, hogy itt van? - kérdezte Edward. - Percekig nem is láttam senkit.

   - Megéreztem az auráját. Bár még szerencse, hogy ébren voltam valamelyt... A démonok az éjszaka teremtményei, jól tudnak álcázodni, ez is belesüppedt a sötétségbe. Sosem tudhatod hogy éppen a kövektező árnyékba nem e húzodik egy. - láttam hogy e mondatomra mindenki arca kissé megrezdül.

    - Szóval a démonok itt ólálkodnak és ellened szövetkeznek? - kérdezte Jasper.

   - Mint ahogy már nem egyszer láthattátok, nem egy démon van aki ellenszegül és felül akarna kerekedni rajtunk. Rajtam... Persze mindig ott hagyják a fogukat... de ezenkívül mindig újra és újra megprobálják. - kibontakoztam Edward karjaiból és ismét az ablakhoz léptem és a messzeségbe léptem. Valahol ott... ott rejtőznek ezek az allatomosak. - Résen kell lennetek, azzal, hogy még ide is eljöttetek velem még jobban felkelltettétek a figyelmüket. Démonok könnyen gyülőlnek, haragra gerjednek, allatomosak és a haszon vezéreli őket. Vannak akik tudnak magukon uralkodni és vannak akik nem... De attól hasonlók vagyunk... - néztem a többiekre, mivel tudniuk kellett, hogy én is egy vagyok közéjük, de Edward csak mellém lépett és megsimogatta az arcomat. Megfogtam a kezét, bár hűvös volt mégis olyan melegséget áradozott. - De ne aggódjatok nem keverlek ebbe bele, majd én elintézem a cselszővöket mielőtt még a bál elkezdődne holnap. 

   - Veled megyek! - szólalt meg egyből Edward.

    - Szó sem lehet róla, még nem ismeritek eléggé a démonokat, nem is harcoltatok velük. Nem jöhetsz!

   - Nem hagylak egyedül . - fogta tenyerei közé arcomat. - Megvédelek! 

  Mosolyogva végig simitottam az arcán:

   - Rosalie-nak igaza van, nem keverhetlek ennyire bele titeket. - hogy az az átkozott démon ha nem lenne, most nem kellene itt szabadkozzak. - Nem fog nekem bajom esni. Láttad, hogy hány démonnal elbántam anno is, nem kell félteni. - mosolyogtam rá. Edward aggodó tekintettel fürkészett. - Ne is erősködj - zártam én le. - Vámpirok nem ölhetnek démont, szabály szegi. 

   - Csak megsebesítem... - próbált kibúvot kapni. 

   - Nem, nem tudhatjuk, hogy mivel állunk szembe. Nem akarom, hogy bjba sodorjalak egyikőtöket sem. Ez az én feladatom! - néztem elszántan rá, bár láttam, hogy nem igen hajlik rá. - Most mindenki menjen nyugodtan vissza a szobájába, holnap lesz a tárgyalás. Én is leszeretnék pihenni... - mosolyogtam szerememre és tudtam, hogy nem fog ellenkezni. 

   - A gyülésen szeretnéd, hogy részt vegyünk? - tette fel a kérdést Alice.

   - Nem! Azaz, Aro engedélyét kell kérnetek, mivel az Omega csapathoz tartoztok. Megengedte, hogy velem legyetek az én kísérőim, de a megbeszélés során az ő pártján álltok. 

   - Rendben! - szólalt meg Alice, mielőtt még más, azaz Edward, szólalt volna meg.

Ezzel Alicék elhagyták a szobát és kettesbe maradtunk Edwardal. Bár tudom hogy lett volna kérdése és még szabadkozott volna, hogy velem tartson... hagyott, hogy pihenjek. Nem sodorhatom bajba, nem keverehetem ennyire bele a démonok világában. Nem szabad!

Edward:

Nem tudtam megvédeni Bellát... Fel sem készültem erre, nem is hallottam, hogy a szobánkba van... és mi lett volna ha Bella mélyen alszik? Láttam volna, megtudtam volna állítani? Igaz, hogy még nem harcoltam démonokkal de ha Belláról van szó... Néztem a mellettem lévő szépségre, aki nyugodtan szuszogott, mintha az előbb mi sem történt volna. Mi lett volna ha megpróbálta volna bántani? Haszontalan vagyok? Haszontalan vagyok Bella részéről... nem tudom megvédeni a szeretett személyt... idegesen megdörzsöltem a szemeimet. Bella most is harcolni készül, démonok ellen, egyedül. Bár nem tetszik a fazon, most örültem volna, ha itt van Xavier, legalább nem egyedül harcolt volna. Xavier... biztos, hogy megtudta volna védeni most Bellát...Bella nem egyedül kellett volna szembe néznie azzal az allattomos démonnal.... Ezentúl is ez lesz?! Én csak ott fogok állni mellette és dühösen meredek az ellenségre, miközben a szerelmem harcolni fog. Démon Úrnő Edward, ehhez már hozzá van szokva...  Szólalt meg egy kis hang a fejemben. Tudom Alice, de akkor is, nem akarok tétlenül állni, nem állhatok tétlenül. De igaza van Bellának, nem ismerjük annyira jól a démonokat és hallottad mi nem ölhessük meg őket. Ez igaz, de megsebesíthetném, nem ölném meg őket csak megverném... Bella tudja, hogy fontos vagy neki és megakarod védeni. Ne emészd magad! A vámpiroktól így is megtudod védeni, a vérfarkasoktól... De nekem ez nem elég. És amúgyis mitől különb egy démon? Mi is azok vagyunk szörnyetegek... 

   - Jó reggelt! - nyújtozkodott szerelmem a reggeli napfény fürdőjében. 

   - Jó reggelt! - mellé ültem és átadtam egy bögre meleg kávét. Egész este azon agyaltam, hogy mit kellene tennem, hogy mit csináljak... - Köszönöm! - nyomott egy puszit az ajakimra. - Minden rendben? - nézett rám kíváncsian, közbe belekortyolt a kávéba.

   - Bella... - fordítottam komolyra a szót. - Én egész este gondolkoztam és döntöttem... 

   - És megosztod mivel kapcsolatban? - kérdezte érdeklődve.

    - Szeretnék mellett állni méltóan, szeretnélek megvédeni és nem csak úgy állni melletted mint egy cövek...

   - Dehát ez nem így van... - nyúlt egyik kezével arcomhoz, de kissé hátráltam.

   - Kérlek hadd fejezzem be. Nem léphetek át az Alfa csapatba? - meglepődve nézett rám. 

   - Hogy mit mondtál? 

   - Mi? Nem volt még ilyenre példa? 

   - Nem feltétlenül erről van szó, bár nem nagyon akarnak egyik részről a másikra menni... 

   - Figyelj! - fogtam meg kezeit. - Átgondoltam, egész este ezen törtem a fejem. Ha áttudnék menni akkor nyugodtan mellett lehetnék, ölhetném a démonokat. Megtudnálak védeni és nem is beszélnének rólad, hogy gyegülnél...

   - Edward! - szólt közbe. - Itt nem arról van szó, hogy démonokat ölj vagy, hogy mik terjengenek rólam. Nem harcoltál még velük...

    - De akkor adj rá esélyt! 

    - Illetve a démonok világa nem a te világod!

    - Miért ne lenne?! - csattantam kicsit jobban ki a kelleténél. - Én is szörny vagyok, vámpir az is oda tartozik.

    - Nem! Edward, Carlisle nem mesélte el, hogy miért oszlottak ketté? 

   -  Azt mondta harcban álltak a démonok és vámpirok, majd hogy békét kössenek ketté oszlottak.

   - Való igaz, de miért pont a vámpirok meg a vérfarkasok lázadtak fel?

    - Miért pont a vámpirok... - gondolkoztam el a kérdésén. 

    - A démonok erősek, kiszámithatatlanok, nem mondható, hogy emberi mivoltuk lenne. Sokszor eltér valami a kinézetbe ami látható szemmel vagy olyan erőt birtokolnak ami sötét. Könnyen haragra gerjednek és egy cél lebeg előttük a hőn áhított sötétség, félemek által táplát kényelem. 

    - Vannak eltérő folgo nálunk is, a vérfarkasok erőt birtokolnak és...

    - Figyelj ez most nem a legjobb hely, hogy ezt megbeszéljük. Aroék nem szívesen hallgassák ezt a történetet. - furcsán mérlegelni kezdetem. - És talán az lenne a legjobb ha a többiek is meghallanák. Jól van... - fújtaa ki a levegőt és letette a bögréjét.Miután látt a nem milyen elszántan nézem és nem akarok tágítani témámról - Mi lenne ha beavatnálak néhány történetben, néhány dologban ami jó tudni? De egyelőre kérlek ne mondd azt, hogy át állsz a mi oldalunkra. Rendben? - fogta arcomat kezei közé, - Ne mondd azt, hogy démon világban a helyed, mert nem így van. Edward, neked nem ez a sorsod. 

   - A sorsom egybe fontodott veled. 

    - Velem szeretnél lenni?

   - Micsoda kérdés ez?! - csattantam újra fel és felpattantam az ágyról. - Hát nem elmondtam, hogy szeretlek?!

    - Jól van, rendben! - nyugtatgatott. - Ha annyira szeretnéd beavatlak dolgokba és velem jöhetsz ma este is... de kérlek, kérlek ne mondd azt, hogy pártot akarsz cserélni. - nézett könyörgően, bár nem értettem, miért erőltetett ennyire, hogy ne válltsak. Tehát tudnék, de valamiért nem akarja. 

   - Veled mehetek? Bella kérlek! - visszaültem az ágyába és bal kezemre támaszkodva és jobb kezemmel megérintettem arcát. - Szeretlek! Szeretlek! Szeretlek! Nem azért, mert gumiho vagy, hanem mert első pillanattól kezdve vonzódni kezdtem hozzád, veled akartam lenni. Bármi is legyen, melletted maradok, veled leszek és megakarok mindent ismerni ami veled kapcsoaltos, részt venni mindenbe.

   - Jól van, velem jöhetsz. De... - emelte fel az ujját. - Nem borul el a vörös köd, nem hagyod, hogy rád boruljon a vörös köd és meggondolatlanul cselekedj. És ha erős démonok vannak, akkor...

   - Nem huzodom vissza... - elmosolyodott.

   - Óvatos leszel! Még sosem harcoltál velük, nem akarom, hogy megsebesülj. Értve vagyok? Több időbe fog telni, míg meggyógyulsz. - bólintottam. - Rendben! Akkor készüljünk fel! - csókot nyomott ajkaimra majd felállt, hogy átöltözzön. - Gondolom... - nézett vissza a fürdő ajtajából. - A megbeszélésen is szeretnél részt venni. 

Ezen is gondolkoztam és nem volt kérdés, ahol Bella ott van, ott kell legyek én is...

   - De nem nyílváníthatod ki semmibe sem a véleményed, pláné nem úgy, hogy az Aroék ellene menjen. - nézett rám szigoruan. - Bármit is mondjanak, mellettük érvelsz. - összeszükült szemekkel néztem, ezt sem értettem... mit mondhatnak? Miért nem érvelhetek mellette?

Nyugi Edward... minden idővel kiderül biztos vagyok benne! Hiszen csak most kezdődött a közös jővőtök.