5.resz Az erzesek indulata
Bella:
Lagyan csokolt, gyengeden... az ajkai edesek ,voltak, kabitoak... ember szamara ez a csok elkabitotta volna, felette uralkodhatott volna...nekem immunis volt, megis elkapraztaott... de nem volt eleg...tobbet akartam...tobbet es tobbet... De hirtelen elvallt tolem... :
-En kis tantivanyom... tudod hogy ez nem szabad.
Nem tudtam semmit sem szolni, az ajkai ize , ott lezengett az ajkamon....csak az agyra huppantam, azt sem vettem eszre,hogy vegul az Ur kiment...egyedul hagyva... szeretem ot .... talan az erzesek nem talalnak viszonzast,de nem erdekel...egyszer...egyszer akarom....
Masnap a suliba mintha ott sem lettem volna... csak a fejembol gondoltam ki...kepek jelentek meg a fejembol...abbol ami tortenhetett volna...talan nem vagyok szep....talan ennyire undorito vagyok es taszitom ....
-Francba...-sziszegtem magam alatt.
De sajnos, meghallotta a padtarsam, aki nem mas volt mint Edward Cullen. Epp biologia oran voltunk.
-Minden rendben? Ahogy latom gyotrodmagad.
-Teged, meg mit erdekel? Ne hidd,hogy csak azert mertmeg tudtok rolunk, bocsanat a szornyekrol... valamit mert en biztos nem meselek semmit magamrol...ne hidd,hogy puszipajtasok leszunk.
-En csak....udvarias akartam lenni.
-Persze, hisz te sem ebbol a korbol vagy, tartod a regi korszakot. Hajra...!
Ezzel megfelallva kimentem az ora kellos kozepen. Elegem van, komolyan , elegem van ezekbol a vampriokbol.
-Hoppa, csak nem a kedves urno, Bella .
Hirtelen a semmibol termett elo Ashel , egy vampir...aki egyszer megmentette eletemet, aztan enis megmentettem az eletet, Xavier elott, es az itelet elott... ...de valamiert o egyfolytaba felbukkan es ha felbukkan ram van ragadva.
-Ashel, most meg mit akarsz?
-Reg nem talalkoztunk, gondoltam koszontelek, az uj helyeden.
-Hely? Varosban....
-Igen, igen . Jossz? Vagy, az Ur, meg buntet mert ellogsz...
-Barhol jobb mint itt....-mondtam es elindultam vele.
-En kis tantivanyom... tudod hogy ez nem szabad.
Nem tudtam semmit sem szolni, az ajkai ize , ott lezengett az ajkamon....csak az agyra huppantam, azt sem vettem eszre,hogy vegul az Ur kiment...egyedul hagyva... szeretem ot .... talan az erzesek nem talalnak viszonzast,de nem erdekel...egyszer...egyszer akarom....
Masnap a suliba mintha ott sem lettem volna... csak a fejembol gondoltam ki...kepek jelentek meg a fejembol...abbol ami tortenhetett volna...talan nem vagyok szep....talan ennyire undorito vagyok es taszitom ....
-Francba...-sziszegtem magam alatt.
De sajnos, meghallotta a padtarsam, aki nem mas volt mint Edward Cullen. Epp biologia oran voltunk.
-Minden rendben? Ahogy latom gyotrodmagad.
-Teged, meg mit erdekel? Ne hidd,hogy csak azert mertmeg tudtok rolunk, bocsanat a szornyekrol... valamit mert en biztos nem meselek semmit magamrol...ne hidd,hogy puszipajtasok leszunk.
-En csak....udvarias akartam lenni.
-Persze, hisz te sem ebbol a korbol vagy, tartod a regi korszakot. Hajra...!
Ezzel megfelallva kimentem az ora kellos kozepen. Elegem van, komolyan , elegem van ezekbol a vampriokbol.
-Hoppa, csak nem a kedves urno, Bella .
Hirtelen a semmibol termett elo Ashel , egy vampir...aki egyszer megmentette eletemet, aztan enis megmentettem az eletet, Xavier elott, es az itelet elott... ...de valamiert o egyfolytaba felbukkan es ha felbukkan ram van ragadva.
-Ashel, most meg mit akarsz?
-Reg nem talalkoztunk, gondoltam koszontelek, az uj helyeden.
-Hely? Varosban....
-Igen, igen . Jossz? Vagy, az Ur, meg buntet mert ellogsz...
-Barhol jobb mint itt....-mondtam es elindultam vele.
Edward:
Nem tudom mi baja Bellanak, en tenleg csak udvarias akartam lenni... jo persze egy dolog miatt nem tehetek mast mint turelmes lenni...es kozeledni feleje. Vegul kikeroztem orarol es elindultam megkeresni... de hirtelen egy ismeretlen vampir szagot ereztem... amilyen goyrsan tudtam, kifutottam es a parkirozoba ott volt Bella es egy vampir... akivel elment... francba...aggodtam... jo tudom,hogy nagyobb hatalommal bir, megminden...de meg akkor is.
-Edward!-jelent meg Alice.
-Alice, en...
-Mennunk kell, nemsokara Bellaek megjonnek.
-De Bella....
Nem ertettem, Bella most ment el egy vampirral... hogy lehet,hogy mar nemsokara mar nalunk lesz, lehet csak valami ugy....biztos...de megis aggodtam. Beszalltunk a kocsikba es elindultunk... megerkezve Carlisle a haz elott beszelgetett....a Demonok Uraval. De Bella-t sehol sem lattam. Beparkoltunk , es Carlise-khoz mentunk. Probaltam a Demon Ur gondolataiba keresni hogy nem tudja-e ki volt az a vampir, vagy hol van Bella. De nem gondolt csak a mai napra.Rejtette a gondolatait, mintha tudna ,hogy ....nem az keptelenseg.
-Udv!-koszont a Demonok Ura.
-Udvozoljuk!-koszont Alice.
O volt az egyetlen aki baratiasan, udvariasan beszelt . Jasper minden mozdulatat figyelte az Urnak, o is tartott tole , sot talan fel is nezett ra egy kicsit, bar ezt titkolni akarta, de elolem nem tudja . Emmet merges volt, hogy miert engedunk be egy demont a hazunkba, ahogy Rosalie is. Nekem, a gondolataim meg Bellan jartak. O meg nem volt itt.
-A tanoncom, nemsokara megerkezik... -montha kiolvastavta volna a fejembol.
Mindenkinek mondta, de megis ram figyelt.
-Kerem, jojjon be.-meg Carlisle is magazta. -Menjunk be.
Edward fejezd be! szolalt meg a gondolataimba Alice.Bellaval minden rendben. Igaza van Edward, le kellene nyugodj... Bementunk a nappaliba :
-Valamit hozhatok Onnek? -kerdezte Esme.
-Semmit koszonom. Es kerem, ha lehetseges lenne tegezzuk egymast. Xavier Dearth vagyok.
Allt fel es fogott kezet eloszor Carlisle-al. Majd Esme-hez fordult...es illedelmesen, regi modiasan megpuszilta kez fejet .
-Orvendek, Dr. Carlisle Cullen vagyok es ez itt a csaladom. Felesegem Esme Cullen, fiaim Edward Cullen, Emmett Cullen es Jasper Culllen es lanyaim Alice Cullen es Rosalie Cullen.
-Orvendek.-hajolt meg. - Hanem gond, kimejek es megkeresem Bellat.
-Viszlat es soha ne jojjon vissza.- csuszott ki a szajan Rosalienak.
-Rosalie...-szolt ra Esme.
-Semmi gond, asszonyom. Nem mejek messze, uzenek Bellanak.
Uzen?Telefonon? Nem...nem telefonon. Hirtelen egy hang szolalt meg a fejembe. Olvasok a gondolatokba ahogy te is. Szoval, akkor megis....Tudok uzenni gondolatba Bellanak, ahogy o is nekem. Igy praktikusabb. Ezzel meg elment mellettem , es en kove dermedtem.
-Fiam, mi a baj?-kerdezte Carlisle.
-Edward...?-szolalt meg aggodoan Esme.
-Nem en vagyok az egyetlen most itt , aki olvas masok gondolataba.
-Ki? -kerdezte Emmett.
-Csak ne mondd,hogy a Demonka...-gunyolodott Rosalie.
-De...-mondtam meg mindig dermedten.
-Ezt gondolhattuk volna.-mondta Carlise.-Hisz nem hiaba az ur.
-Ez igaz.-jelent meg ismet Xavier...
-Bella?-csuszott ki a szamon.
-Nem tudtam elerni... teljesen magara huzta a pajzsat.
-Pajzsat?
-Van egy fizikai es egy mentalis pajzsa...ami megvedi ,hogy barki is behatoljon , vagy megsebesitse. Meg engem is...a vampirokra meg annal inkabb nagyobb ereje van, teljesen egy kepeseget sem enged at, meg ha bekapcsolva sincs.
Szoval ezert nem lathatok fejebe.
-Szoval, kiterjesztette a pajzsat, igy azt sem lahtatom, kivel van es mit csinal. Makacs....
Fejezte be mondanivalojat. Erre meg mint egy vihar valaki, eppenseggel Bella zuhant neki a teraszunknak.
-Bella...-sietett ki Xavier.
Ahogy mi is utanuk mentunk.Bella, szedelegve allt fel a torott teraszunkrol... mert ahol becsapodott ott bizony minden ripityara tort.
-Bella, jol vagy? -segitett neki Xavier.
-Persze... hisz itt vagyok mester.
-Mi tortent veled?-kerdezte Alice.
-Miert rejtegetted el tolem,hogy hol vagy?-tette fel a kovetkezo kerdest Xavier.
-Sajnalom, de nem a ti dolgotok. Es elnezest mester de titok. -mondta az elejet undoksaggal.
Miert utal ennyire minket? Ha egy vampirral is tortent valami, nem vagyunk azert olyanok mint a legtobbseguk.... es azzal a masik vampirral akkor miert tunt nekem,ugy hogy baratsagos. Masik vampir? Xavier torte meg gondolat soromat. Hogy nezett ki? Igy hat akaratlanul is, de megmutattam neki amit nem reg lattam.
-Ashel... Mit akart toled?
-Semmi kulonost. -mondta Bella, es ram tekintett.
Szoval te arultad el... Mi van Bella is gondolat olvaso? Nem nem vagyok az. Az csak Xavier mester. En tudok masoknak uzenni, igy mint most veled . Onnan gondoltam,hogy te voltal, mert ereztem ,hogy a kozelbe vagy, amikor mejgelent Ashel.
-Bella...!-kicsit mergesebben szolt Xavier.
-Mi van?!-szolt eloszor kiabalva Bella.
-Bella, tudni akarom mi tortent koztetek.
-Xavier mester, mar nem vagyok gyerek, en is tudok magamra vigyazni, nem kell minden lepesemet tudd. Van sajat eletem, es sajat erzeseim amiketeszre sem veszed.
Ezzel meg konnyek jelentek meg Bella szemen. :
-En elmentem...-ezzel meg eltunt szemunk elol.
Oly fajdalmas volt igy latnom Bellat, olyan hirtelen reagalt igy. Annyira szerettem volan tudni,hova ment ... mit csinal...megvigasztalni.
-Elnezest kerek ezert a jelenetert. -hajolt meg Xavier.
-Semmi gond.
-Nagy gond lenne, ha maskor beszelnenk?
-Semmi gond, Uram, majd maskor beszelunk.
-Hazamennek.Faradt vagyok, es megkellene oldjak nehany dolgot.
Mi van? Nem akarja megkeresni Bellat.... nem is erdekli mi van vele. Verszivo ne becsulj ala. Bellanak most nyugalomra van szuksege,es semmi masra. Majd hazajon. Mi van? Ezzel eltunt...en meg csak arra neztem ahol az erdo surujebe eltunt, ahol elmeleteileg Bella is.
-Edward...
Hivott be Esme...
-Edward!-jelent meg Alice.
-Alice, en...
-Mennunk kell, nemsokara Bellaek megjonnek.
-De Bella....
Nem ertettem, Bella most ment el egy vampirral... hogy lehet,hogy mar nemsokara mar nalunk lesz, lehet csak valami ugy....biztos...de megis aggodtam. Beszalltunk a kocsikba es elindultunk... megerkezve Carlisle a haz elott beszelgetett....a Demonok Uraval. De Bella-t sehol sem lattam. Beparkoltunk , es Carlise-khoz mentunk. Probaltam a Demon Ur gondolataiba keresni hogy nem tudja-e ki volt az a vampir, vagy hol van Bella. De nem gondolt csak a mai napra.Rejtette a gondolatait, mintha tudna ,hogy ....nem az keptelenseg.
-Udv!-koszont a Demonok Ura.
-Udvozoljuk!-koszont Alice.
O volt az egyetlen aki baratiasan, udvariasan beszelt . Jasper minden mozdulatat figyelte az Urnak, o is tartott tole , sot talan fel is nezett ra egy kicsit, bar ezt titkolni akarta, de elolem nem tudja . Emmet merges volt, hogy miert engedunk be egy demont a hazunkba, ahogy Rosalie is. Nekem, a gondolataim meg Bellan jartak. O meg nem volt itt.
-A tanoncom, nemsokara megerkezik... -montha kiolvastavta volna a fejembol.
Mindenkinek mondta, de megis ram figyelt.
-Kerem, jojjon be.-meg Carlisle is magazta. -Menjunk be.
Edward fejezd be! szolalt meg a gondolataimba Alice.Bellaval minden rendben. Igaza van Edward, le kellene nyugodj... Bementunk a nappaliba :
-Valamit hozhatok Onnek? -kerdezte Esme.
-Semmit koszonom. Es kerem, ha lehetseges lenne tegezzuk egymast. Xavier Dearth vagyok.
Allt fel es fogott kezet eloszor Carlisle-al. Majd Esme-hez fordult...es illedelmesen, regi modiasan megpuszilta kez fejet .
-Orvendek, Dr. Carlisle Cullen vagyok es ez itt a csaladom. Felesegem Esme Cullen, fiaim Edward Cullen, Emmett Cullen es Jasper Culllen es lanyaim Alice Cullen es Rosalie Cullen.
-Orvendek.-hajolt meg. - Hanem gond, kimejek es megkeresem Bellat.
-Viszlat es soha ne jojjon vissza.- csuszott ki a szajan Rosalienak.
-Rosalie...-szolt ra Esme.
-Semmi gond, asszonyom. Nem mejek messze, uzenek Bellanak.
Uzen?Telefonon? Nem...nem telefonon. Hirtelen egy hang szolalt meg a fejembe. Olvasok a gondolatokba ahogy te is. Szoval, akkor megis....Tudok uzenni gondolatba Bellanak, ahogy o is nekem. Igy praktikusabb. Ezzel meg elment mellettem , es en kove dermedtem.
-Fiam, mi a baj?-kerdezte Carlisle.
-Edward...?-szolalt meg aggodoan Esme.
-Nem en vagyok az egyetlen most itt , aki olvas masok gondolataba.
-Ki? -kerdezte Emmett.
-Csak ne mondd,hogy a Demonka...-gunyolodott Rosalie.
-De...-mondtam meg mindig dermedten.
-Ezt gondolhattuk volna.-mondta Carlise.-Hisz nem hiaba az ur.
-Ez igaz.-jelent meg ismet Xavier...
-Bella?-csuszott ki a szamon.
-Nem tudtam elerni... teljesen magara huzta a pajzsat.
-Pajzsat?
-Van egy fizikai es egy mentalis pajzsa...ami megvedi ,hogy barki is behatoljon , vagy megsebesitse. Meg engem is...a vampirokra meg annal inkabb nagyobb ereje van, teljesen egy kepeseget sem enged at, meg ha bekapcsolva sincs.
Szoval ezert nem lathatok fejebe.
-Szoval, kiterjesztette a pajzsat, igy azt sem lahtatom, kivel van es mit csinal. Makacs....
Fejezte be mondanivalojat. Erre meg mint egy vihar valaki, eppenseggel Bella zuhant neki a teraszunknak.
-Bella...-sietett ki Xavier.
Ahogy mi is utanuk mentunk.Bella, szedelegve allt fel a torott teraszunkrol... mert ahol becsapodott ott bizony minden ripityara tort.
-Bella, jol vagy? -segitett neki Xavier.
-Persze... hisz itt vagyok mester.
-Mi tortent veled?-kerdezte Alice.
-Miert rejtegetted el tolem,hogy hol vagy?-tette fel a kovetkezo kerdest Xavier.
-Sajnalom, de nem a ti dolgotok. Es elnezest mester de titok. -mondta az elejet undoksaggal.
Miert utal ennyire minket? Ha egy vampirral is tortent valami, nem vagyunk azert olyanok mint a legtobbseguk.... es azzal a masik vampirral akkor miert tunt nekem,ugy hogy baratsagos. Masik vampir? Xavier torte meg gondolat soromat. Hogy nezett ki? Igy hat akaratlanul is, de megmutattam neki amit nem reg lattam.
-Ashel... Mit akart toled?
-Semmi kulonost. -mondta Bella, es ram tekintett.
Szoval te arultad el... Mi van Bella is gondolat olvaso? Nem nem vagyok az. Az csak Xavier mester. En tudok masoknak uzenni, igy mint most veled . Onnan gondoltam,hogy te voltal, mert ereztem ,hogy a kozelbe vagy, amikor mejgelent Ashel.
-Bella...!-kicsit mergesebben szolt Xavier.
-Mi van?!-szolt eloszor kiabalva Bella.
-Bella, tudni akarom mi tortent koztetek.
-Xavier mester, mar nem vagyok gyerek, en is tudok magamra vigyazni, nem kell minden lepesemet tudd. Van sajat eletem, es sajat erzeseim amiketeszre sem veszed.
Ezzel meg konnyek jelentek meg Bella szemen. :
-En elmentem...-ezzel meg eltunt szemunk elol.
Oly fajdalmas volt igy latnom Bellat, olyan hirtelen reagalt igy. Annyira szerettem volan tudni,hova ment ... mit csinal...megvigasztalni.
-Elnezest kerek ezert a jelenetert. -hajolt meg Xavier.
-Semmi gond.
-Nagy gond lenne, ha maskor beszelnenk?
-Semmi gond, Uram, majd maskor beszelunk.
-Hazamennek.Faradt vagyok, es megkellene oldjak nehany dolgot.
Mi van? Nem akarja megkeresni Bellat.... nem is erdekli mi van vele. Verszivo ne becsulj ala. Bellanak most nyugalomra van szuksege,es semmi masra. Majd hazajon. Mi van? Ezzel eltunt...en meg csak arra neztem ahol az erdo surujebe eltunt, ahol elmeleteileg Bella is.
-Edward...
Hivott be Esme...
Bella:
De bunko...komolyan...hogy nem veszi eszre...es miert-miert igy viselkedik? A reggeli csok neki nem jelentett semmit... Miert ? Miert totenik ez velem? Miert tor ennyire ez meg...
Egy fa tetejere masztam, es egy vastag agon osszegombolyodtem es sirtam. Nem tudom, miert erintett meg ennyire...de elegem volt abbol,hogy gyerekkent kezel es mindig mindent tudni akar. Ez melyen megerintett nagyon....mintha szivem darabokra tort volna. Minden gondolatomat, pajzsom ala rejtettem, tudva hogy keresni fog Xavier mester. Es egesz este ott voltam...megnyugodni probaltam.
Hirtelen mozgast hallottam...felpattatntam, es duva hogy nem tudok itt elrejtozni hisz nehany perc es a farkaim megjelennek es atvaltozom. Menekulo helyem nem volt , meglatot volna es elert volna engem... Kesz voltam,hogy barmelyik percbe megjelen elottem...de ahogy kozeledtek a leptek, nem az a szemely volt akire vartam.
-Bella...
