Aishiteru
8.rész 109 év után
Bella:
Azóta az eset óta 109 év telt el. Pontosan 109 éves vagyok. Eljöttem azon az estén Elzearal, a családja tárt karokkal várt. Carmen egy nagyon kedves és csodálatra méltó személy, Elzearal nagyon aranyos párt alkotnak. Kedvessége, kisugárzása néha édesanyáméra emlékeztett. Elzear mindent elmesélt a vámpirokról amit tudnom kellett és tanított éveken át, már a képességem is tudom irányítani, kitudom terjeszteni, másokra , hogy megvédjem, gondomat viselte igazi apaként. Aztán kaptam három nővért, Irinát, Tanyát és Katet , nagyon hasonlítanak egymásra,bár vér szerint nincs kapcsolat bennük. Mind nagyon kedvesek voltak hozzám és türelmesek. Irina egy kicsit válogatosabb, kényesebb tipusu, de lehet szamitani rá, nagyon védi családjat. Kate és Tanya shopping őrültek, ha divatról akarsz tudni, ők a te embereid. Katenek van különleges képessége, ha hozzáér valaki képes áramütést idézni neki, tehát megráz. Azóta az eset óta ők a családom. Néha visszajártam Forksba , de olyankor erős fájdalmat éreztem a mellkasomban. Hiszen elkellett azt fogadjam,hogy talán vőlegényem más férje lett , mást tett boldoggá és lassan azt, hogy talán már nem is él. Persze, szerettem volna, ha megtalálja a boldogságot . De nekem a napjaim teltek , vannak olyan vámpirok akik az elején lázadnak...de én nem lázadtam. Mondjuk úgy lázadtam, hogy ültem a szobámba, már az új szobámba, és csak néztem ki az ablakon, szinte alig moccanva ki. Néha az új családom bejött próbáltak szóval tartani , de nem nagyon sikerült. Nem is tudom mennyi idő telt el,míg azt mondtam, hogy oké kijárok velük. De Forskba azóta sem voltam, pedig Elzearek jártak Carlisle-hoz de én nem voltam képes... Ha ők voltak nálunk én nem voltam otthon,mert utaztam, vadásztam egyedül...egészen a mai napig Forksba nem voltam de most...
-Biztos ezt akarod? Nem kellene apránként kezdened? - lépett be a már, már félig üres szobámba Elzear.
-Igen, megszeretném venni anyámék házát és újra lépkedni a szülőhelyemen.
-Rendben. Szóltam Carlislenak , előkészitenek egy szobát neked és vigyáznak rád.
-Köszönöm, köszönök mindent. Tudom, hogy nem mondtam elégszer, de te voltál a második apám. Köszönöm, hogy idehoztál és megtanitottál mindenre. Tudom,hogy az első években én...- vállamra tette a kezét.
-Megértem, nehéz volt. - közelebb lépett és átölelt.
Igen... Elzearra mindig számíthattam és mindig is számíthatok, hiszen annyi mindenre megtanított.
-Bejöhetünk? - álltak az ajtóban Carmenék.
-Persze - mosolyogtam rájuk,mire Kate és Tanya azonnal siettek átölelni.
-Vigyázz magadra! És igérd meg, hogy hamarosan találkozunk.- nézett rám durcásan Tanya.
-Igérem! - mosolyogtam. -Nem felejtem el soha amit értem tettek, ti mindig is a családom maradtok.
-Tudom, hogy nehéz volt, annyi mindent ilyen fiatalon elfogadni, az életed egyik legszebb időszakába. De minden helyre jön és majd te is fogsz találkozni egy új sze...
-Nem, kérlek ezt ne mond. - szóltam közbe Carmennek. - Nem fogok soha senkibe sem szerelmes lenni...
Ezt már évek óta eldöntöttem, érzem, érzem még most is azt a mérhetetlen szerelmet amit a vőlegényem irátn éreztem. Nem tudnám lecserélni, tudom, hogy már nem lehetünk együtt, de én képtelen vagyok tovább lépni. Nekem azok a kincseim, egy olyan szerelemet őriznek amit szerintem soha nem fogok többet érezni.
-Lassan indulnom kell. - néztem karorámra, amit érkezésem után kaptam Carmentől és Elzeartől.
-Rendben, segítünk. - fogta meg Irina egyik csomagom,majd elindultunk le a kocsimhoz.
Fél éves volt csak a kocsim, a lányoktól kaptam ajándékba születésnapomra. Egy kék, kis Tesla autó.
A lányok szerint nagyon talál hozzám.
Betettük a csomagjaimat, majd néhány búcsú szó után , elindultam szülőhelyemre Forksba. Bekell valljam, gyomor idegem volt. Emlékek sorozata halványult ki előttem. Persze, tudtam, hogy az első hely az a bizonyos rét lesz, ahol oly rég voltam.
És ott álltam, néhány kocsikázás után, ott álltam a rét közepén , ahol először vallott nekem szerelmet , ahol megkérte a kezem, ahol annyi percet töltöttünk együtt. lehajoltam és végig simitottam a zöledlő fűvön.
-Edward... drága Edwardom, visszatértem. - körbe néztem...
A természet szépsége nem változott az évek során. Felemeltem a kezem, amin a jeggyűrű díszelget, fényesebben ragyogott a napban,mint az én ragyogó fehér börömön. Halványan elmosolyodtam, majd fél órára leültem a rétre és hallgattam a természet lágy ölét.
Edward:
Edward Cullen vagyok, látszolag 18 éves vagyok, viszont az igazság az, hogy valóságban 109 éves vagyok. A múltamra nem emlékszem, semmire ... semmi emlék nem világos,minden homályos, nem tudok semmit kivenni. Carlisle talált rám, vámpir , haldokoltam, de megmentett. Először hallgatag voltam, valami hiányzott belőlem, dühös voltam , de nem tudtam megmagyarázni miért, csak éreztem, hogy nem ez kellett volna legyen. Ezután Carlisleval éltem, aki mindenhez megtanított. Orvos, nagyon segítőkész és kedves. Van egy képességem is gondolatolvasó vagyok, bele látok, mindneki fejében. Nemsokára utánam,Esme csatlakozott hozzánk, aki miután elvesztett gyerekét, öngyilkos akart lenni, Carlisle rátalált és időben átváltoztatta. Ezekután lassan összejöttek és egy párt alkottak. A szerelmük néha irigylésre méltó. Kedvessége és gyöngédsége erős. Harmadiknak Rosalie csatlakozott , volt barátja tolt ki vele... Carlisle abban reménykedett, hogy azt fogja jelenteni nekem Rosalie, mint neki Esme... de nem müködött közöttünk . Rosalie kicsit rideg, néha fenkölt, de igazi szépség bekell vallani. Aztán Rosalie rátalált Emmettre, akit egy medve megtámadott, háton cipelte végig Carlislehoz, hogy mentse meg. Egy párt alkotnak már ők is. Emmett igazi humormester, perverz és erős alak. Aztán Jasper és Alice csatlakozott hozzánk, egy párt alkottak és már vámpirok voltak. Jasper manipulálni tudja az érzéseket , csendesebb , megfontoltabb , okos ember. Alice, divat mániákus , pörgös, jó fej csaj. Azt hiszem ő az egyik, akivel nyugodtan tudok beszélni. Jővőbe lát. És legutoljára Vanessa került hozzánk , egyedül járta a világot sokáig,majd megtetszettem neki. Pár éve , olyan 2 éve ,beadtam a derekam és együtt vagyunk. Bár nem tudom,néha olyan érzésem van,hogy nem úgy nézek rá, mint bárki a családból a párjára. De talán korai ... megváltozhat szokták mondani.
Új taggal bővül a családunk. A denáli klán már régóta barátaink. Isabella Swan érkezett, hozzájuk utóljára.Soha nem találkoztunk még, ide nem nagyon jött és mikor mi mentünk akkor sosem volt ott. Carlisle mesélte, hogy eléggé a múltban ragadt, nem érti , hogy miért támadt meg az a férfi és miért változtatta meg. Nem nagyon ossza meg a gondolatait, magába zárkozik és próbál egyedül válaszokat kapni. Ez az első , hogy így eljött Forskba hosszú időre. De Alice azt mondta, hogy látta jól kifognak jönni és vásárolni is elfognak menni.
Ekkor autó motor robogása hallattszott, majd láttam a szobám ablakából, ahogy befordul egy kék Tesla. Carlisle már kilépett a házból , a többiek a nappaliba voltak, hallottam, ahogy arról beszélnek vajon milyen is lesz az új lány. Carlisle már az autónál járt, ami épp leállt, majd kiszállt... olyan kis törékenynek tűnt, gesztenyebarna szinű haja, olyan selymesnek tűnt, fehér bőre sima volt és aranybarna szeme halványan ragyogott , ahogy felnézett a házra,amit tudtom szerint látott már egyszer. Éreztem, éreztem azt a pillanatot amikor tekintetünk találkozott és mintha kis szikrák szöknének közöttünk és a rég elhunyt szívem, mintha dobbani kezdene... bumm bumm bumm.
-Szívem... -de ebből az álomból felkellett ébredjek, ugyanis Vanessa megjelent a hátam mögött.
-Tessék? - szakadt el nehezen a tekintetem Isabelláról.
-Nem jössz le? - hozzám lépett és végig simitott karomon.
-De...de...menjünk.
Bella:
A ház nem változott, talán egy két helyen nagyobb lett, vagy több ablak. De borzongás fogott el, ahogy rá néztem... itt ébredtem fel, itt ébredtem fel vámpirként.
-Bella szia! - tárta ki karjait Carlisle. - Rég találkoztunk!
-Szia. Tudom...- öleltem át. - Sajnálom...
-Ugyan, senki sem kötelezi, hogy...
-Ostoba voltam,te is ugyan olyan kedves voltál , mint Elzear én mégis elrejtőztem, még akkor is ha Alaszkába jöttetek.
-Nehéz időszak, mindenkinek marad egy nyoma , mindenki lázad valahogyan.
-De én..én ott ragadtam... Carlisle ...- megálltam és éreztem ahogy szemeim ragyogni kezdenek a megjelenő könnyek miatt. - Én ott ragadtam 1918-ban azon az idilli képen a családommal, a vőlegényemmel...
-Ssss... - szorosan átölelt. - Minden rendben lesz!
Olyan megnyugtató volt a hangja , olyan kellemes, mint Elzearé, sőt talán nyugtatóbb is.
-Gyere be! - mosolygott rám és elindultam előtte.
Bentről már sokkal modernebbnek tűnt mint anno. A butorok, eszközök, elektornikus eszközök viritottak itt ott. Hallottam már padló nyikorgatást a nappaliból és fentebbről is hangok szürődtek ki talán 2 személy... és amikor beléptem a nappaliba utánam Carlisleval, 12 aranybarna szempár szegődött rám.
-Hadd mutassam be a családomat. Ő a feleségem Esme! - egy középkorú nő, közepes termettel és barna hajjal lépett elő, átölelt. Olyan kedves mosolya volt neki is.
-Örvendek!
-Ő Emmett és Rosalie.
Először , egy nagy darab, feket hajú férfi lépett és ölelt meg, de olyan erővel...
-Üdv a családban! Jól el voltál rejtve.
Elnevettem magam és vállat vontam. Rosalie egy igaiz szépség volt, szőke haja egész a derékáig leért és karcsú termete irigyre méltó. Ő nem lépett közelebb, csak bicenetett. Igen, Tanyáék mindenkiről meséltek már, mondták, hogy Rosalie kicsit fenkölt.
-Aztán, itt van Alice és Jasper. - alig tudtam felfogni, a következő pillanatban, egy kis koboldszerű, tarkoig erő feket hajú lány ölelt át.
A divatmániákus,Tanya és Kate, mondták, hogy ő nagyon jól lehet vele beszélgetni.
-Szia Bella, nagyon örülök, tudom, hogy jól kifogunk jönni. - rám kacsintott.
Jaj igen, a jővőbe látó. Csak rámosolyogtam. Jasper felém lépett, majd kezet nyújtott. Szőkés, barnás , göndör haja volt, nem volt olyan izmos ,mint Emmett, de sportosnak tűnt és komoly embernek. Amint visszalépett, újabb két ember csatlakozott hozzánk.
-Ő itt Vanessa ! - folytatta Carlisle, a szőke lánnyal, aki szintént csinos, karcsú volt, bár Rosalie fölül múlja őt is.
Kateék szerint, sokkal magának való,mint Rosalie, valamiért sosem voltak, annyira joban vele, nem kedvelték.
-Örvendek! - nyújtott kezet felém.
-Illetve Edward...
Edward...Edward...Edward... visszhangzott a fejemben. Végig néztem rajta, sportos alkat, bozontos barnás haj , férfia állkapocs... gyöngéd tekintet... Éreztem, ahogy testem önéletre kell és legközelebb már mellkasába bújtam és karjaimmal átöleltem.
