4.rész Méltónak lenni?
Bella:
Azt hittem, hogy minden rendben megy. Hogy a boldogságunkat nem ronthassa el semmi, de az ördög mindig ott lapul, ahol kevésbé számítasz rá. Minden azzal a kis levéllel kezdődött , azt hittem téves , rossz címre küdték. De nem így volt...
-Na suli bál, mindenki készen áll? - az ebédlőbe üldőgélt a társaság, amikor Susan boldogan toppant hozzánk.
- Oh, igen nincs semmi ruhám. Neked van Bella?-dölt előre Lisa.
-Mi? Tessék? - Edward lágyan megszoritotta kezem.
-Föld, hívja Bellát. Suli bál ? Rémlik valami , most hétvégén lesz.
-Jaj igen... hogyne. Nekem sincs ruhám. - éreztem ahogy Edward méreget, de leintettem, hogy nincs semmi baj.
Pedig volt, ma reggel egy levelet kaptam , nem állt semmi más rajta minthogy " Tényleg ezt akarod velem tenni? Hogy teheted ezt velem? Én szeretlek! " Fogalmam sincs, hogy kitol van. Nem volt rajta cim , nem volt rajta nev, semmi... meg az sem volt rajta, hogy nekem jött. Sőt különösképpen nem a postaládába volt, hanem az ablakomnál... Talán a szél odafujta. Igen biztos, odafujta....
-Na akkor, mit szóltok, ha holnap elmennénk Port Angelesbe? Van egy nagyon jó kis butik , múltkor kaptam meg. Csodaszép ruhák vannak. Na ? Benne vagytok?- csillogó tekintettel nézett Susan minket.
Lisával összenéztünk és elnevettük magunkat. Nem kellene ekkora jelentőséget tegyek ennek, csak valahogy odakerült, szél fujhatta oda biztos...
-Na , most miért nevettek? - nézett ránk, majd mindkettőnket, nevetve ő is, megütögetett.
-Susan és a vásárlás kéz a kézben járnak.
-Na jó és?
-Tudod, jól, hogy nem tudunk neked nemet mondani. - mondtam és megérintettem a kezét.
-Tudom, ki tudna nekem nemet mondani?- vágott angyali arcot.
-Hát, Edward... elég sokszor... - szólalt meg Tom.
-Tom ! - szóltam rá.
-Nem, hagyjad Bella. Nincs semmi baj, igaza van... a nagy Mason Anthony Edward nemet tudott mondani neki, mert neki a világát IsabellaSwan jelenti. Ezzel nincs semmi baj. Én sem lehetek tőkéletes. Na szóval, akkor holnap suli után...
Néha még kételkedtemabba, hogy Susan ezzel ilyen hamar megbékélt. De féltem is érinteni a témát . Nem akartam elvesziteni a barátnőmet.
-Na várjunk... várjunk. - szólalt meg ismét Tom.- Ha már a csajok csajos napot tartanak, akkor mi lenne ha mi fiús napot tartanánk.
-S ez mit akar takarni? - nézett rá Nick.
Annak ellenére, hogy elsőre azt hittem, ezek ketten sosem fogják megérteni egymást, hisz majdhogy nem totál ellentétek voltak... mégis egész jól barátkoztak, jól megértették egymást, majd hogy nem befejezték egymás gondolatait. Azt hiszem, itt jön be az, hogy az ellentétek vonzzák egymást.
Ezen a gondolaton el is mosolyodtam. Hirtelen, hallottam, ahogy egy szék megnyikordul, majd valaki közelebb huzz magához. Edward volt az természetesen, aggodó tekintettel fürkészett. Rá mosolyogtam és két kezem közé fogtam arcát.
-Minden rendben van. Komolyan.
-Biztos? Olyan elgondolkodottnak tűnsz ma reggel...
-Igen biztos. - homolokomat az ővének döntöttem.
Néhány percig így ültünk, majd lassan egy lágy csókot lehelt az ajkamra.
-Hé! Fiatalok , menjetek szobára!
Edward elvállt tőlem, majd szemét kezdte forgatni. Tom felé fordult és megdobta egy kiflivel, ami még bontatlan volt.
-Na? Harcolni akarsz? Szerintem elpuhultál, amióta szerelmes vagy...
-Bármikor letudlak nyomni .
-Oh igen, akkor gyerünk, suli után? - csapta össze a kezeit Tom.
-Rendben,benne vagyok. - vigyorgott Edward.
Ebben a pillanatban becsengettek. A kantin elkezdett kiürülni, megszoritottam Edward kezét, most komolyan verekedni akar Tommal.
-Ti most... tényleg verekedni akartok?
Elnevette magát, majd megpuszilta a homlokomat.
-Minden rendben lesz.- ezzel maga után huzott.
Én meg totál értetlenül mendegéltem utána. Most mi van? Nekem most kémia órám jött, Edwardnak meg matek, így külön válltak útjaink.
-Ígérd meg, hogy suli után megnézel.
-Nézzem, meg ahogy verekedtek? Nem úriemberek vagytok?
Edward Tomra és a srácokra nézett, akik várakoztak, rögtön vették az adást.
-Ne aggódj Bella épségben kapod vissza . - ezzel rám kacsintott.
Edward megpuszilta arcomat , majd ment is a srácokkal órara.
-Na gyere Bella... -fogott karon Susan és siettünk a terembe.
Ahogy a folyóson elhallattunk néhány szem rám szegeződött , voltak még emberek akik nem nézték jó szemmel, hogy a suli egy jó paritával, ugymond járok. Túl egyszerűnek gondoltak hozzá, ügyetlen lány aki nem tud hozzá felemelkedni. Titkon még most is zavarnak , követnek ezek a rosszálló pillantások. Edwardot nem érdeklik, szerinte én tökéletes vagyok neki, jobbat nem is kívánhatna. De ez vajon tényleg így van? Sokkal szebb lányok vannak nálam, karcsubbak , magasabbak, szebb a börük, hajuk...
- Bella?- hirtelen feleszméltem Susan elém állt és vállon ragadott.- Ne foglalkozz velük, Edwardnak tőkéletes vagy és ez a lényeg.
-Igazad van köszönöm. - mosolyogtam rá.
-Ez a beszéd. - ragadott ismét karon engem és Lisát. - Na én őszíntén egy baba rózsaszinre gondoltam magamnak, nem szeretnék olyan formális egyenruhás stilusut, kicsit loknisabbra gondoltam , egy szép kesztyű pár hozzá... ti gondolkodtatok már rajta?
Ebben a pillanatba értünk a terembe, és pakoltunk le .
-Hát nem tudom... talán egy szürke...
-Szürke? Dehát az unalmas szín...- unottan könyökölt az asztalra .
-Nekem az tetszik. Vagy talán elmerészkedek a bézs szín felé.
-Na a bézs az már valami, eléggé kifinomult , kellemes szín . Semleges, rendben belemegyek. Na de Bella, te ugye nem ilyen unalmasabb színt akarsz?
-Én nem gondolkoztam ezen még...
-Na akkor én el is mondom a véleményem. Szerintem egy sötét szín nagyon jól találna a halovány, sápadt kis börödhöz. Feldobná és élénkítené azt. Oh... esetleg egy méregzöld ?
Susan tovább fecsegett a divatról és a sminkről, amíg be nem jött a tanár . Tulajdonképpen elgondolkodtam a ruhán, Edwardnak szeretnék tetszeni , próbáltam rácélozni, hogy szerinte milyen szín talál hozzám, milyen szín tetszik neki, milyen ruha... de nem igazán vette az adást...
-Bella... bármilyen ruhába légy Edwardnak tetszeni fogsz. Bármibe vagy Edwardnak te szép vagy, győnyörű.
Lisa megfogta a kezem és rámmosolyogott. Megköszöntem. Oh , Bella , mióta lettél ilyen esetlen, hogy flyamatosan löknek hátulról és bátorítanak... Na gyerünk szedd össze magad!
-Na akkor, mit szóltok, ha holnap elmennénk Port Angelesbe? Van egy nagyon jó kis butik , múltkor kaptam meg. Csodaszép ruhák vannak. Na ? Benne vagytok?- csillogó tekintettel nézett Susan minket.
Lisával összenéztünk és elnevettük magunkat. Nem kellene ekkora jelentőséget tegyek ennek, csak valahogy odakerült, szél fujhatta oda biztos...
-Na , most miért nevettek? - nézett ránk, majd mindkettőnket, nevetve ő is, megütögetett.
-Susan és a vásárlás kéz a kézben járnak.
-Na jó és?
-Tudod, jól, hogy nem tudunk neked nemet mondani. - mondtam és megérintettem a kezét.
-Tudom, ki tudna nekem nemet mondani?- vágott angyali arcot.
-Hát, Edward... elég sokszor... - szólalt meg Tom.
-Tom ! - szóltam rá.
-Nem, hagyjad Bella. Nincs semmi baj, igaza van... a nagy Mason Anthony Edward nemet tudott mondani neki, mert neki a világát IsabellaSwan jelenti. Ezzel nincs semmi baj. Én sem lehetek tőkéletes. Na szóval, akkor holnap suli után...
Néha még kételkedtemabba, hogy Susan ezzel ilyen hamar megbékélt. De féltem is érinteni a témát . Nem akartam elvesziteni a barátnőmet.
-Na várjunk... várjunk. - szólalt meg ismét Tom.- Ha már a csajok csajos napot tartanak, akkor mi lenne ha mi fiús napot tartanánk.
-S ez mit akar takarni? - nézett rá Nick.
Annak ellenére, hogy elsőre azt hittem, ezek ketten sosem fogják megérteni egymást, hisz majdhogy nem totál ellentétek voltak... mégis egész jól barátkoztak, jól megértették egymást, majd hogy nem befejezték egymás gondolatait. Azt hiszem, itt jön be az, hogy az ellentétek vonzzák egymást.
Ezen a gondolaton el is mosolyodtam. Hirtelen, hallottam, ahogy egy szék megnyikordul, majd valaki közelebb huzz magához. Edward volt az természetesen, aggodó tekintettel fürkészett. Rá mosolyogtam és két kezem közé fogtam arcát.
-Minden rendben van. Komolyan.
-Biztos? Olyan elgondolkodottnak tűnsz ma reggel...
-Igen biztos. - homolokomat az ővének döntöttem.
Néhány percig így ültünk, majd lassan egy lágy csókot lehelt az ajkamra.
-Hé! Fiatalok , menjetek szobára!
Edward elvállt tőlem, majd szemét kezdte forgatni. Tom felé fordult és megdobta egy kiflivel, ami még bontatlan volt.
-Na? Harcolni akarsz? Szerintem elpuhultál, amióta szerelmes vagy...
-Bármikor letudlak nyomni .
-Oh igen, akkor gyerünk, suli után? - csapta össze a kezeit Tom.
-Rendben,benne vagyok. - vigyorgott Edward.
Ebben a pillanatban becsengettek. A kantin elkezdett kiürülni, megszoritottam Edward kezét, most komolyan verekedni akar Tommal.
-Ti most... tényleg verekedni akartok?
Elnevette magát, majd megpuszilta a homlokomat.
-Minden rendben lesz.- ezzel maga után huzott.
Én meg totál értetlenül mendegéltem utána. Most mi van? Nekem most kémia órám jött, Edwardnak meg matek, így külön válltak útjaink.
-Ígérd meg, hogy suli után megnézel.
-Nézzem, meg ahogy verekedtek? Nem úriemberek vagytok?
Edward Tomra és a srácokra nézett, akik várakoztak, rögtön vették az adást.
-Ne aggódj Bella épségben kapod vissza . - ezzel rám kacsintott.
Edward megpuszilta arcomat , majd ment is a srácokkal órara.
-Na gyere Bella... -fogott karon Susan és siettünk a terembe.
Ahogy a folyóson elhallattunk néhány szem rám szegeződött , voltak még emberek akik nem nézték jó szemmel, hogy a suli egy jó paritával, ugymond járok. Túl egyszerűnek gondoltak hozzá, ügyetlen lány aki nem tud hozzá felemelkedni. Titkon még most is zavarnak , követnek ezek a rosszálló pillantások. Edwardot nem érdeklik, szerinte én tökéletes vagyok neki, jobbat nem is kívánhatna. De ez vajon tényleg így van? Sokkal szebb lányok vannak nálam, karcsubbak , magasabbak, szebb a börük, hajuk...
- Bella?- hirtelen feleszméltem Susan elém állt és vállon ragadott.- Ne foglalkozz velük, Edwardnak tőkéletes vagy és ez a lényeg.
-Igazad van köszönöm. - mosolyogtam rá.
-Ez a beszéd. - ragadott ismét karon engem és Lisát. - Na én őszíntén egy baba rózsaszinre gondoltam magamnak, nem szeretnék olyan formális egyenruhás stilusut, kicsit loknisabbra gondoltam , egy szép kesztyű pár hozzá... ti gondolkodtatok már rajta?
Ebben a pillanatba értünk a terembe, és pakoltunk le .
-Hát nem tudom... talán egy szürke...
-Szürke? Dehát az unalmas szín...- unottan könyökölt az asztalra .
-Nekem az tetszik. Vagy talán elmerészkedek a bézs szín felé.
-Na a bézs az már valami, eléggé kifinomult , kellemes szín . Semleges, rendben belemegyek. Na de Bella, te ugye nem ilyen unalmasabb színt akarsz?
-Én nem gondolkoztam ezen még...
-Na akkor én el is mondom a véleményem. Szerintem egy sötét szín nagyon jól találna a halovány, sápadt kis börödhöz. Feldobná és élénkítené azt. Oh... esetleg egy méregzöld ?
Susan tovább fecsegett a divatról és a sminkről, amíg be nem jött a tanár . Tulajdonképpen elgondolkodtam a ruhán, Edwardnak szeretnék tetszeni , próbáltam rácélozni, hogy szerinte milyen szín talál hozzám, milyen szín tetszik neki, milyen ruha... de nem igazán vette az adást...
-Bella... bármilyen ruhába légy Edwardnak tetszeni fogsz. Bármibe vagy Edwardnak te szép vagy, győnyörű.
Lisa megfogta a kezem és rámmosolyogott. Megköszöntem. Oh , Bella , mióta lettél ilyen esetlen, hogy flyamatosan löknek hátulról és bátorítanak... Na gyerünk szedd össze magad!
Edward:
Bella egyszerűen aranyos. Természetesen nem verkedni fogunk Tommal. De olyan aranyos volt, mikor aggódva azt hiszi, hogy összeverekedünk a barátommal. Egyszerűen szeretem, örűlten szeretem. Teljesnek érzem vele az életem. Olyan minden csodás, minden szép... Nagyon boldog vagyok. Anyám ezt sokszor meg is jegyzi , és nagyon örülnek nekem . Bellával tényleg eltudom képzelni a jővőmet, hogy összeházasodunk, gyerekeink lesznek , tehát együtt öregszünk meg. Már valóban nem tudtam, nem is akartam az életemet nélküle . S őszíntén megmondva, már nagyon vártam a bált. Ez egy nagy lépés az életünkben, s semmi mást nem akarok, mint hogy mellette legyek, vele legyek és együtt menjünk a bálra.
-Oh, a mi Edwardunk csak úgy sugárzik a boldogságtól. Lássátok ezt?
-Jaj... Tom... ne már. - Tom rámugrott és össze borzolta a hajam.
Félre löktem és elrendeztem a hajam.
-Na ugyan, örülök, hogy így látlak . És valóban igazad volt, Bella nagyon jó fej. Tök klassz csaj.
-Mondtam, hogy jól ki fogtok jönni. És ti be fogtok lógni a bálba?
-Persze, vagy azt hiszed, hogy csak pároknak szól?
-Nem , dehogy.
-Tudod, természetesen biztos sok lesz a pár, de biztos, hogy sok lesz az egyedülálló lány, aki álmodni akart erről a bálról de nem tudott párt szerezni. Na mi ott leszünk felviditani.
-Értem.
Ebben a pillanatban értünk a terembe és leültünk a helyünkre.
Bella:
További időben hamar letelt az idő, és már az udvaron álltunk a lányokkal. Néhány perc után Edward is kijött Tommal. Hozzám lépett és átölelt:
-Na gyerünk, Edward készen állsz?- aggódva néztem szerelmemre, hogy tényleg ezt akarja csinálni de ő csak rám mosolygott.
Tom után sietett minek után levette a kabátját és átadta nekem, átmentek a kosárlabda pályára és megálltak egymással szembe. Idegesen néztem rájuk, most komolyan ezt akarják csinálni? Nick megjelent a másik oldalon:
-Na jól van, fiúk tudjátok a szabályokat. Tiszteséges meccset akarok.
Ebben a pillanatba, mintha egy kő esett volna le a szívemről , Nick egy kosárlabdát emelt fel. Edward rám nézett és kiölttötte a nyelvét:
- Idióta...- mondtam megkönnyebülve.
Nick fellenditette a labdát és a meccs elkezdődött. Sok lány a pálya széléről kiabált, drukkoltak ... Edwardnak... Edward valóban menő volt, nagyon klassz, jól játszott, el sem tudtam hinni, hogy ő az én barátom, az én szerelmem. Edwardnak egyszerűen nem volt hibája, minden amit csinált jó volt, jól csinálta ... én tényleg megérdemlek egy ilyen fiút?
A meccs 10 perce tarott és Edward vezetett 4-1-re . Csodálva néztem, minden egyes percét, nem is amióta együtt vagyunk minden másodpercbe csodálom, annyira kitartó, kedves,barátságos ...
-Csak ki ne essen a szemed. - lökött meg Susan.
Elmosolyodtam, és megráztam a fejem. De ebben a pillanatban, úgy éreztem mintha valaki figyelne... De mikor körbe néztem, nem láttam semmit. Talán mintha a közeli erdőben valami megmoccant volna. Képzelődtem volna? Össz vissz negyed órát játszottak . Edwardnyert 7-3ra.
-Gratulálok haver! -fogtak kezet a két jó barát.
-Köszönöm, neked is. -mondta Edward.
Elindult volna felém, de a sok lány letámadta, minde gratuláltak és ugrándoztak körülötte.
-Köszönöm, köszönöm.- fogadta őket szerelmem, de végül sikerült kibontakoznia a körből és felém szaladott.
Felkapott a karjába és megpörgetett.
-Elmondhattad, volna, hogy csak kosaraztok. -mondtam.
-Jó, ne haragudj szerelmem de olyan aranyos voltál, mikor azért aggódtál , hogy verekedni fogok a legjobb barátommal. - tett le. - Tudod, hogy nem vagyok én olyan. S pláné nem a barátommal.
-Ne haragudj, csak...
De mielőtt bármit is mondhattam volna megcsókolt.
-Szeretlek.
-Én is téged.
Edward hazavitt, otthon apám még az őrsön volt, anyám a konyhába tevékenykedett.
-Üdv itthon. Na milyen volt a napod?
-Jaj anya. Képzeld Edward kosarazott Tom ellen. Ő nyert. Nagyon sok rajóngoja van Edwardnak, annyira menő, kedves , barátságos olyan... elképesztő . Én annyiszor elgondolkozom, hogy biztos megfelelő...
-Meg ne forduljon a fejedben. - vágott közbe anyám. - Bella győnyörű vagy, kedves , aranyos lány. Edward szeret téged, látszik rajta , nem akar , nem kíván senki jobbat, neki te vagy a lelkitársa, az akivel egészet alkothat ebbe a világba. Tudod, mikor megismertem apádat, ő is olyan volt mint te. Nagyon sok fiú udvarolt nekem, de nekem apádon akadt meg a szemem. Ügyetlen volt és szégyenlős, igen ha hiszed ha nem szégyenlős. De én mégis bele szerettem , ő más volt, különleges, volt valami benne ... Mint kiderült apád is szeretett, így nem is kellett sok idő , hogy elkezdjünk járni . Ahogy ti, udvarlás, család megismerés ... A bál estéjén , eljött értem, de mielőtt beültünk volna az autoba, leült a házunk lépcsőjére. Meglepődten észleltem, hogy most mi van nem akar jönni? Mosolyogva rám nézett és ezt mondta. " Renee én nagyon, de nagyon szeretlek téged, a világon még senki iránt nem éreztem ilyent. Nekem te jelented a világot. Sokszor megfordul a fejembe, hogy valóban én vagyok a neked illő férfi, aki boldoggá tud tenni téged, aki megtudja adni azt amire vágysz. Kérlek hadd, hogy fejezzem be... Nem vagyok biztos benne, hogy ez így van e vagy nem,de azt tudom, hogy te jelented a világomat, fényt hoztál az életemben és mindent megfogok tenni,hogy méltó legyek hozzád, hogy meg adjak neked mindent, mindent. " Hozzám lépett és akkor megcsókolt, az volt az első csókunk. A szavai a szívemig hatoltak és attól a naptól együtt építettük fel a közös életünket.
Anyám a mesélés közben felállt és a szerkényhez lépett majd egy a történet végén egy képett mutatott fel a báljuk estéjén készült , apám hátulról öleli anyámat , mindkettőjük boldogsága rá van irva az arcukra, le sem törölhetné senki.
-Minden rendben lesz , drágám.
