Aishiteru
11.rész Suli környezet
Edward:
-Ne is vedd számban szívem, elkényeztett kis...
-Ne, kérlek Vanessa ne becsméreld Bellát... - léptem el mellőle.
-Most meg mi a bajod? Tán megtetszett ?! Alig 1 napja jelent meg és olyan furán viselkedsz, az este is ellöktél magadtól. Mégis mi a bajod neked?! - emelte fel kicsit a hangját, amire persze rögtön ránk szegeződtek a tekintetek.
Hallottam, ahogy súgdoloznak körülöttünk, de ugyanakkor mindenkinek a gondolata az új lány körül forgott szó azaz Belláról. A fiúk elkezdték érte csorgatni a nyálukat, néhány lány tekintetélyes riválisnak vette és zavarta, hogy egy újabb szépség érkezett a suliban.
-Nem is válaszolsz?! Mégis mi a franc ütött beléd?! - ezzel Vanessa meglökött és elviharzott ő is.
-Azta öcsipók egy reggel és már két csajt elüldöztél el , szép teljesitmény! - veregett vállba Emmett vigyorogva.
Csak rá néztem és szememet forgattam. Közbe ahogy fordultam meg , el el időztem egy egy gondolatba "Egy ujabb Cullen? Na de szuper ." "Vajon van barátja?" "Micsoda bombázó! Bevágothatok nála? Bár elég savanyu képe van mint a többieknek szóval..." . Az emberek olyan egyszerűek...
-Megyek beszélek Vanessával... - lépett Alice mellém.
-Én megyek...
-Nem... az lenne a bölcs döntés ha most nem mennél Bella után, majd Jasper megkeresi. Figyelj mindannyiunknak nehéz a múltja, van aki beszél róla, van aki nem... mindneki más tempóba lépked, most ismertük meg Bellát, ne erőltessünk még rá, amíg meg nem ismer. Egyelőre nem bizik meg bennünk, de ez majd idővel megváltozik. - érintette meg Alice a karomat és a végére elmosolyodott.
Csak halvány mosollyal bólintottam, miközben Jasper és Alice már el is indult előre. Túlságosan pófátlan voltam... teljesen igaza van Alicenek, hiszen csak most ismerkedtünk meg és én egyből letámadtam már is, hogy felejtse a múltat. Mégis mire gondoltam ? Miért mondtam ki azokat a szavakat? Miért akarok minden egyes lépése után ott lenni , miért akarok egyből a támasza lenni? Elakarom üzni minden fájdalmát, minden múltját... a magányát elűzni. Azt akarom, hogy mosolyogjon... Mindenképp bocsánatot kell tőle kérjek, megkell mondjam, hogy nem voltam tapintatos.
De az első óránk nem volt közös, kicsit abba reménykedtem, hogy lesz egy olyan óránk, amikor csak mi ketten lehetünk. Rosalie és Emmett felettünk jártak, ők nem zavarhattka be, de a többiek igen. Tudtam Vanessa ismét pipa lenne ha azt látná, hogy beszélgetünk, Alice és Jasperrel nincs baj, de talán az lenne a legmegfelelőbb, ha ketten beszélgetnénk, szeretném ha tudná, hogy bennem megbizhat, ha kell velem nyugodtan beszélhet...
Bár ebéd szünetig is volt közös óránk, olyan, hogy csak kizárolag ketten legyünk nem , így nem is sikerült beszélnem vele ... talán egy két szót, de nem nagyon figyelt rám. A diákok gondolatai mind az új lánnyal voltak tele és ez nem akart megállni... valamiért meg bennem egyre csak gyűlt a düh, arra amit egyes fiúk gondoltak ... tiszteletlen mocskos gondolatok. Aztán jött az ebédszünet, mi már ott ültünk a helyünkön, Vanessa nem volt még ott és Bella. Az ebéd időben sem volt semmi más, csak folyton Belláról beszéltek és hangzodtak a gondolatok. Közbe mindenki fellélegezett, hogy Bella nem Cullen így talán nincs is akkora kötelék köztünk szabadpréda... igen eg egy srác tényleg a szabadprédára gondolt amitől éreztem felfő az agyvizem... Micsoda dolog egy nőt prédának nevezni, mint valami amit egy ragodozó levadászik.
-A kis Bella nagyon népszerű, bár nem nagyon láttam bárkivel is beszélgetni.- kezdte Emmett.
- Ugyan, ugyan olyan mint mikor mi jöttünk ide, újjak voltunk és emberi szemnek szép ... - válaszolta vállat vonva Rosalie.
-Ah! De most jut eszembe láttam egyik szünetbe beszélgetni egy fiúval... kis is volt... - kezdett gondolkozni Emmett.
Nem akartam feltűnjön, hogy érdekel a dolog , így csak félszemmel figyeltem rá miközben egy almát forgattam a kezemben .
-OH! Igen a Newton gyerek volt az! Eléggé csorgatta a nyálát érte, valami óráról beszéltek sport... igen tornóráról.
Mike Newton mindig vigyorgó srác, jó sportoló a foci csapat tagja, szüleié a város sportüzlete, szokott segiteni nekik. Pattogó gyerek és az ő gondolatai szóltak élen mikor reggel meglátta Bellát.
-Bella volt tornaórán?! - nézett meglepetten Alice Emmettre.
-Jaj nem tudtátok, az első órája sport volt.
-Pfff... remélem, hogy tudta kontrollálni az erejét és nem csinált valami hülyeséget?! - huzta az orrát Rose.
Bár azt hiszem erre a kérdésre nem tud senki sem válaszolni.
-Oh, ott jön Bella! - kiáltott fel Emmet.
A tekintetem azonnal az ajtóra szegeződött ahol Bella lépett be...
Bella:
Tulajdonképpen azt sem tudtam, hogy merre megyek csak bementem a hatalmas ajton és elvesztem az épületbe , hogy most jobbra vagy balra. Közbe égető tekintetek sorozatát éreztem magamon, mindenki sugdolozott és beszélt, hogy én vagyok az új Cullen és megint egy falfehér szépség... a lányok tekintélyes riválisként nézve rám és a fiúk új prédának... az emberek és irigységük...
- Milyen csinos?!
- Új diák nem? Nem megyünk beszélgetni vele?
- De a Cullenekkel jött együtt...
Láttam Edwardon, hogy bánja , hogy így egyből beleütötte az orrát és csak úgy kifakadt. Mintha neki olyan könnyű lett volna ez az egész lét... mert szerintem nem?! Csak nem dörgöltem az orra alá. Próbált kommunikálni velem , de nem nagyon nyitottam. Nem mintha annyira megharagudtam volna, egyszerűen nekem ehhez nincs kedvem, nem ért meg így járt, nincs szükségem senkire... Megvagyok egyedül... egyedül az én időmbe, az én leragadt múltamba Edward mellette... Hah ez nagyon vicces , nem is emlékszem Edward arcára, csak néha néha egy zöld szempárt társitok hozzá és mégis azt mondom ott vagyok mellette, mellette leragadva. Megakarom találni, társítani akarom ezt a gyönyörű zöld szempárt és ezt a nevet egy képpel , egy képpel. Nagyon szerencsétlen vagyok mi? 109 év telt el, visszatértem szülőfalumban és abban reménykedem, hogy valami folytán rábukkanok rég ehunyt vőlegényemre. Mit is nem képzelek? Azt hiszem, hogy majd ölömbe csöppen egy régi fotó? Vagy meglátom a nem is tudom hányadik nemzedékét és bevillan? Ez szürreális... Csak arra gondoltam, hogy így közelebb lehetek hozzá ...
-Bella? - hang hallatára egy kicsit megrezdültem, annyira elvoltam merülve a gondolataimban, hogy észre sem vettem a külvilágot...
Tudtom, tudom vámpir vagyok nem kellene a legkisebb rezdülésre is felfigyelnem...
-Jasper ugye? - fordultam hátra . - Azért jöttél, hogy elmond túlreagáltam a dolgot?
- Nem, nincs jogom semmit sem mondani, sem ítélkezni. Mindenkinek megvan a saját múltja , a saját szenvedése... Edward is bánta ezt a létet, de értsd meg , hogy az idő pereg , mi meg...
- Halhatatlanok vagyunk ... -suttogtam alig hallhatóan, de tudtem, hogy Jasper meghallja. - Az örökkévalóságot így akarom tölteni? Talán... 109 év magánnyal tölt el, mit ér még további 109 vagy annál több év, legalább már kimerészkedtem... Megmutatnád, hogy hová kell menjek először?
Láttam, jól, hogy Jasper folytatni akarja , de tiszteletbe tartotta a hirtelen téma változásomat és intett, hogy kövessem. Néhány papir munka után, megkaptam az órarendem és elindultam első órámra. Ami azt illeti torna óra volt, elmentem, amit a többi Cullen nem tett meg... na de miért? Még itt is féltik az erőiket? Gyakran teszik ezt? Természetesen mindent megjátszottam, nem vetettem be az igazi erőm , ezzel nem is volt gond. A fiúk kosaraztak, míg a lányok röplabdázni kezdtek. Sikerült emberinek tünjek, sőt annyira emberinek, hogy egyszer sikerült ügyetlenül elütnöm a labdám és elkaptam valakit...
- Jaj elnézést kérek , én mondtam nekik, hogy nem kellene játszodjak. - szép hazugság, mindenkit levernél a pályáról....
- Oh, hát semmi ... gond. - fordult meg egy szőke, kék szemű fiú , ahogy meglátott úgy tűnt zavarba jön , majd egy hatalmas ezer wattos vigyor jelenik meg arcán.
-Isabella Swan úgye ... -egy sárc jött oda és kivette a labdát annak a kezéből aki velem szembe állt.
- Csak Bella... - válaszoltam.
- Én Mike Newton vagyok . Örvendek...
- Jó a csapása mi? - szökkent mellénk egy baran hajú, barna szemű, kicsit alacosnyabb, mint én lány. - Jessica vagyok, Jessica Stanley. Te Bella úgye? És te melyik Cullenal jársz?
-Tessék? - néztem értetlenül Jessicára, aki felnevett.
- Hát tudod, mivel ott mindenki mindenkivel együtt van...
-Jaj nem , nem vagyok senkivel... nincs barátom. Cullenek csak a nevelőcsaládom egy jó barátjai.
- Nevelőszülők? Hova valósi vagy?
- Alaskából jöttem...
- Alaska? Huh, ott eléggé hideg lehet... - szólalt meg Mike.
- Öhm... hát igen az van ... - nevettem fel remélve, nem hallják az ironiám és megvakartam a fejem.
Közbe már láttam, hogy nyitották a következő kérdésre vagy mondatra a szájukat, de megszólalt a csengő. Jessica pattogva szólt, hogy menjünk , Mike mosolyogva, fejétvel biccentve intett, hogy menjünk. Új rekord, valakikkel többet beszéltem mint két szó... Amint átöltötztem el is indultam egyedül vissza a suliba, de alig két lépést téve :
- Bella! - Mika rohanva ért utol. - Öhm, izé én csak... - próbálta keresni a szavakat, de nem nagyon találta. - Hogy, hogy ide költöztél?
Bökte ki kis idő múlva , gondolom az első kérdést ami eszébe jutott:
- Mike, figyelj... sajnálom tényleg ami tornaórán történt , nem vagyok valami ügyes a sportba... - hazug.
Na nem mintha gondom lett volna a kérdésével, egyszerűen hamarabb akartam lezárni.
-Jaj ugyan, tényleg nincs baj, nem történt semmi. Amúgy tényleg jó csapás volt - nevetett fel, mire én is követtem, de ez nevetés is csak színjáték volt.
-Köszi... Te viszont jól kosarozol ahogy láttam? - legyek már udvarias...
-Oh, köszi. Szeretem a sportot. Mi lesz a következő órád?
Bár úgy tűnik nem sikerül most leráznom.
- Irodalom.
-Oh, nekem is, menjünk együtt?
-Nekem is irodalmam lesz menjünk együtt! - jelent meg Jessica.
- Én még elmegyek az automatához, de majd a terembe találkozunk. - és elsiettem mielőtt bármit is mondtka volna.
Ezután az óráim eseménytelenül teltek voltak közös óráim Alicékkel és Edwardékkal de még velük sem beszéltem, na meg hiába voltam az új csillogó villogó prédácska, ahogy egyesek hátam mögött beszéltek vagy szépség, vagy cicuska vagy hát még jó párat elcsiptem, nem nagyon kommunikáltam velük, csak egy két szó max , böktem ki , de még ettől a két szótól is néhány srác hátast dobott... volt aki azt mondta, hogy magamnak való vagyok, hasonlitok a Cullenekre, mintha citromba haraptam volna, mindig savanyú a képem. De volt aki ellenkezőt mondott, hogy még idő kell, visszahuzodott vagyok csak. Az útobbiba annyival értettem egyet, hogy nem vágtam savanyú képet, próbáltam halványan bár mindig mosolyogni és nem voltam savanyú képű, próbáltam amennyire lehet kedves lenni, csak épp nem keresni és nem vágyni senki társaságára. Jessica és Mike-al beszéltem talán a legtöbbet , vagy talán inkább ők beszéltek és én hallgattam, de csak úgy hozzám szegeződtek nem én, hozzájuk. De nem volt ilyen sok alkalom, mert ebéd szünetig irodalom volt az utolsó közös óránk. Egyedül érkeztem meg az ebédlőbe ahogy beléptem a hatalmas menzára, fehéres szürkés volt minden, fehér fal, fehér székék es fehér asztalok és a nagy hangzavar betöltötte a teret... Láttam hol ülnek Cullenek már ahogy beléptem az ajtotól legtávolabbi asztalnál ültek, csak Vanessa hiányzott, amint beléptem ők is engem néztek. Gondolom arra vártak, hogy odaüljek... Beálltam a sorba, hogy valamit tegyek a tálcára, a látszat kedvéért , majd miután az 5 emberes sort kiálltam szembe fordultam az asztalokkal. Mindenki nevetve mesélt egy egy helyt még mindig rólam folyt a pletyka, hogy hová fogok ülni, hogy nem nagoyn beszéltem másokkal, hogy ez hogy az... de volt aki saját próblémáját osztotta tette , vette, hétvégei programját, mit tervez délután, vagy közös program , buli tervezése hangzodott fel a levegőbe.
- Bella! - a hang felé fordultam ahol Mike állt úgy két lépésre tőlem.
-Nem szeretnél hozzánk ülni? - közbe megfordult és egy olyan 3 asztallal arébb ült Jessica egy lánnyla és két fiúval felénk intettek.
Rá tekintettem, továbbra is az ezer wattos mosolya ott tündöklött az arcán, majd tekintetem a Cullen asztalra szegeződött, engem néztek ez nyilvánvaló volt, de lassan lassan egy bizonyos személyen állt meg tekintetem, akinek tekintete nemet intett és egy kicsit nem is tudom dühöt? Talán... de miért lenne dühös? Talán a barátnőjével veszett össze ... biztos valami hasonló , vagy csak rosszul olvasom le az arcáról...
-Bella?... - szólalt meg ismét Mike. - Vagy Cullenekkel szeretnél?
Gyorsan visszatekintettem rá...
-Én...
