1.rész Megmentőm

Aishiteru

1.rész Megmentőm

Edward Anthony Masen életem szerelmével még emberi mivoltomban találkoztam. A iskolában sok lány csorgatta után a nyálát, de engem igazán nem érdekelt. Azt hittem, olyan srác aki a külsejére hagyatkozik és azzal menozik, hogy minden csaj megvolt a suliban, igazi kapcsolatot soha nem létesítene. Bár első találkozásunkkor elvarázsolt engem is, zöld tekintetet megigézett és megtetszett, rabul ejtett, de hallva a pletykákat nem akartam beállni a sorban, az érzéseimet elrejtettem.Igy sosem kerestem tarsasagat, amikor baratnom Susan csak rola almodozott probaltam kedves lenni, de tudtam, hogy nincs eselye nala. Senki sem volt eleg jo Edwardnak. Legalabbis ezt gondoltam. 

Isabella Swan vagyok, bár jobban szeretem Bellát, 17 éves vagyok és a Forski középiskolaba járok. Apám rendőrfönök Charlie Swan, anyám egy elég szeleburdi nő, egy elég segítőkész nő, besegített a város teendőibe. Életünk egy részét Floridában töltöttük 7 éves koromtól, ám középiskolás éveimet Forskban Washington állam legsapadékosabb zugában töltöm, apám nem bánta a költözést, itt született örült vissza térni ide. Ellentétben én és anyám , nem szerettünk semmi olyant ami hideg vagy nyirkos...de szerettük apámat mindketten így belementünk , és nem volt a legrosszabb... Eléggé átlagosan éltem napjaimat, nem szerettem a középpontban lenni és ez sikerült megvalósítani , senki sem figyelt rám, bár elég béna, kétbalkezes és lábas lány voltam... egyszóval ügyetlen, senki sem törödött velem. Az első napokban, mondjuk minden szem rám szegeződött én meg azon gondolkodtam, hogy nem vagyok az a phoenixi lány akit vártak, se nem napsütött börü, se nem szőke kékszemmel, és sport tudásom messze  állt tőlem. Ön- és közveszélyes voltam, vonzodtam a bajt, nem állt mellettem sokszor a szerencse. Ám ez megváltozott egy közülük lettem, ha mondhatom így, mint említettem, nem nagyon figyeltek rám az emberek. Vagyis ezt hittem... de valójában érkezésem óta valaki mindig figyelt engem. 

Szombat volt Lisával töltöttem a napot, a barátnőmmel, aki boldogan mesélte, hogy barátja Nick, milyen meglepetést szervezett neki, igazából nem figyeltem rá. Én nagyon örültem neki, de néha annyira elvolt magával, hogy megsem kérdezte volna velem mi újság. Este sötétedéskor indultam el tőle. Mindig probáltam bátornak mutatni magam, és azt hittem ez most is így marad. Ám a sötétéség néha félelemmel telit el. Azt utcák kezdtek kiürülni néhány fiatal lézengett még a városban, éjjeli baglyok. Nem igazán figyeltem a körülöttem lévő világra csak probáltam minnél hamarabb hazaérni. Volt kocsim , chevrolet ami ebben a korszakban eléggé népszerű volt, volt jogsim... de Lisával jöttem el , mivel még a főtéren találkoztunk megnézett valami ruhát. Felajánlotta,hogy haza hoz de visszautasitottam, szerettem volna egy kis magányt, jól esett a friss levegő. Egy sötétebb kis zugba indultam át amikor hirtelen egy bunkó részeg leszólított probálta nem törödni vele , és sietettem lépéseimet, de folytatta ... aztán megjelent egy újabb barátja:

    -Hé... kislány , állj!- szólalt meg az utobbi .

 Természetesen nem válaszoltam és egy parkoló irányba vettem az irányt, üres volt persze ez is. De szemben jöttek még néhány barátjuk hárman pontosabban, sörrel a kezükben.Egy hosszabb haju szőke férfi átdobott egy sört az egyik hátam mögöttinek .

    -Na mizu kislány? Merre merre?-kérdezte a szőke srác.

     -Bulizzunk!-körbe vettek, közben az első aki kiszemelt még az uton megszólalt. 

Az egyik hozzám ért én meg mérgemben hasba rugtam. 

     -Ne érj hozzám!-kiáltottam .

      -Nem csipi a burádat haver...-mondta az egyik. 
     -Kis harcias...tetszik...-mondta egy másik.

Azon filzotam mennyi esélye van, hogy épségben elhagyjam ezt a helyet. Torkomat könnyek mardosták még sem mutattam ki. Innen nincs ki út, senki sem látott , hallott itt, éjszaka van Bella mire vársz. Már vártam mikor érint meg ismét egy másik amikor...egy kocsi hajtott be gyorsan, megállva elöttünk, a részegek hátra estek a hirtelen megjelenéstől, nem ütött el az illető , csak megijesztette a támadóimat. 

    -Eresszétek el!- kiszállt . - Ülj be!-parancsolta nekem.

A hang irányában tekintettem és nem hittem a szememnek. Edward Anthony Masen volt, osztálytársam, aki nem nagyon érdekelt, mert egy volt a nagy menők közül. Hozzánk szaladott majd az egyiket orrba vágta. Erre a többiek se packáztak. Én tétováztam...

     -Rosszul jársz haver.-mondta az egyik és bevágott Edwardnak egyet.

Tétovázásom észrevéve Edward háta mögé huzott védelmezett , meglepett ez a tette, láttam az elszántságát, hogy mennyire megakart védeni. A srácok rátámadtak és verekedés tört ki. Megijedtem , és féltettem Edwardot, nem értettem, hogy került ide, és miért segít, nem igazán ismertük egymást. Rugták oldalban, hasba, arcon...Nem tudtam, hogyan segíthetnék neki, de hirtelen az egyik részegre szöktem és ütni kezdtem.

    -Hagyd békén ! Hagyd békén! -mondogattam és ütögöttem.

A srác elkezdett velem a hátán forogni és leakart pattintani de nem nagyon sikerült. Majd hallottam ahogy egy rendőr kocsi szirénája hangzik fel az éjszaka csendjében . 

    -Na pattanjunk innen mielött a zsernyákok ide érnek.

A részegek összeszedték magukat és szaladni kezdtek. Én földre rogytam és gyorsan kezdtem lélegezni, probáltam megnyugodni. Aztán hirtelen valaki hátulról átölelt, meglepődtem és éreztem, ahogy pipacsvörös lesz az arcom. Illatta kellemes volt, megnyugtatott ... 

     -Jól vagy Bella?-amint kimondta a nevem beleborzongtam, tudta a nevem, honnan?

      -Honnan ismersz? Honnan tudtad hol vagyok? Miért mentettél meg?

Utolsó kérdésemre szorosabban ölelt magához , ám mielött válaszolt volna egy rendőr tért hozzánk.

    -Jól vagytok fiatalok?-zavart meg.- Isabella.

Ismert fel, én is ismertem Bruce rendőr. 

     -Jó estét!-rá mosolyogtam, tudtam apám kifog borulni, ha megtudja mind ezt, és többet az életben nem engedni egyedül az utcára... na és még anyám..-

Bruce rendőr hivott egy mentöt ami bevitt engem és Edwardot a korházban. Edwardnak hála nekem nem volt semmi bajom, de megakartak vizsgálni biztonság kedvéért. Én meg tudni akartam, honnan is tudta Edward hogy hol vagyok, és miért mentett meg , miért pont ő jelent meg. Természetesen épp köszönet nélkül se akartam ott hagyni egyedül.

Edward:

Edward Anthony Masen vagyok 17 éves Forks lakói. Eléggé érdekel az, amit mások gondolnak rólam, hát igen...Apám szintén Edward Masen orvos, anyám Elizabeth Masen besegít a város teendőiben. A suliban minden csaj rólam álmodik, körül lengenek. Azt tartják rólam, hogy minden csaj megvolt majdnem a suliból, de ez nem igaz. Bár menőnek tünők,  átlagos akarnék lenni, nem volt minden csaj meg, sőt egyse volt. Bár örültem volna ha egy mégis felfigyel rám...de ő nem nézett felém... sosem szólt hozzám. Ügyetlen volt, vonzotta a bajt, néha vicces az ügyetlensége...de elvarázsolt és beleszerettem... mindig távolról néztem, figyeltem és azt akartam, hogy fel figyeljen rám..hogy védjem meg... hiába ejtette ki néha a könyveit segítettem felvenni, csak egy rövid kösz és már ott sem volt. Nem csábítottam el egy egyszerü mosollyal , nem úgy reagált mint más lány. Különleges volt. Még első nap mikor idekerült figyeltem fel rá. Csendes, zárkozott lány volt, aki nem szeretett a közeppontban lenni. Felfigyeltem, ahogy néha rám tekintett, csokoládé barna szemeivel , de nem úgy mint a többi lány. Barátnője is kedvelt engem, mégse volt féltékeny. Kedves , barátságos , öröm volt figyelni. Lassan a figyelések által beleszerettem. Nem tudtam mit tehetnék, hogyan kerülhetnék közel hozzá, de valamit tennem kellett, borzalmasan fájt , hogy valaki másé legyen. Isabella Swan iránti érzéseim mindent felül multak...

Szombat este volt a haverokkal kimentünk egy pizzázoba beszélgetni. Természetesen, most is csak rá gondoltam. Vajon mit csinálhat? Kivel lehet? Alszik? Vagy családjával beszélget?  1918at irtunk áprilist.

     -Csak nem megint azon a lányon töröd a fejed?-tette fel a kérdést Tom.

     -Úgyis tudod a választ.-mondtam az asztalra könyökölve.

     -Ne hülyíts már, a suli egész lánya lehetne a tiéd, vagy nem is minden lány aki megismer téged szívesen omolna karjaidban, és te egy lánynál le vagy akadva.-mondta.

     -Igen, de nekem nem kell akármilyen lány nekem ő kell.-néztem rá egy picit mérgesebben.

     -OOOOO...de szerelmes valaki.-viccelődött és nevetni kezdett.

Miközben a többieknek mesélte a romantikus énemet , én kinéztem az ablakon és szemem rögtön megakadt a tulsó oldalon igyekvő lányra... Isabella... vagy ahogy szerette, hogy mondják Bella. Karjait szorosan fonta magához és probálta kizárnia világot... Egyedül volt ilyenkor a világban? Mit csinált? Hol volt? Hol a kocsija? Aggódni kezdtem , és felálltam a helyemről.

   -Ne haragudjatok most mennem kell.-és már siettem is ki.

    -Ugyan haver, most megsértődtél.- de most igazán nem érdekelt Tom beszéde.

Bepattantam a kocsimba és indultam utána. Gondoltam hazaviszem... ám egy kisebb utba betérve már nem tudtam követni... elkezdtem töprengeni, hol fog kilyukadni , majd rájöttem. Amint a parkolót megláttam nem volt üres...ott volt , de nem egyedül néhány iszákos ember vette körül, felidegeskedtem és rátapostam a gázpedálra,majd egy hirtelen kanyarral eléjük értem,amennyire lehetett az én kék chevrolet kocsimmal, az iszákosok hátra estek, a bal oldali ajtó Bellához közelebb érve, hogy beülhessen. Azonnal kiszálltam és védelmem alá vettem. Tétovázott ,hogy beüljön, észrevettem így hátam möge vettem, hogy megvédjem. Arcán ott volt a meglepődés, de most nem volt időm tétovázni , a részegek nem álltak le, nekem jöttek... verekedni kezdtünk. Bella hősiesen probált nekem segíteni, ahogy rászökött egy srcára. Bátor volt, annak ellenére, hogy láttam félt. A részegek, csak a réndőr sziréna hallatán szaladtak el... én meg átöleltem a földre rogyott Bellát.  El sem hittem, volna , hogy valaha eljutok ide, hogy átöleljem, hogy felszabadultan mosolyogva átöleljem, mert biztonságban volt , megmentettem. Bella a hozzánk igyekvő rendört ismerte, miért ne ismerte volna apja Swan rendőrfönök. Bevittek a korházba, és bár tudtam , hogy Bellának semmi baja, örültem, mikor beült mellém a mentőkocsiban, nem akartam most csak otthagyni, beszélgetni akartam vele végre.  Amint beértünk leültettek minket egy-egy ágyra. Engem lefektettek Bella, csak az ágyon ült. 
    -Jól vagy?-szólalt meg, miattam aggódott ez tetszett, elmosolyodtam erre a gondolatra.
    -Ezek csak karcolások.-nevettem el magam.
Ám felszisszentem a hátam egy kicsit fájt, nem hazudhattam még magamnak sem , a rugások miatt , nem voltak valami kegyelmezők. 
      -Te jól vagy?-kérdeztem. 
Észrevettem ahogy elfordul és elpirul, csibész vigyor került ajkamra, szóval egy bizonyos szintben ilyen hatással voltam rá, mint a többiekre.
     -Igen, hála neked köszönöm.-mondta.
Csilingelő hangja elvarázsolt, csak figyeltem ahogy szépsége elámít , ahogy teljesen levesz a lábam alól. Mi tettél velem Bella? 
    -Honnan tudtad hol vagyok?-tette fel kérdést. 

 Bella:

Most sikerült előszőr közelről megfigyeljem. Eddig is figyeltem távolról, de igazán sosem mértem fel, hogy mit is látnak benne a lányok. Haja kocosnak tünt, összevissza állt, aligha törődött vele reggelente, max hogy épp ne látszodjon, hogy felkellt. Világosabb barna haja volt , zöld szemei az enyémeket fürkészték. Így közelről megtekintve igazán kezdtem érteni mit is láttak benne a lányok, de nem adtam meg azt az örömet, hogy én legyek a következő a sorban. Nem adtam meg, hogy első alkalomkor, mikor megláttam és érzéseim keletkeztek, újra előtörjenek. Mosolya szelid volt, csábító , teljesen elkápráztatott,  és a szemei is... nem olyan nagy menőnek tünt... 

     -A haverokkal voltam kint egy pizzázóba és észrevettelek, mikor ott mentél el egyedül. Gondoltam felajánlom, hogy hazaviszlek.-magyarázta. - Követtelek, egy kisebb utcába beérve nem tudtalak követni, de tudtam,hol fogsz kilyukadni. Aztán megláttam ahogy körbe vettek és aggódni kezdtem, dühös lettem és siettem megmenteni.

     -Miért? Kell egy ujabb lány a sorban? Én vagyok a következő célpontod? 

Mire meggondolhattam volna mit mondok, a szavak kicsusztak a számon , de egyszerüen nem értettem, miért akarta felajánlani , hogy hazavisz, ez az egyetlen kézen fogó magyarázat volt. Látta ahogy hirtelen felidegeskedem, meglepődött, majd hirtelen elszomorodott a tekintete.

    -Gondolom te is hallottad a pletykákat...

Pletykák nekem nem annak tüntek...de nem hoztam fel ezt neki. 

    -Edward fiam....-ám mielött bármit is folytattunk volna Edward apja, Dr.Masen jelent meg. - Jól vagy mi történt?

Nézett sebesült fiára, ebben a pillanatban elpirultam, úgy éreztem egy bizonyos szinten az én hibám, hogy Edward megsérült, talán ha rögtön bepattanok a kocsiban, akkor eltudunk még időben hajtani. Bár most hiába gondoltam erre, ami történt megtörtént. 

     -Apám, minden rendben.- ismét mosolygott Edward, ahogy a közelgő apjára nézett.

Edward apja felmérte fia sebeit, majd észrevette, ahogy figyelem őket és rám tekintett.

      -Swan rendőrfőnők lánya...-inkább kijelentésnek hangzott, min kérdésnek én mégis válaszoltam.

      -Igen.-mondtam. 

      -Megsérültél te is?

      -Nem... a fia mentett meg. 

      - Értem. Mary.-szólította meg az aszisztensnőt aki ott intézkedett Edward mellett. 

Átvette a korlapját majd fiához fordult megnézni sebeit. 

      -Jaj fiam...-sóhajtott apja. - Isabella...

      -Csak Bella...-javítottam ki. 

      -Nos Bella, ... érzel émelygést vagy szédülést? -tette fel a kérdést, majd átlépett hozzám és ujját feltéve majd egy kis lámpát emelt szememhez, követnem kellett az ujját, ment.- De úgy tünik, nincs semmi baj , nem kaptál sokkot.- fordult hozzám és elmosolyodott. 

Mosolya hasonlított Edwardéra, hasonlított Edward az édesapjára.  Hát sokkot nem kaptam, csak megijedtem, de ezt mégsem mutattam ki, nem mondtam el...

     -Az apja kint a váróteremben várja. 

Ettől előre féltem, jaj ezt is átkell vészeljem. Felálltam és egy utolsót pillantottam Edwardra, láttam a szemében a vágyat, hogy maradjak, hogy hadd beszélgessek, hogy hadd magyarázkodjon. De erre most nem volt kedvem. Pihenni akartam... Amint kiléptem az ajton apám jött nekem.

     -Bella, jól vagy? Mi történt? Tudod mennyire aggódtam, többet nem engedem meg, hogy egyedül járkálj olyan késön. Anyádat majd szét veti az ideg otthon...

Csak úgy zudította a szavakat, de valamiért nem tudtam rá figyelni, a zöld szempár járt a fejemben, ahogy marasztalni akartak. Miért? Miért volt más itt? Végül apámmal hazaértünk miután még néhány papirt aláírt.Otthon anyám rögtön zokogva borult a nyakamban , és ugyan azokat elmondta mint apám, de nem firtatták sokat. Így ha úgy vesszük elég békésen aludtam el. Előszőr jelent meg álmomban Edward Masen , ahogy figyel engem, mosolyog rám, kedvesen öszintén, nem a nagy macsót  mutatva. 

Edward:

Reggel sokkal jobban éreztem magam, az oldalam, hátam nem fájt. Az arcomon bár látszott néhány ütés, de nem maradhattam otthon, beszélnem kellett Bellával elmondani, hogy azok pletykak nem volt semmi köztem és más lányok között és az egyetlen lány aki érdekelt az ő maga. Anyám este amikor meglátott teljesen kiborult és nagyon aggódott, nem szerette volna ha ma megyek suliba, de sajét felelőségemre elmentem. Az iskolában már özönlöttek az emberek , amint befele tartottam, hogy parkoljak szememmel piros chevrolet kocsit kerestem, tudtam Bella kocsija az. De egyelőre reménytelenül. Leparkolva megálltam a kocsimnál és figyeltem mikor kanyarodik be. Aztán megjelent négy autóval arébb parkolt le , egy zöld szinű ruhát viselt rajta egy barna kabát, kiszállt a kocsiból és már indult is az épület felé. Eléggé úgy éreztem talál az öltözékünk. Egy drapp szinű nadrágot viseltem, egy fehér inggel valamint egy barna kabáttal, jó lehet a fantáziám szüleménye volt. 1918 év ruhák terén kicsit egy sikunak nevezhető szinekben, sosem tünhetett ki nagyon valaki a tömegből öltözék terén. Amint elhaladt mellettem, felgyorsítottam lépteimet, hogy elérjem.
     -Bella, szia.-köszöntem , és elég könnyü volt innen már lépést tartani vele.
     -Szia.- elég komoly és dühös arcot vágott. 
Elé léptem, megálltíva, hogy tovább haladjon.
      -Figyelj Bella, tegnapra visszatérve azok csak pletykák nekem sosem volt meg egy csaj se a suliból. Mindenki ezt hiszi rólam mert Tomék a barátaim, ugye a menőkhöz tartozom, de egy szó se igaz abból ami terjeng rólam. -a legöszintébb mosolyom vettem elő és szelíd szemekkel néztem rá.
Sóhajtott egyet, és elnézett egy pillanatig, majd ismét rám.
     -Mit akarsz Edward? Hirtelen miért számítok ennyire , hogy elkezdtél velem beszélni? - elég komoly volt az arca, hogy tudjam ez nem vicc, komolyan kérdi. 
      -Mindig is észrevettelek, mindig figyeltelk az első nap óta.
       -Na ne nevetess.-kikerült engem és elindult.

Bella:

Öszintén szavai ott lézengtek a fejemben. Tényleg csak pletykák? De az az utolsó mondat, azok az öszinte szemek. Ismét elvarázsolt, miért ilyen könnyü engem  befolyásolni. Hirtelen éreztem ahogy egy kéz megfogja csuklom és visszaránt. Edward volt az, szorosan karjai közé vett és mélyen tekintetét belém furta. Éreztem, ahogy körülöttünk sugdolozni kezdenek és néhány tekintet felénk szegeződik. 

     -Komolyan mondtam, első nap óta mikor idekerültél megragadtad figyelmemet, egyre jobban érdekeltél , egyre jobban figyeltelek és... beléd szerettem. Én voltam az a személy aki sosem fejezte be azt, hogy ne nézzen, aki nem mert megszólítani, csak figyelt hátulról és reménykedett , hogy valamikor talán beszélgetni fogunk. 

Szavain meglepődtem , és éreztem ahogy szív verésem felgyorsul, arcom meg pipacsvörös lesz. Szívem azt sugta mondd el, hogy te is felfigyeltél rá, első nap óta tetszett, csak nem árultad el,de eszem megálljt parancsolt, és azt mondta keresd a jelét , hogy most szorakozik veled. Mielőtt bármit is mondhattam volna csengettek. 

    -Edward!-ugyan abban a pillanatban Tom jelent meg a láthatáron három lépésnyire tölünk. 

Megrebbentem, és megijedtem, hogy bármit is válaszoljak. Edward barátai biztos kamasz , bénáskodó lánynak gondoltak, és nem szerettem volna ha Edward elveszíti barátait, miattam. Ellöktem magamtól Edwardot.

    -Kérlek Edward, hagyj.

Ezzel megfordultam és besiettem a teremben. Hirtelen millió egy érzés futott végig rajtam, boldogság, mert Edward Masen szeretett, megkönnyebülés , mert mind azok csak pletykák, hogy megvolt a suli majdnem minden lánya, sirás folytogatott mert ez nem volt szabad, hogy megtörténjen. Barátnőmnek Susannak is tetszett Edward, minden titkot elmondott nekem, mert tudta , nem érdekel Edward, és még ott voltak a barátai Edwardnak. Pár perc után ahogy beértem megjöttek Edwaárdék is, elhalladtak mellettem , Edward szomoru tekintettel figyelve, majd elhalladtak mellettem. Hátra tekintettem, ahogy leültek, és Edwarddal tekintetünk találkozott, gyorsan előre fordultam és lesütöttem a fejem. Susan csatlakozott nemsokára hozzám, de szerencsére nem tünt fel neki, mennyire elvagyok gondolkozva. Az első két óra zökkenőmentesen telt le , azt eltekíntve, hogy lélekben nem voltam ott, csak Edwardra tudtam gondolni. Egyetlen egy mondata, mit tudott velem tenni, első napi érzéseim, amit gondosan elzártam előtörtek egyetlen egy másodperc alatt. Szánalmas vagyok, gondoltam... Ahogy váltottuk a termet minnél hamarabb siettem összepakolni, hogy ne ugyanabban a pillanatban hagyjuk el a termet Edwardal és sikerült. Biólogia óra következett. Vércsoport felmérés...szuper... sosem birtam nagyon a vért, mégis beléptem a teremben. A tanár becsengetés után 2 percre megjött kis karton dobozokat egyensulyoztatva . Megkérte az egyik első padokba ülő diákot, hogy ossza szét a benne lévő tartalmot, és elkezdett magyarázni és mutatni. Stephan ült közvetlen előtte , rajta mutatta meg hogyan kell csinálni, ahogy kibuggyant a vér az ujbegyéből már elkezdett előttem elsötétülni az ég.. sötét foltok jelentek meg látóteremen ... letettem a fejem a padra és probáltam összeszedni magam, de sikertelenül.

    -Miss Swan jól van?-a tanár hangja, közvetlenül mellőlem hallatszodott . 

Felemeltem fejem és ránéztem.

    -Rosszul van? -figyelte meg sápadt arcom.

    -Igen...-nyögtem ki.

    -Valaki elkisérné Miss Swant a gyengélkedőbe?- nézett körül a teremben.

Ne...ne...légyszi csak ne te... 

    -Én elkisérem.- csillingelő hangját ezer közül is felismertem volna. 

Hallottam ahogy megcsikorgul széke , majd következő pillanatban előttem termett, derekamat megfogta és jobb karomat át tette jobb vállára , hogy jobban rátámaszkodhassak. Edward Anthony Masen...miért pont te? 

Edward:

Csak figyeltem ahogy ott hagy, és siet a teremben, választ nem adva érzéseimnek. Tom ebben a pillanatban átkarolt és megszólalt... miért éreztem azt, hogy azért menekült el, mert Tom megzavart, igazából jobb szó belerondított. 

    -Ujabb zsákmány?-tette fel a kérdést kajánul.

Leráztam a kezem róla és dühösen rámordultam.

    -Ne beszélj már így, miért rángatsz bele te is ebbe az egészben? Nem volt még egy csajom sem, nem volt meg majdnem minden lány a suliból, miért terjeszgeted ezt rólam? Mit gondolsz rólam?

Meglepődött viselkedésemen,  feltetett kezeit, védekezően , hogy ő nem csinált semmit.

    -Mindegy, hagyjuk.-és elindultam az épületbe.

Tudtam egy dolgot, szerettem Bellát és nem akartam elengedni, láttam ,ahogy kipirul mondani valom után, ahogy remegni kezd karjaim között. Udvarolni fogok, amig elnem nyerem a szívét. Beérve az osztályban Bella már ott ült, észrevett mikor bementünk, és éreztem pillantását egészen a helyemig, majd tekintetünk találkozott, ismét zavarba jött és elfordult, ez a gondolat tetszett, hogy zavarba tudtam hozni. A tanár magyarázására nem igen figyeltem, Bellára tudtam gondolni, és csak őt figyeltem. Amikor a tanár megszurta Stephant hirtelen Bella lesütötte fejét, talán nem birja a vért, futott végig az agyamon. Figyeltem ahogy ott fekszik a padon, és senki sem figyel rá, még a barátnője sem aki ott ült közvetlenül, bár ahogy észrevettem, őt  igazán jobban érdekelte az, hogy szeme sarkából engem nézzen. Aztán a tanár Bellához ért, és mind kiderült igazam volt, nem birja a vért és rosszul lett. Elsőnek jelentkeztem természtesen, hogy elkisérem a gyengélkedőbe, így még adódik alkalmam beszélni velem. Rámtámaszkodva kiléptünk a teremből és mentünk a gyengélkedő felé. Amint a menza sarkára értünk ahol a tanár már nem láthatott, karomban vettem Bellát . 

   -Hé! Tegyél le!-szólt rám.

   -Nem birod a vért? És még nem is a te véredtől leszel rosszul? -érezhette ahogy ironikusan mondom ezt, és hallotta, ahogy elkuncogom magam. 

Az út további részében nem beszéltünk, az aszisztens eléggé megijedt ahogy beléptem Bellával, én lefektettem az ágyra és hagytam végezze a dolgát. Mindeeközben le nem vettem a szemem Belláról. Mint megtudodott nem az első alkalom ,hogy rosszul lett a vér látványától. Az aszisztens elindult jég zacskóért így ketten maradtunk.

   -Edward mondtam , hogy...

   -Bella, nem fogom feladni. Udvarolni fogok neked, hogy elnyerjem a szívedet.

Hatalmas vigyor jelent meg az arcomon és figyeltem ahogy szavaimon Bella meglepődik. 

Bella:

Sosem hittem volna, hogy a szerelem ennyire megváltoztatja az embert, ennyire elvarázsolja. Edward elszántsága határtalan volt, nem láttam benne egy csepp viccet sem, szórakozást sem. Amint jobban lettem, együtt mentünk vissza , ebéd idő volt. A mi asztalunkhoz ült , a barátaival együtt és beszélgetésbe elegyeltünk néha. Elszántan probált jobban és jobban megismerni. Ezután az órákra is együtt járt a két csapat, majd suli után elkisért az autómig. Nem tudtam, most mi a helyes, Susan érezhette Edward , hogy közeledik hozzám, Tom szemében láttam az értetlenséget, hogy miért felém húzodik Edward, mit lát bennem. És én nem tudtam mit tegyek, hiába gondolkotam egész hazauton erre. Kezdtem azon töprengeni, hogy az álom , amit azon az éjszakén álmodtam vele mikor előszőr találkozott tekintetünk, és ami azóta bennem él, talán még balóra válhat...Edwardal egy réten voltunk, a karjaiban voltam, neki támaszkodva a mellkasának és élveztük a közös pillanatot. De ez valóra válhat?

De ez a elszánt, vigyorgó, csibész mosolyu ,megmentő Edwardom, már rég nem volt velem...

40.resz A szerelem megvalosul? (Utolso resz)

40.resz A szerelem megvalosul? (utolso resz)

Bella:

A buli helyszine a haz korul volt.  Csodasan nezett ki.  Bekell valljam magamnak Alice kitett magaert. Lassan mindenki odajott hozzank es gratulalt  nekunk.  Megismertem jobban a denali klant,  osztalytarsak,  rokonok.  Lilly es Seth is gratulalt olyan boldogok voltak,  oh,  mintha csak tegnap lett volna az a bizonyos nao mikor megtortent a bevesodes.  Nata is sorre kerult,  kicsit lehangoltnak tunt,  bevalotta,  hogy kicsit irigyeli a boldogsagunk.  De Lillyvel megnyugtattuk,  hogy eljon neki is a boldogsag.  Billy is hozzank ert es gratulalt.  

   -Bella de gyonyoru vagy.  -  a hang iranyaba fordultam es alig hittem a szememnek.  Emily volt ott es Sam.  

Odasetaltam es atoleltem reg latott baratnomet.  

   -Koszonom,  hogy eljottetek.  

   - Ugyan.  Legjobb baratnok.  -  emelete fel a karkotot amit tolem kapott.  

Elerzegenyultem,  de nem csak en hanem Emily is akin latszott a csillogas a szemebe.  Atoleltuk egymast ismet.  

   -Gratulalunk!  Legyetek boldogok!  -  szolalt meg Sam.  

   -Koszonjuk. -  setalt mellenk ferjem es atkarolt.  

   -A tobbiek hogy vannak?  Paul,  Quil?  Leah? ...  Jacob? 

Az utolso nev hallattan Sam es Emily osszeneztek.  

   -Jol vannak.  Leah nagyon szomoru volt miutan elmentel,  de mostmar jobban van.  Megfog bocsajtani neked,  mar nincs sok hatra.  Csak ide megse volt erej eljonni.  Jacob felol reg hallottunk hirt,  de mar csak visszakell jojjon. 

Bolintottam es probaltam osszetenni a kepet.  Remelem Samnek igaza van es Leah is megbocsajt nekem.  Jacob meg remelem boldog lesz es egyszer o is kepes lesz ram nezni .  

   -Jo szorakozast!  -  mondta Edward es tovabb kisert.  

   - Bella draga hugom,  gyonyoru vagy.  -  talaltuk szembe magunkat Brandonnal.  

Edward azonnal a hata moge rejtett. Lattam ahogy Jasper es Emmett tesz egy lepest felenk. 

 - Ne aggodj,  nem jottem erted.  Egy ilyen csodas napot nem tennek tonkre.  Sogorom,  en tenyleg csak itt akarok lenni a hugom mellett.  -  hirtelen oszinteseget kezdett sugarozni a tekintete- Nekem nem adatott meg,  hogy ide eljussak.  De neked Bella talan sikerulhet.  Sajnalom,  a szornyu tetteket,  hogy mire akartalak felhasznalni.  Legyozheted Aident tudom.  Es legyetek ti boldogok.  

Edward meglepodott,  ugyanazt latta mint en a szavakba oszinteseget.  Halavny mosoly jelent meg Brandon arcan es tovabb lepett.  

   -Aiden se fogja tonkre tenni ezt a napot.  Masnap fog tamadni.  

    - Miert mondod ezt el nekunk?  -  fordultam feleje.  

   -Batyad vagyok.  Amit az elobb mondtam az igaz.  Lattam a szertartasotokon ami magyon szep volt,  hogy mennyire szeretitek egymast.  Most is azt latom rajtatok,  merhetetlen szerelmet egymas irant.  Emilia es en jutunk eszetekbe es az hogyha en is kuzdottem volna, akkor meg elne.  De nem kuzdottem elszaladtam es a sotetseget valasztottam.  Felhagyok azzal hogy atadjalak Aidennel.  Melletettek fogok allni,  veletek harcopni.  Rajottem a hibamra.  Megakarok valtozni,  ha van eleg idom.  -  ertetlenul neztem ra.  - Aiden mar most tudja,  hogy elpartoltoam,  ellensege lettem megakar majd olni engem is.  Talan meg hamarabb is mint ide erne.  

Odasetaltam hozza es megfogtam a karjat.  

   - Maradj velunk,  legyel mellettunk es megvedunk.  Es segit megvaltozni,  legyunk ujra egy csalad.  

Hirtelen egy kez kerult a vallamra,  ahogy Brandonera is.  Mindketten egyszerre neztunk feleje. 

   - Itt a helyed mellettunk fiam.  -  mosolyodott rank apank. 

Brandon elmosolyodott es megfogta apam kezet es az enyemet,  majd bolintott.  Talan tenyleg sikerulhet legyozni Aident es akkor a csalad teljes lehet.  Egyutt lehetunk apaval es Brandonnal es majd Jacob is megbocsajt es akkor vele is.  Elkezdodott a buli,  sokan tancoltak,  ittak es ettek.  Nevettunk,  beszelgettunk es tancoltunk.  Jol ereztem magam.  

   -Koszonim hogy befogadtal,  hogy annak ellenere ami voltam Edward kozelebe engedtel.  -  epp Carlisleval tancoltam.  

  -Ugyan.  Bevesodott neked a fiam es a fiamnak te lettel az elete. Nem valaszthattalak el titeket.  Ti kiegeszititek egymast,  egyutt vagytok egeszek.  

Ra mosolyogtam es folytattuk a tancot.  Egy kis ido utan Jasper kert at  

  - Bella en tudom,  hogy nem igazan beszelgettunk de renelem ez megvaltozik.  Koszonom hogy occsemet boldogga teszed.  Legyetek nagyon boldogok.  Es Alicet meg szokd meg- elnevette magat es szerelmere nezett aki Edwardal beszelgetett.  -  De o mar csak ilyen szeliburdi.  Viszont en igy szeretem.  

Elmosolyodtam.  Miutan veget ert vele a tanc,  Rosalie lepett hozzam.  

   -Szia.  -  koszont es felem nyujtott egy pohar puncsot.  Elfogadtam es bele is kortyoltam.  -  Sajnalom,  ahogy viselkedtem veled mar az elejetol.  Ne szakits felbe.  Tudom,  hogy verfakras vampir nem baratok.  De meg akkor sem nyilt fel a szemem amikor meglattam,  hogy a fiveremmel mennyire kotodtok egymassal.  De most mar latom,  hogy   titeket egymasnak szant a sors.  Kerlek legyetek boldogok! Mi itt vagyunk nektek.  -  atoleltuk egymast.  

Aztan Brandon,  majd apa kert fel tancolni.  

     -Jaj Bellam,  annyira hianyoztal.  Annyira sajnalom,  hogy engedtem Jacobnak,  hogy elvallasszon minket.  

    -Semmi gond apa. Ertheto volt a kiakadasa. De a jelen a lenyeg.  Egyutt vagyunk.  

     -Es egyutt is fogunk maradni.  - atoleltuk egymast es folytattuk a tancot.  

Esme setalt nehany perc utan hozzam, atolelt.  

    -Koszonom.  Koszonom,  hogy nem hagytad egyedul Edwardot,  hogy mellette vagy es erot adsz neki.  Koszonom,  hogy csaladunk resze lettel.  

   -Tudod Esme,  en elvesztettem anyamat meg gyerekkoromba.  De te mindig olyan voltal es olyan leszel mint az anyam.  Koszonom.  

Ismet atoleltuk egymast,  de a mostani olelest Alice szakitotta meg.  

    - Na Bella keszen allsz?  Hugom leven mostmar  megkell szokd a magassarkut,  ruhat,  szolnyat...  

  -Oke,  oke Alice. - nevettem el magam. 

  - Olyan jo,  hogy itt vagy velunk.  Minden rendben lesz.  Vege lesz es boldogok lesztek,  lesz az egesz csalad.  -  atoleltuk egymast.  

Hirtelen ket eros kar fonodott ram.  Nem Edwarde volt az. 

  -Hugica felkerhetlek egy tancra?  - szolalt meg nagy vigyorral Emmett.  

Bolintottam es megfogva a kezem a tancparkett fele vezetett. Elkezdtunk tancolni.  

  -Koszonom a tanacsodat,  koszonom hogy mindig megnevettetsz es mellettem vagy.  Sokat segitettel.  

  -Ugyan,  tenyleg megkedveltelek,  szuper kishug vagy.  Es lerendezzuk Aident is es akkor jot jatszunk,  kuzdunk es eljuk bekeben napjainkat.  

  -Pontosan.  -  ra mosolyogtam,  Emmett meg szorosan magahoz olelt.  

  -Bocsanat,  hogy igy beleronditok,  de visszakaphatnam a felesegem?  - egyszerre neztunk Edward fele. 

  -Na nyugi,  lesz idotok egymasra.  

  -Igen,  de van itt meg valaki aki szeretne talalkozni vele.  

Ertetlenul neztem szerelmemre aki megfogta a kezem es elkezdett vezetni a haz moge.  Ha ember lettem volna elsirtam volna magam.  Nem mas allt ott mint Jacob.  Legszivesebben odafutottam volna,  de tudtam hogy eltaszitana.  Feher inget viselt es feket farmert.

   -Hello. - koszont es kitarta karjait,  nekem ennyi eleg volt odaszaladtam hozza es atoleltem. 

Megporgetett es nevettunk...  Milyen reg hallottam a meveteset.  

Mikor elvalltunk Edward,  mar nem volt ott. 

   -En..  Meg nem tudtam ebbe az egeszbe beletorodni.  De szeretlek,  te voltal,  vagy es leszel mindig is a kishugom.  Barmi legyel melletted kell legyek,  veled kell legyek belattam.  Sajnalom.  Megtudsz nekem bocsajtani?  

Arcomat ket tenyere koze es szemembe nezett.  Tekintete oszinteseget sugarzott.  

  -Nem tehettel az atvaltozasodrol.  Szigoru voltam hozzad,  elobbre helyeztem azt ami lettel,  ahelyett,  hogy arra gobdoltam volna te a hugom vagy.  

  -Tenyleg elfogadnal igy?  Elturnel igy?  Elturned Edwardot?  Tudom,  hogy nehez.  

  -Igen.  Ha segitesz hugocskam akkor attudok ezen esni es ujra ugy tekinteni rad mint regen.  Vagyis mondjuk,  annyi hogy aranybarna szemekkel,  feher es hidegebb borrel es bar nem dobog a szived..   De attol meg a hugom vagy.  Itt vagy velem.  

  -Oh batyus.  Annyira szeretlek.  -  nyakava ugrottam es megoleltem.  - Koszonom,  koszonom,  ennel mar tenyleg nem lehetne szebb ez a nap.  

Elmosolyodott.  

  -Es merre lesz a naszut? 

  -Hat a naszutat elkell halasszuk.  -  ertetlenul nezett ram. - Utt van Brandon.  O is bocsanatot kert es szeretne megvaltozni.  Elmondta,  hogy Aiden holnap tamadni fog.  

  -Szuper,  egy kis bunyo.  

   -Nem kerhetem ezt.  -raztam meg a fejem.

  -Nem is kered.  Kotelessegem megvedeni,  megakarlak vedeni. 

Elmosolyodtam es megfogtam kezet majd visszamentunk a buli helyszinere.  Jacob felkerte tancolni Natat aki nagyon orult ennek.  Remelem hogy egy nap Jacob is megismeri a bevesodest,  lesz szamar egy kulonleges szemely aki nelkul elni nem tud.  En meg szerelemem karjaiba tertem ujra vissza.  Es eleveztuk a haboru elotti estet. 

Masnap olyan 9 korul kisetaltunk egy retre, olyan 15 kilometertol a varostol. Nem akartuk, hogy barmilyen embernek is baja essek. Ott alltunk 9-en es a verfarkasok. Leah jott legutoljara. Raneztem es halvanyan ra mosolyogtam. Egy pillanatra elnezett majd ujra ram. Remelem minden jol sul el es megtudjuk beszelni a dolgokat. A kovetkezo pillanatba meghallottuk ahogy agak reccsenk es a szel suvit. Es megjelent Aiden es kis csapat. Aiden megallt velem szemben es ram vigyorgott:

   - Az uj Msr Cullen. Gratulalok, Sok boldogsagot! Megmondom oszinten gondolkoztam rajta, hogy jelenjek meg a tegnapi nemes napon , de tudom, hogymar nem engem szeretsz Bella... akartam egy kis boldog pillanatot hagyni neked mielott megollek. Ugy gondoltam ez az egesz rajta utes meglepetes lesz es mivel gondolom az ujdonsult csaldodbol a latnok, nem tudja latni a donteseimet , csak egy arulo lehet... a batyad Brandon.

Aiden az emlitettre nezett, aki egy percre megrebbent de utana alta a tekintetet. 

    -Ejnye, benye ennyit ert neked Emilia elete? 

    -Nem... nem... senki sem potolhassa Emiliat, de tudom, hogy azt akarna, hogy jo utra terjek. Es melletted nem az volt.

 Megforgatta a szemet, majd a verfarkasakra nezett.

    -Oh, meg a draga feltestvereddel is rendezodtek a dolgok. Csodas hir, csodas hir ujra egyutt a csalad. Kar, hogy eddig tartott... -majd tekintete Edwardra szegezodott.- Nem hittem, hogy kepesek vagytok megmenteni ... de ugy latszik tanultal a hibadbol Bella dragam es atvaltoztattad teljesen szerelmedet. 

    -Aiden mi ez a hosszu beszed? Azt hittem kellek neked...- leptem egy lepest elore.

Automatikusan Edwar, Jacob es Brandon is tett egyet.

     -Oh, meg hogy kellesz .

Ezzel ismet elmosolyodott es nekem tamadott. 

Edward:

Pillanatok alatt Bella elott termett es megutotta, Bella meg mar csak szallt az egen. Ramorogtam es keszen voltam tamadni, de a tarsai sem tetlenkedtek azonnal tamadtak. Mindenki harcban allt, nem tudhattuk kik vesznek oda, nem tudhatok mikor ert veget ...de nem adthattuk fel, Bella kellett nekik, a szerelmem es nem adom semmiert, soha. Mindenki kuzdott , senki sem adta fel. Egyelore nem erzekeltunk veszteseget mi, viszont Aiden csapatatsikerult lelassitani, nehanyuk mar porba hullott. Szoval itt minden vampirt, Aiden iranyit,  o valtoztatta at  ,  ha ot sikerul legyozni akkor a csapata leall. Szememmel kezdtem keresni Aident...nem volt nehez megtalalni, szerelememmel harcolt. Bella ugyes volt, vedekezett, tamadott es figyelt a kornyezetere ha valaki nagyon veszelybe volt kiterjesztette ra a pajzsat. Azt hiszem sokat gyakorolta ezt. 

Senkinek sem lankadt a figyelme.  Kuzdenunk kellett,  eletben maradnunk,  hogy az orokletet egyutt tolthessuk.  

    - Na jo,  eleg!  - Aiden felkialtott ellensegeink megalltunk es mi is. 

Tekintetem azonnal szerelmem utan kutakodott,  Aiden karmai kozott volt.  Ket ferfi fogta es leterdepeltette Aiden ele. Aiden szemei vorosen izzani kezdtek es ereztem a duhet.  

   - Elegem volt ebbol a jatekbol.  Mar unom. Ugyhogy jobb ha senki nem mozdul meg vagy a draga kis Bella meghal.  Ertve vagyok.  

Senki sem mozdult,  siri csend telepedett rank.  Osszeszoritottam oklom es szerelmemre neztem.   Osszeszoritott fogait es ugy nezet Aidenre.  Szemsbe ott volt a merhetetlen duhe...  A merhetetlen duh amit evek ota magaba tartogat.  Mar nem felt,  mar veget akart ennek vetni. 

    - Ha megolsz az erom sosem lesz a tied. Aztan Edwardek megkeresnek es megolnek elobb utobb ugyis.  - szolalt meg szerelmem. 

Maris a halalrol beszel... Szerelmem,  ne.  

     - Mar bele untam ebbe a jatekba Bella.  -  megfogta az allatt.  -  ha nem lehetsz az enyem,  akkor nem leszel senkije.  Es azt hiszed,  hogy a sziv szerelmednek nem fog fajni,  hogy elotte ollek meg.  Szerinted ezek utan kepes lesz megmozdulni,  vagy barki itt.  Siman megolhetnem.  -  ram nezett es elvigyorodott.  -  De nem fogom,  kinok kozott fognak elni,  hogy elvesztettek. 

Elegm volt,  azonnal tamadtam.  Sikerult is foldre teritenem.  Emmett es Jacob leteritett Bella fogva tartoit.  Most mar en kuzdottem Aidennel.  Nehez vetelytars volt,  de nem fogja megolni Bellat.  Nem...  Elomeresztettem szemfogaimat,  mar en is forgyogtam a duhtol. Ha megegyszer egy ujjal a szerelmemhez er...  Nem nem erhet hozza.  Hirtelen fogta kezeimet labaval es megfogta fejem.  Francba...  

     - Ha veled vegzek,  hat legyen nekem ugyis megfelel.  

Bellara neztem aki aggodva tekintett ram,  probalta az erejet hozzam kuldeni de egy gorrilla termetu vampir folyamatosan tamadta. Visszaneztem Aidenra aki kezdte huzni a fejem... Belemhasitott a fajdalom,  becsuktam a szemem... De ekkor...  Hirtelen ereztem ahogy valaki ellok en meg elrepulok majd leesek a foldre.  

     - Ne!!!!

Hallottam Bella kialltasat,  feltamaszkodtam es korul neztem... Aiden ebben a pillanatba dobte el Brandon fejet.  Franc essen bele,  megmentett.  

    - Hat,  mar legalabb a szerelmevel lehet.  -  mondta konnyeden Aiden.  -  Ugyis olyan naiv volt,  elhitte,  hogy szerelmed olte meg Emiliat,  mert ott talalta a helyszinen. -  elnevette magat- pedig en voltam. En tortem meg.  

     - Te szemet!!!!  -  kialtott fel Bella. 

En sem tetovaztam egyenesen fele szaladtam,  Jacob is tamadott egy irnaybol.  Eloszor Jacob elallta Aiden utjat,  majd en elkaptam Bellat es megporgettem o meg egy utessel leteritette Aident majd raszokott es megolte Aident.  Az ellenseg azonnal a foldre zuhant.  Siri csend tamadt.  

Jacob

Nem volt kerdes,  hogy harcolunk.  Valoban megakartam valtozni,  elfogadni Bellat es vele lenni,  latni boldogsagat.  Es talan megismerni az uj batyamat is.  Leah az elejen nem ertette de vrgul belement,  o is kezdte elfogadni a helyzetet es szeretett volna ujra beszelgetni Bellaval,  nem vallotta be de lattam rajta.  A harc kezdetet vette es senki sem tudta,  hogy vegzodik.  Egyszer csak megpillantottam egy lanyt menekulni,  kozuluk valo volt.  Eleje szoktam es megallitottam.  A lany remegve hatralt de leesett.  Hosszu derekig ero baran haja volt es zold szeme,  kulonleges volt...  Szeo csodaszep...  Ekkor talalkozott tekintetunk beszippantott es megtortent...  Ettol fogva mar nem a gravitacio tartott oda hanem o,  ez a lany.  Eloszor keptelen voltam elhinni,  nem tamadott meg...  Elbuvolt,  melyen nezett a szemembe es vart mit teszek.  

    - Sajnalom,  en...  Kerlek ne bants.  -  osszekuporodott es szeme megtelt konnyel.  

   -  Te nem vagy olyan,  mint a tobbiek.  -  valtoztam vissza emberi alakba. 

Tavolabb voltunk a tobbiektol,  nem tamadhatott meg senki.  

    - Nem Aiden valtoztatott,  at...  De azt mondta,  hogy kellek a csapatba... De en nem akartam ezt,  en nem akarok harcolni.  

Hirtelen a lany kozelebb lepett felem...  Siri csned kovetkezett... Meg tett egy lepest felem,  kezet arcomra tette...  Melyen a szemembe nezett...  A tekintetunk osszefonodott.  Megakartam vedeni,  az akartam lenni neki amire szuksege van.  Ez altal meg a vampir buzt se ereztem rajta...  Megfogtam kezeit es ra mosolyogtam.  

     - En majd megvedelek.  

Letorolte konnyeit es elmosolyodott.

    - Bremi Stinson. 

    - Jacob,  Jacob Black. - mutatkoztunk be egymasnak.  

  Ekkor meghallottam Bella kialtasat.   

    - Maradj itt.  -  azonnal vissza s

zaladtam,  farkaskent atvaltozva.

Amint visszaertem a csataterre meglattam Bellat,  Aident nezte akinek a kezebe Brandon feje volt.  Megolte...  Basszus elkestem.  Nem volt kerdes,  hogy megtamdom.  Pontosan megertettuk egymast Bellaval es Edwardal.  Vegul sikerult legyoznunk Aident es a kovetoi kitisztultak,  sajat akaratuk lett,  igy mibdenki sajat utjara ment.  Ekkor visszaert Bremi is.  Elore setaltam es kinyujtottam a kezet felem. A tobbiek azonnal megertettek,  bevesodtem,  nem tamadhassak meg a lanyt.  Miutan megfogtam kezet,  Bellara neztem.  Leterdelt Brandon teste melle es probalt megnyugodni.  Edward hozza setalt,  atolelte.  Bremi kezet megszoritottam,  bolintott hogy menjek.  Odasetaltam Bellahoz es vallara tettem kezet.  Felnezett ram ragyogo szemei jeleztek sirna ha tudna.  Felallt es karjaimba bujt.  En szorosan atoleltem.  

    - Minden rendben lesz.  

Narrator

A harc  sotet felhoi,  elusztak az egen es ujra kisutott a nap hoseinknek.  Brandont tisztesegesen eltemettek .  Mivel Jacob egy vampirba vesodott bele,  a szerzodes neki is felmentodott jarhatott a farkasok teruleten.  Jacobbal nagyon sok idot toltottek egyutt es harc utan hetekkel kesobb egy part alkottak.  Bella nagyon orult batyjanak,  hogy o is megtalalta a boldogsagot.     Charlie elkoltozott La Pushbol,  hogy lanya kozelebe legyen.  Mindennap osszejarnak Billyvel.  A Black es Swan  csalad jobban megismerte a Culleneket,  osszejartak,  baratkoztak,  mar nem voltak ellensegek.  Nata az elejen elszomorodott,  hogy Jacobnak lett baratnoje de vegul o is megismert egy fiut Josht akivel randizgatni kezdtek.  Lilly es Seth boldogabbak mint valaha.  Leah, Emily es Bella ismet baratok lettek,  beszelgettek,  csajos napokat tartottak,  bar ezuttal Alice es Rosalie is csatlakozott.  A lanyok jol megertettek egymast.  A fiuk sem maradtak el,  baseballoztak,  versenyeztek, megvoltak.  David elindult korbe jarni a vilagot,  tobbet Ballaek nem hallottak felole,  neha neha egy kepeslapot kuldott nekik a helyekrol.  A Volturi lenyugodott es neha neha osszehivja a nepet egy balra.  Hoseink boldogabbak mint valaha,  nyugalomba elnek es ugy erzik mar nincs semmi akadaly koztuk.  Egyutt vannak,  szeretik egymast es ez a legfontosabb.  

Egy szep napos idon a csaladok osszeultek grill paritzni. 

     - Remelem Bella tobb ember nincs akitol felned kell.  -  szolalt meg Jasper. 

     - Nem,  nincs.  Mar tenyleg boldogok lehetunk egyutt.  -  valaszolt Bella es szerelmehez bujt.  
     -Tenyleg jo otlet volt ez a grill party, bar nem ehetunk...de jo szorakozas.-  szolalt meg vidaman Emmett ahogy a grill mellett tevekenykedett.
      -Oke,oke de nehogy elrontsd a hust.-jelent meg Jacob , Bremivel kezen fogva.
     -Edesem, ne idegeskedj.- simogatta meg a Bremi szerelmet.
      -Mar semmi sem valaszthat el.-lepett elore Charlie.
       -Mar nincs gyulolkodes, ellenegeskedes.- mosolygott Billy.
      -Egyutt mindent kepesek vagyunk atveszelni.- lepett szerelme melle Rosalie es puszit adott arcara.
      -Sok fajdalmat elhettunk at, de egyutt legyoztuk.- olelte at feleseget Carlisle.
      -A szeretet utat mutatott nekunk. -mosolygott Esme es megcsokolta ferjet.
       -A jovo fenye elottunk ragyog rajtunk all ha megtartsuk. -ugrott szerelme karjiaba Alice.
        -Szeretlek es koszonom, hogy velem vagy, velem voltal. - szoritotta karjiaba Edward Bellat.
      -En is szeretlek, visszavonhatatlanul. Azt hittem, hogy szerelmunk nem valosulhat meg, hogy mivel verfarkas vagyok,voltam es te vampir minket nem egymasnak szant a sors. Ellenalltam, elmenekultem de a szivem ugyis visszahuzott ide. Bevesodtel es nem volt mar  mas ut. Tobbet nem akarok elvallni toled, messze lenni toled.
     -Nem is fogsz, mert nem engedlek tobbet soha el.
Bella es Edward megcsokaltak egymast, minden szenvedelyt es szerelmet beleadva. Korulottuk levo parok is egymas fele fordultak es megcsokoltak egymast ereztetve , hogy boldogok lehetnek , akadalyok nelkul , egyutt lehetnek es kozosen mindent megoldhatnak. 

Na ennyi volt ez a tortenet. Kosznom szepen ha vegig olvastatok. Tudom, hogy kicsit osszevissza sikerult de remelem azert nem annyira rossz.Nemsokara hozom a masik tortenetem 1.reszet. :)