10.resz Megjelenes

10.resz Megjelenes

Edward:

Orultem amikor minden viszonylag siman ment, a csaladom befogadta Bellat. Jo ott volt Rosalie de meg engem sem szokott meg, ha ugy vesszuk. Szerelmem amikor mondta azokat a szavakat, hogy en valtoztattam meg , teljesen elfelejtettem, hogy demon. Az jart a fejembe, hogy en egy szornyeteg. Nem neveznem Bellat sosem szornyetegnek, most sem arra celzok, csak hogy en valtoztattam meg ot, olyan keptelennek hangzik. Hazakisertem Bellat, termeszetesen es vele maradtam. Meg mindig nem ertettem min vitatkoztak Xavierrel , es boszantott, hogy ennyire nem erdekli, hogy mi van Bellaval. Nem tudhattam, mondjuk azt sem, hogy meg valaha vitatkoztak ennyire. Ahogy Bella kinyitotta az ajtot rogton feltunt a foldon hevero boritek. Bella felemelte es az ilatt megcsapott, ismeros volt, de nem tudtam osszefuggest kotni , hogy honnan ismerne Bellat. Emlekeztem apam allitasara, hogy fel tole , hatalmas ereje van Bellanak amivel konnyen letaszithatna ot, szoval van valoszinsueg hogy Bella is hallott rola, de ugy tudom nem talalkoztak, vagy apam rosszul tudta? Erre rogton valaszt kaptam amint Bella kinyitotta a boritekot, melyben egy zold kerek bros esett ki majd szethajtogatta a kis papirt amin ennyi allt "Nemsokara ismet talalkozunk, demon urno, mar alig varom. Aro."  Szoval akkor apam nem tudta jol, mar talalkoztak Bella es Aro ismerte egymast. Kicsit szorongas fogott el ha erre gondoltam, talan Aro tervez valami Bella ellene, tudom, hogy szereti a hatalmat, biztos nem engedne hogy letaszitsak. 

   -Aro?-szolaltam meg vegul.

Bella belepett majd felem fordult. 

    -Szoval te is mar talalkoztal Aroekkal?-kerdezte, de mintha a valasz mar tudta volna.

    -Igen, Carlisle egy idoben szolgalt nekik. Amugy meg talalkoztam veluk nehanyszor. Te is? Carlisle azt meselte, hogy Aro csak a demon urral talalkozott, de veled meg nem.

Elmosolyodott majd kozeledett es megfogta ket kezem.

   -Mindenki ezt tudja, mindenki a pletykaknak el, hogy azok akik lattak mar nem elnek, vagy hallgatnak mint a csend, hogy nem nagyon mutatkoztam . De ez nem igy van. En mindig ott voltam, sot a legtobbszor en fejeztem be a mocskos munkat, Xavier pedig ram hagyta nem szolt bele. Aztan egy nap Xavier azzal alitott be, hogy elkezdett egy pletykat, az en erdekemben, hogy aki latott meghalt nemsokara, vagy orokre elhallgatot, es hogy a vampirok fejedelmeivel Aroekkal csak o ismerkedett meg . Nem ertettem eloszor, hogy miert is tette, sosem adott rendes magyarazatot , csak, hogy igy a legjobb, megovni akar.- ennel a szonal picit megrezzentem, de hamar elhessegettem a gondolataimat, nem arra gondolva, hogy Xavier valaha elvenne tolem Bellat.- Aztan egy ido utan belenyugodtam , es nem erdekelt, egy bizonyos szintben orultem ennek, meg jobban feltek tolem a demonok, es meg jobban elveztem a kivegzesuket.- e mondatnal, cinikusan elmosolygott , majd osszerezzent es felnezett ram, hogy reagaltam.

Tudtam milyen volt, de tudtam, hogy nem ilyen valojaban,hogy csak mindez egy alca. Biztatoan ra mosolyogtam es megszoritottam kezet. Elmosolyodott es mellkasomhoz bujt.

    -Es Aro? Akkor talalkoztatok?-kerdezte.

    -Amig en nem jelentem meg, ugymond, mint demon urno. Nagyon ritkan futott ossze Xavier Aroekkal. Nem is tudom talan 4 vagy 5-dik alkalommal talalkozott veluk, amikor elmeselte Aronak, hogy nincs egyedul, es lett egy kiralyno. Aro erdeklodessel furdolt hozza, hogy vigyen el Volterraban es latogassuk meg, hogy megismehressen. Igy is tett Xavier, mar mansap utaztunk Olaszorszagban. Arot meglepte eleg gyilkos tekintetem, erdeklodessel nezett vegig rajtam. Majd termeszetesen megfogta kezem hogy olvasson gondolatomban. Nagy meglepetesre, nem tudott olvasni bennem. Erdekesnek bizonyultam szemben. Kiprobalta, ha mindne kepessegre immunis vagyok el.. Janet kerte meg.- erre gondolva megfeszultem onkenytelenul is, Jane...kin... beleborzongtam es hallgattam szerelmem hangjat, ahogy tovabb mesel.-  De nem sikerult neki. -megkonnyebulten felsohjatottam.- Aronak nagyon tetszett, ahogy felmerte kepessegeimet, es mindent meglatott Xavier emlekeimbol velem, ami tortent, a kepssegeimet, ahogy pusztitottam. Lattam rajta, hogya demon kinyirasaim elegge meglepik es kepessegeim rettegesben tartjak, csak demoni mosolyt villantottam ram es mar nem erdekelt semmi. Azelott ugy erekztem meg Olaszorszagban, hogy sejtelmem sem volt mire szamithatok, Xavier meselte, hogy a vampirok uralkodoi, de ugy gondoltam, valakik akik hatalmas erovel birnak es fel vehetik a versenyt velunk. Hat akkor lattam Aro szemeiben a felelmet, es tudtam nem tudja felvenni velem legalabbis a kuzdelmet. Talalkozasunk utan minden honapban meglatogatott vagy elvarta, hogy mi menjunk. Latni akarta fejlodesem, bukasom vagy akarmit. Erdekesnek tartott min emlitettem mar. Es ugy tunik az ujabb talalkozas itt van a kozelben. Ha nem mejek el, o jon Forksba, es azt mar nem szeretnem, foleg most, hogy ennyire megszerettem ezt a helyet.- fejezte be Bella es megcsokolt.

    -Elkiserlek.- nem tetovaztam, tudtam mit kell tegyek. Nem hagyhatom, egyedul, Aro barmikor keszulhet valamivel, ettol tartottam. 

Szolnom kell Alicenek, figyelje donteseit. 

    -Mi?-nezett ram ertetlenul.

     -Elkiserlek.-ismeteltem.

    -Nem...-mondta.

    -Bella...-eresztettem el bal kezem es az arcara tettem.

Mar ott voltam , hogy gondoljam at megint a tettemet, de nem ugy reagalt ahogy vartam, nem rebbent meg a szeme se meg hideg erintesetol.

    -Barhol legy en ott leszek veled, mar...te vagy az eletem.-mondtam es most en csokoltam meg. - Es most amugy sincs itt Xavier, szukseged lesz ram, megakarlak vedeni. -mondtam.

Ezt terveztem, figyelni fogom Aro vagy barmelyik vampir gondolatait, ha megakarna tamadni Bellat. Bella elmosolygott majd aggodoan ismet atolelt. 

    -Nem lesz semmi baj.-emeltem fel tekintetet es szelid szemekkel tekintettem ra.

Bella:

Sokkal egyszerubb volt most mar Edwardnak mindent elmondani. Aggodtam erte, barmikor barmelyik ellenem lazado demon megtamadhatja . De vigyazni fogok ra, hogy hamrabb oljem meg azt a demont, mint o tenne Edwarddal. Nem nagyon tetszett, hogy velem akart jonni Volterraban. Ott volt Jane, Alec, Felix, Demetre, es meg nagyon sok vampir aki banthatna. Te tudtam, ha elvallunk ilyen messze, egyikunk se birja ki. Vegul letettem a nappaliba a levelet vacsoraztam , Edward minden pillanatban engem bamuval, ahogy eszek, nem tagadhatom amire vegeztem tiszta pipacs voros lettem. Majd felmentunk es lefekudtem.

Almomban a festmenyben voltam , egyedul ereztem magam , fortem a duhtol, vagy sirtam ez a ket valasztas volt mindig mellettem. Am megis volt valaki aki amig elt, ott volt mellettem, meglatogatott Lettisia a noverem. Almomban ismet vele voltam, ott volt meselt nekem, bar tudta, hogy en nem tudok neki valszolni. Aztan a kovetkezo percben minden megszakadt es ismet azt a napot ateltem. Lettisia halalat, amikor tetlenul vegig neztem ahogy egy vampir megoli a szemem elott. A kovetkeo pillanat egy masikkep jelent meg ahogy Edwarddal egy reten fekszunk fogjuk egymas kezet es boldogok vagyunk. Mar epp megszolaltam volna amikor beborult dorgott egyet a ret tulso odalan megjelent Lettisia. 

   -Lettisia!-kialtottam, odarohantam es atoleltem. De o lenem vette Edwardol a pillantasat.- O itt a bartom, Edward. Edward o itt Lettisia.

Edward mosolygott es hivni kezdett feleje, kinyujtotta kezet.

   -Bella, gyere.-mosolygott a csibesz mosolyaval felem.

 Mar el is indultam fele, amikor eszrevettem, hogy szeme feketeve valik, Lettisia meg ebben a pillanatban elallta utamat. Kivett a zsebebol valamit es Edward fele futott. Ekkor vettem eszre gyujto volt nalad. Nem tudthattam, mennyire art ez Edwardnak de aggodni kezdtem. Lettisiaert is aggodtam, lattam ahogy Edward kivicsoritja fogat . harcolni fog a ket legszeretettebb szemely az eletemben harcolni fog egymasert. Mintha foldbe gyokerezett volna a labam, nem tudtam megmozdulni... 

    -Ne!!!

   -Ne!!!!-riadtam fel almombol. 

   -Bella mi tortent?-nezett ram aggodoan Edward.

Eloszor nem szolaltam meg, probaltam lelegzetem helyre allitani ,odabujtam Edward mellkasahoz es szorosan oleltem magamhoz. 

    -Csak rosszalom...-mondtam kicsit osszeszedve magat es szemebe nezve.

Aranybarnas szeme rogton megnyugtatott es maga a jelenlete, ismet rendes volt a lelegzet vetelem. 

    -Elmeseled?-nezett ram szeliden.

Bolintottam, es belekezdtem.

    -Nekem volt egy noverem Lettisia. O volt az egyetlen olyan szemely a csaladombol, aki szeretett es aki a festmenybe zaras utan is meglatogatott. Meselt nekem, bar tudta, hogy nem fogok valaszolni. Egy napon csakugyan meglatogatott es szotlanul allt a festmeny elott amiben ott voltam es nezett. Lattam szemeiben a szomorusagot, de nem tudtam megkerdezni, hogy mi a baja, de hiaba vartam nem nyilt a szaja. Aztan mindennap amikor meglatogatott igy telt el szotlan, szomoru szemekkel figyelt , de semmit nem mondott , hogy mi tortent. Aztan egy napon mikor ott volt, megjelent egy ferfi. A napfenyben bore megcsillogott, kemeny, hideget arasztott belole, fogai kivillantak szaja sarkan meglattam a hatalmas , hegyes szemfogait, majd vorosen izzo tekintet. Nem hittem el, kialtani akartam, hogy fusson, szaladjon a noverem, de ott allt es nem mozdult. Aztan ennyit mondott " Tudtam, hogy eljosz." a kovetkezo pillanatban a vampir neki tamadt es kiszivta a veret. Nem ertettem, miert tette, a mai napig nem tudom, ott figyeltem ahogy megoli tetlenul ott voltam abban a nyomorult festmenyben es vegig neztem a noverem halalat. . -kezdtek gyulni a szememben a konnyek , Edward ismet mellkasara huzott. - Aztan a vampir ram nezett, ajkai tele a noverem verevel. Forgyogtam a duhtol es domboltam, nem tudtam hogy jussak ki es oljem meg azt a mocskos ver... vampirt. Demonian ram mosolygott es megnyalta ajkait, majd megszolalt. "Vesd jol ezt az eszedbe, mert te leszel a kovetkezo, tudom, hogy egyszer kiszabadulsz innen. "  -Edward e szavak hallattan megdermedt, es elfojtott egy morrgast.- Xavier ismeri a tortenetet de azt nem hogy mit mondott a vampir. Nem talalkoztam vele tobbet, de tudom, hogy eljon az idom. Ezert tanultam es erosodtem. Meg azert is , hogy megbosszuljak annak aki a festmenybe zart. Sok mindne tortent ugye velem? - nem vartam valaszt... nem jott.- Ezert valtam kemeny, orjonog, demonna aki csak a bosszut latta... Mint addig amig veled nem talalkoztam.- nezetem fel Edwardra es ket tenyerem koze vettem arcat.- Sajnalom, az almom abbol allt, hogy ujra lattam a torteneteket , majd teged es engem egy reten. Megjelent Lettisia es ti egymasnak estetek. En annyira megvoltam ijedve, es megint nem tudtam semmit sem tenni. Azt hiszem ez azert volt, mert akkor aznap amikor az esemenyek megtortentek megigertem, hogy senkinek nem kimelek, egy vampirnak sem, es soha nem szolok egy kedves szot sem egy vampirhoz, a noverem emlekere. De te megjelentel es mindent megvaltoztattal. Szeretlek Edward nagyon.-fejeztem be a tortenetem.

    -En is teged Bella.-mondta es kicsit tetovazva de megcsokolt. 
Aztan sikerult vissza aludnom es nem gyotort tobbet ez az alom. Reggel suli ido volt. Huh annyi minden tortent , hogy el is felejtkeztem a sulirol hogy jarok, ugye az utobbi napokban nem voltam. Es meg anno arrol volt szo, hogy Xavier is beiratkozik...na de ez mar nem fog megtortenni mi? De azert kivancsi voltam, hogy mit csinalhat Xavier enniy ideig, ennyire megharagudott ram? Vagy valami hosszabb "munkaja" akadt? Es meg nem is hivott. Ezekkel a gondolatokkal reggeliztem es keszultem el, majd Edward Volvojaval indultunk a suliban. Ott mindenki meglepetten figyelt minket, minden szem rank szegezodott.
   -Ugye tudod, hogy mindneki minket bamul?-kerdeztem, Edward kozelebb hajolt. 
    -Mondhatni, az a srac, nem az csak epp ide nezett. -mondta , majd atkarolt. - Ha mar megszegunk minden szabalyt, ugyis a pokolra jutok.-nevetett.
En is vele nevettem.
    -Legalabb ott is egyutt leszunk.-mondtam nevetve.
Az elso orak hamar leteltek, zokkenomentesen mint eddig. Annyi kulonbseggel, hogy Edward mindenhova elkisert, es mindig ott volt amikor az en oram veget ert, meg amikor hasonlo orank volt egymas mellett ultunk. Nem mondom egy kicsit idegesitett  a sok tekintet ahogy bamult, de probaltam nem tudomast venni rola. A menzara tartottam Edwardal. 
   -Csatlakozhatok hozzad?-kerdezte udvariasan.
Ertetlenul tekintettem ra.
   -Lattam, hogy egyedul szoktal ulni a menzan. Szoval...ha mar amugyis a fiud vagyok, csatlakozhatok?-arcan mindekozben megjelent a feloldalas mosoly ami miatt, hevesebben kezdett verni a szivem. 
Ezt hallvan meg jobban megjelent a csibesz mosolya es kitarta a menza ajtajat. Fu...sosem hittem volna, hogy valaki ennyire nagy hatassal lesz ram, ennyire eltud kabitani. Meg Xavier se kabitott el ennyire... Edward hangja, kulseje, illata minden maga volt a szepseg... tokeletesseg... lattam meg vampirt eletem soran, tudtam , hogy milyenek...de egyik sem vonzott ennyiremint Edward most. Alig par nap alatt mi muvelt velem. Ezen morfondirozva alltam a sorban, majd arra eszmeltem, ahogy Edward elottem all es kajat tesz ket talcaba.
    -Ez sok lesz...-mondtam.
    -Enned kell, egeszseges kell lenned... es amugyis egy resze az enyem.
Vampirok nem esznek... mondjuk gondolataimban elmerulve raeszmeltem, mikor itt ultem, mindig mindenkinek ott volt egy talcaja elotte, de soha egy falatot sem ettek. Latszatert adtam meg nekem a valaszt. Leultunk az asztalhoz, ahol utolso alkalmakor meg egyedul ultem , Edward velem eszemben ult le es az egyik talcat elem tolta. En egy almat vettem el majd beleharaptam.
    -Egeszseges az alma, de ugye tudod, hogy nem eleg.-aggodoan nezett ram.
Figyeltem, ahogy felvesz egy szelet pizzat es beleharap. Meglepodtem tetten , es ezt o is eszrevette.
   -Ettel ha mar valaha foldet?
Raztam a fejem, mire elvigyorodott.
   -Hat ne egyel, eleg szaraz es keseru es... hat igen nekem az etel olyan erzes, mintha te foldet ennel. De a latszatot fent kell tartsuk.-mondta.
    -Erre gondoltam.-mondtam es kivettem kezebol a pizza szeletet es en is beleharaptam. 
Elnevette magat.
    -Ma milyen programod van?-kerdeztem.
    -Hat nem is tudom...lenne neked valami terved?-kerdezte incselkedve es felhuzta a szemoldoket.
    -Igen, szeretnem veled tolteni az idot.-mondtam es az asztalon keresztul atnyultam es megfogtam kezet. 
    -Benne vagyok.-mondta es ismet az a csibesz , elbuvolo mosolya megjelent ajkain. 
Nemsokara csengettek es elindultunk az orara. Edward ismet elkisert . Matek volt, Jessica Stenly ult mellettem, amint melle kerultem eszre vettem, ahogy hirtelen felem fordul 
   -Mi van kozted es Edward Cullen kozott?-tette fel a kerdest.
Se szia, se mi ujsag , se bocsi lehet nem emlekszel ram... 
    -Jarunk...-mondtam egy kis habozas utan. 
Tudtam Jessica eleg lepcses szaju, elegge megvan a maga vilaga, de kimondtam vegul.
    -Szereted?-hulledezett.
Ertetlenul tekintettem Jessicara, valamir nem volt ertheto?
   -Mi olyan hihetetlen ebben?-kerdeztem, inkabb nem nyiltan valaszolni kerdesere. 
    -Hat tudod... eddig senki se kozeledett felejuk, minidg megvolt a sajat teruk, vilaguk... olyan furak... felelmetesek egy bizonyos szinten...-magyarazta.
Hat ez feltunt...marmint hogy senkit sem erdekelte igazan, az itt letuk. 
   -Szoval akkor szereted?-zavart meg padtarsam gondolatom menetebol.
   -Igen. Nagyon szeretem, visszavonhatatlanul beleszerettem.- lehajtottam a fejem es pir jelent meg az arcomon, am szemeim kicsit lelankadtak, mert tudtam, barmikor veszelybe sodorhatom szerelmem, nem volt felkeszulve arra, hogy tarsam lett, de ez mar keso volt visszacsinalni, nem tudtam nelkule mar elni, tavol tartani magam tole, es ahogy eszre vettem o se.-maskepp miert jarnek vele?-csattantam fel egy kicsit, mire Jessica meghokkent.
   -Jojo bocsi...-mondta Jessica majd elfordult tolem es az ora tovabbi reszeben nem szolalt meg.

Edward:

Boldog voltam, a suliba erve, a legtobb gondolat termeszetesen korulottunk forgott. Meglepodes , hogy lattak valakivel, aki nem a csaladom koze tartott, es nehany srac gondolatai duhosek es csalodottak voltak, amiert ez a tunemeny az enyem lett. O volt az egyetlen olyan lany aki titokzatos es senkivel sem baratkozott. Mar nehanyan epp eleg batorsagot szedtek hogy szolitsak meg, de en a terveikbe tapostam. Elveztem is, am azok a gondolatok amik rola szoltak, ahogy elkepzeltek a sracok, elegge felduhitett. Es alig vartam, hogy kinyilvantiam o az enyem. Minden szunet vegen elkisertem es a szunet elejen mar ott vartam ra . Termeszetesen nekem se volt mas tervem, minthogy az en angyalommal legyek , rogton belementem Bella tervebe. Tudni akartam mindent rola, es felakartam fedezni a szerelmet melyet irant ereztem, amit soha meg egyetlen egy lenyert sem ennyire. O volt a mindenem, o volt az eletem. 

Menza utan, matek oraja lett , nekem meg irodalom. Nem kellett figyeljek es kulonosebben a tanarnot se erdekelte, igy keresni kezdtem a gondolatokat, hogy Bellat figyelhessem. Jessica Stenly volt padtarsa, bar nem igazan kedveltem a lanyt, elegge fecsego, lepcses szaju volt, aki szerette Mike Newtont , megis figyeltem a tarsalgasra. Ahogy Bella melle ult, rogton kiszemelte es letamadt kerdeseivel. Gondolatai termeszetesen neki is rolunk szoltak es tudni akarta, hogy akkor mi van koztunk. 

   -Mi van kozted es Edward Cullen kozott?-tette fel a kerdest szerelmemenek, erdeklodve huztam fel a szemoldokom es figyeltem Bella arcat. 

Eloszor elpirult atgondolva, hogy mit mondjon, de ott bujkalt egy kisebb duh is, hogy meg soha nem beszeltek nagyon , de megis csak igy hirtelen leszolja. Ez tetszett, latni ezt a kis busszus kepet.

  -Jarunk...

Egy kis habozas utan valaszolt vegul... nekem meg bejarta a fejemet ez a gondolat jarunk... jarunk... jarunk... jarunk... meg mindig keptelen voltam elhinni, azt , hogy Bella, ez a kis tunemeny, az angyalom hozzam tartozott, szeretett... 

   -Szereted?-hulledezett Jessica, mire Bella ertetlenul figyelte. 

   -Mi olyan hihetetlen ebben? - szoval meg nem hallotta a rolunk szolo beszedeket. 

De szerintem eszrevette, hogy mennyire tavolsagtartoak vagyunk, es masok mennyire felnek tolunk.

    -Hat tudod... eddig senki se kozeledett felejuk, minidg megvolt a sajat teruk, vilaguk... olyan furak... felelmetesek egy bizonyos szinten...-magyarazata Jessica.

Bella szeme felcsillant, beigazolva, hogy megis valamit eszrevett. 

   -Szoval szereted?-tette fel a kerdest ismet Jessica.

Lattam ahogy Bella nyugtatni probalja magat, probalja arcizmait kontrollalni.

   -Igen. Nagyon szeretem, visszavonhatatlanul beleszerettem...-egy percig lattam Jessica gondolatain ahogy Bella elpirul, am szemei kicsit elszomorodnak, egy perc nema csond majd...-, maskepp miert jarnek vele?-csattant fel szerelmem, aztan hirtelen.

Jessica egy pillanatig megriadt, majd kicsit sertodotten forudlt el.

   -Jojo...bocsi.

Megis kinek kepzeli ez magat, hogy ilyen hangnemben hozzam szoljon. Mit vetettem el? Csak kerdeztem valamit... Es ezutan kizartam Jessica gondolatait, mert kezdte ocsmarolni szerelmem, es erre nem voltam kivancsi.  Amint kicsengettek osszeszedtem cuccaim, es mar iranyultam is kifele, amennyire emberi gyorsasaggal lehet kozlekedni , mar majdnem szaladtam ilyenkor. De mindig pontban erkeztem, sot ra egy percre jott ki szerelmem. Ram mosolygott, ahogy en is ra.
    -Hello...-mondtam egy feloldalas mosollyal, es hallani kezdtem, ahogy a szivverese hirtelen felgyorsul...tetszett a gondolat, hogy ilyen hatassal vagyok ra. 
    -Hello, tornam lesz.-mondta es elindulta kifele, konnyu volt iramot tartani vele.
    -Szoval visszavonhatatlanul belemszerettel?-epp kilepett az ajton, de ezek hallatan megtorpant.
    -Te hallottad?-nezett ram kikerekedett szemekkel, de az arcan ott volt a pir.
     -Igen-mondtam kicsit bunbanoan.- Unatkoztam, gondoltam keresni kezdelek, Jessica padtarsad, igen konnyen tudtam beferkozni gondolataiba es le is szolitott.-mondtam.
    -Hat kosz...-durcasan indult el egyedul, de termeszetesen utol ertem.
    -Sajnalom. Szeretlek tudod , ugye?-allitottam le es felmeltem fejet allattol fogva. 
Tekintetunk talalkozott es egyikuk sem engedte a masik tekintetet.
    -Tudod, nem szep dolog hallgatozni.-mondta , kicsit megenyhulve.
     -Sajnalom.-mondtam megegyszer es elovarazsoltam csibesz mosolyomat, amitolismet zakatolni kezdett a szive.
Engem egy halk kuncogas is elhagyott, erre Bella felsohajtott es elindult a torna terem fele.
    -Varj!-szoltam utana, tudtam nemsokara nekem is mennem kell orara. - Ora utan itt foglak varni. Es akkor mehetunk .-mosolyogtam.
Ismet gy sohaj hagyta el az ajkat es ramosolygott, majd bolintott.
    -Most hallgatozni fogsz?-kerdezte, de most mar ott volt a szaja sarkan a mosolygas.
    -Lehet.-mondtam, egy puszit leheltem homolokara es elindultam en is oramra.

Bella:

Jaj, Edward... teljesen megorjitesz...mit muveltel velem? Teljesen elvarazsolt, tekintete ha talalkozunk rabul ejt, jelenlete felzaklat, elpirulok, szavai hivogatnak es nem tudom mar elkepzelni az eletem nelkule. Nem tudtam haragudni annyira ra, hogy kihalgatta beszelgetesinket, bar kellett volna... valahogy megsem. Bementemaz oltozoben, ahol nem is kell mondanom jo par lany szuros tekintettel figyelt engem. Atoltoztem majd mentem is be a teremben. Tollasoztunk es parokba kellett szegezodnunk, mar abban remenykedtem, hogy par nelkul maradok es leulhetek, bar szerettem tollasozni, de ekkor...

    -Bella!-szolitott meg egy srac. Mike Newton remlett a fejemben. - Leszel a partnerem? - remenykedo szemekkel nezett ram.

Hogy tudnek nemet mondani? ...na jo igazan konnyeden tettem volna, de megse akartam megbantani, valojaban nem beszeltunk soha, de jol jottek a baratok , ugy ereztem, nem tudom elhagyni Forksot mar, es nem akartam,hogy kitaszitottnak nezzenek engem. Wau... par napja pont az ellenkezojet akartam volna. 

    -Persze...-mondtam. 

Meglepodtem, Mike tetten es furcsaltam is viselkedeset, majdnem itt esett ossze az izgalomtol, vagy attol, hogy zavarba jott. 

     -Mike , ugye?-kerdezte amint szemben alltam vele.

    -Igen.-lelkendezett ,kicsi tulsagosan is. 

    -Honnan emlekeztel a nevemere?-kerdeztem. 

Mindekozben elutottem neki a tollaslabdat, amit o vissza is utott.

    -Hat...ohm...felfigyeltem...marmint mindenki felfigyelt, hogy mennyire titokzatos vagy es rejtelyes, nem lehetett nem erdeklodni , hogy vajon ezzel a lannyal mi is van. -mondta es lattam, ahogy zavarba jon. 

     -Ertem...-mondtam es ramolyogtam, amitol ismet zavarba jott.

Tovabb utottuk egymasnak a tollast, nehany perc siri csondet kovetve.

   -Szoval te es Edward?-szolalt meg hirtelen.

   -Ja...-ennyit tudtam kinyogni.

    -Wau...hat nem hittem volna, hogy ennyi ido utan, eloszor neki nyilatkozol meg.- mondta, de mintha a mondataban lett volna valami ironikus.

    -Ohm...hat... igen, tudod elegge ugy ereztem, van valami kozos bennun, osszekot minket egy kotelek.- mondtam, elmosolyogtam erre gondolva, de ez megsem a kepzeletem szerint mukodott, valahogy zavart, az, ahogy Mike nezett ram.

Tudtam, hogyha Edward ezt vegig hallgassa, nem fog neki tetszeni, csak remenykedtem, hogy talan megsem figyel , de mindekozben neha az ajto fele sanditottam, nehogy meg a vegen megjelenjen itt eltudtam ezt kepzelni rola. Mike reakciojara nem vartam...

    -Kozos? Bennetek???-lepodott meg.- Hat nem hiszem Bella, te olyan ... gyonged es szep vagy.- epp visszautottam a tollast, de az leesett a foldre. Mike zavarba jott es elforditotta arcat, ugyanekkor az utojet leengedte. 

Mi ennek meg mi baja? Azert lett volna mit ellenkeznem, en egyaltaln nem voltam gyonged, ha tudna hogy en miket tettem...nem ezt mondana. Aztan folytatta.

     -O meg, olyan kemeny, mintha minden percben savanyu citromban harapott volna. 

     -Minden ember mas, es Edward nem olyan, bar neha ezt mutassa, annak ellenere kedves es gyonged.-ellenkeztem vele, mosolyodtam es ereztem ahogy pir boritja az arcomat.

Hat meg egy dolog amin elpirulhatok ha Edwarddal talalkozni fogok.

     -Nekem ez nem tetszik.-hirtelen atszelte a tavolsagot koztunk es megallt elottem.  

Alig nehany centrie volt tolem.

     -Ki mondta hogy kellene?-alltam tekintetemmel.- Ehhez neked semmi kozod.

 Ezzel meg ott hagytam, duhosen, hallottam ahogy utanam szol de nem erdekelt. Ennek meg mi baja? Miert erdekli, hogy mi van koztem es Edward kozott? 

Edward:

Olyan kis aranyos Bella, mikor durciskodik, mikor elpirul...mindene elvarazsolt es rabul ejt. Hiaba tudom , hogy demon, talan a legerosebb , en vedeni akarom, en mellette akarok lenni. Mar nem tudok tavol maradni tole es soha nem fogom elengedni tole. Emmettel volt spanyol oram. Nem tudtam megalljt parancsolni magamnak, itt ez a tanarnot sem erdekelte, mit csinalok , igy ismet elkezdtem kutatni a gondolatokban. De bar ne tettem volna, rogton megtalaltam Bellat, de amit gondolt nem tetszett. Na jo Mike,itt az ido, ott all egyedul, kerd meg hogy legyetek partnerek aztan elbeszelgettek.... Amindenit milyen gyonyoru... na szolitsd meg. Lattam, ahogy szerelmem ott all egyedul utovel a kezeben , es nekem ezek gondolatok hallatan kedvem lett volna kirohanni az osztalyba egyenesen hozzajuk es elvinni onnan Bellat, de turtoztetnem kellett magamat. 

    -Bella!-szolitott meg Mike . Kozelebbrol meg szebb...nyugi Mike csak el ne ijeszd. 

Ahogy eszrevettem Bella arcan meglepodott, nem vart erre. En meg megfogtam a pad sarkat, hogy komolyan ki ne szaladjak innen egyenese a tornateremben. 

   -Leszel a partnerem?- tette fel a kerdest Mike.

Mondj nemet , Bella, lass at ezen a fiun, mondj nemet.... 

    -Persze. -egyezett bele Bella, en meg szoritani kezdtem a padszelet.

  Ocsipok jol vagy? hallottam meg Emmett gondolatat, de nem figyeltem ra, raztam a fejem es kizartam , ismet Mike gondolataira oszpontositottam.

     -Mike ugye?- kerdezett ra Bella, amint szemben allt vele.

     -Igen. - emlekszik ram, emlekszik a nevemre. Egy kicsit tulsagosan is lelkendezett Mike, nekem meg osszeszorult a fogam. 

Bella kerlek nyisd ki a szemed, ennek a sracnak tetszel. Igen, feltekeny voltam, egyaltalan nem tetszett, ahogy Mike kozeledett a szerelmem fele. 

   -Honnan emlekszel a nevemre?- tette fel a kerdest Bella, mikozben elutotte a tollaslabdat. 

Jaj ne... most mit mondjak, nem mondhatom el, hogy mindekozben a hetek, honapokban figyeltem ot messzirol es a szepsege megragadott, termeszete. Nem tudtam nem kizarni a gondolatokat, erdekelt, hogy mit muvel a szerlememmel .

    -Hat...ohm...felfigyeltem...marmint mindenki felfigyelt, hogy mennyire titokzatos vagy es rejtelyes, nem lehetett nem erdeklodni , hogy vajon ezzel a lannyal mi is van.

Javitotta gyorsan ki magat, es probalt nem feltunoen zavarba jonni, de ahogy lattam Bella eszre vette, mert egy nagyon kicsit osszeszukult a szeme. Ez az , Bella vedd eszre kerlek... A bennem lakozo szornyeteg uvoltott, tulsagosan is zavart Mike es megakartam olni... 

    -Ertem.- mondta szerelmem es ramosolygott.

Amindenit de gyonyoru a mosolya... Mike ismet zavarba jott ... Az oklom ismet osszeszorult , de kenytelen voltam elengedni a padot, mielott meg darabokra tornem ... 

    -Edward estas bien?- zokkentett ki  a tanarno...

Kezemet a padala tettem es csak biccentettem.

Ocskos, mi a gond? Mi tortent? szolt ismet felem Emmett, de csak legyintettem. Ugy tunik Bellaeknal mindekozben nehany perces csend kovetkezett, szoval nem maradtam le semmirol. Itt az ido, kerdezz ra... meg most sem ertem,miert pont Edwardot valasztotta , hirtelen miert jelentek meg egyutt. Onkentelenul is egy demoni mosoly jelent meg az arcomon, Bella biztos nem fog hazudni, elmondja amit Jessicanak es Mike leszall rola.

A mindenit ocsipok, mi ez az arc? 

   -Emmet, kerlek hagyj egy percet. -szoltam oda Emmetnek halkan, egyfolytaban zavart be a gondolataiba.

Oke...oke...bocsi. 

    -Szoval te es Edward?-tette fel vegul a kerdest Mike.

    -Ja...-ja? ennyi, ennyit mondd neki? Miert? Miert nem mondja, igen, jarunk vagy valami... 

Ismet voros kod telitette be az agyam, es kesztetest ertem megint, hogy kiszaladjak az orarol, hozzajuk es atoleljem, megcsokoljam Bellat, hogy Mike vegye eszre, hogy ez a lany az enyem.

    -Wau...hat nem hittem volna, hogy ennyi ido utan, eloszor neki nyilatkozol meg.- szolalt meg Mike eleg ironikusan. Miert pont ot valasztotta megis? Miert hozza fordult eloszor?

Mert tobbet tudok rola mint te... gondoltam magamba. Szeretem es nem tudsz minket elvalasztani.

    -Ohm...hat... igen, tudod elegge ugy ereztem, van valami kozos bennunk,  osszekot minket egy kotelek..- szerelmem gyengeden elmosolyodott es en is kenytelen voltam elmosolyodni. Igen szerelmem osszekot minket egy eros kotelek.

Ez az arc? Teljesen elvarazsolta Edward... ez nekem nem tetszik,  ugy nez neha Bellara, mintha menten felfalna. Hat ez ... tobbe kevesbe igaz volt, csabitott Bella vere, de sosem tudtam volna bantani. 

   -Kozos ? Bennetek? -eszrevettem Bella ertetlenul all elotte. -Hat nem hiszem Bella, te olyan ... gyonged es szep vagy. 

Ezen a szavain egy halk morgas jott ki az ajkaimon. Bella arcat figyeltem, de nem adott semmi olyan jelet, hogy ezek hallatan ellagyult volna es elpirult. Csak allt es ertetlenul nezte. 

   -O meg, olyan kemeny, mintha minden percben savanyu citromban harapott volna.

Koszonom az oszinteseget,gondoltam magamban, de igazan nem erdekelt amit gondol. Bella meg ertetlenebbul nezte.

     -Minden ember mas, es Edward nem olyan, bar neha ezt mutassa, annak ellenere kedves es gyonged. -szerelmem elpirult es elmosolyodott, ismet kenytelen voltam elmosolyodni. 

    -Nekem ez nem tetszik.- hirtelen atszelte a koztuk levo tavolsagot es nehany centire megallt Bellatol.

Ismet egy halk morogas tort ki belolem, mire Emmett felkapta a fejet. Mielott szolasra nyitotta volna a szajat, felemeltem kezem hogy hallgasson.

 Bella tetlenul allt elotte, de allta tekintetet... en meg mar epp ott voltam, hogy most komolyan kiszaladjak a terembol es meg se alljak a torna termig amikor, szerelmem megszolalt. 

   -Ki mondta hogy kellene?-formedt ra Bella.- Ehhez neked semmi kozod.

Bella ezzel fakepnel hagyta Mikeot es nem erdekelte, ahogy utana szol. Szuper elrontottam...  Kizartam Mike gondolatait, es turtelmetlenkedve vartam, epp egy perc mulva kicsengettek en meg mar szaladtam is ki. Ahogy a tornaterem ele kezdtem erni, Bella jott ki duhosen es mike a nyomaban.

   -Mike hagyj beken!-szolt ra Bella.- Nincs mit beszeljunk.

  -Bella kerlek...allj meg.-probalta szavakkal megallitani de semmi.

Bella hatra fordult es duhos tekintettel fordult ra, feltem kicsit hogy leleplezi magat, nem tudthattam, demoni osztonei pontosabban mit is rejtenek. 

    -Bella...-hokkolt hatra Mike, ekkor vettem eszre gondolataiban, Bella szeme keken kezdett izzani.

Amint odaertem , megfogtam Bellata csuklojatol es felem fordiottam arcat mellkasomra temetve.

    -Mike...-mondtam nevet ki, majd el is indultam szerelmemmel a kocsiban.

Komolyan ha nem hagyja beken Bellat, en veszem a kezem ugyeben.