Aishiteru
17.rész Gyors cselekvés
Bella:
Miért akarnám egyáltalán elvenni tőle a pasiját? Edwardot? Én megfogadtam magamnak, hogy nem leszek többet szerelmes, nem is tudnék mást szeretni, csak és kizárólag a vőlegényemet. Nem értem, hogy Vanessa, honnan veszi ezt az ötlete, hogy eltudnám venni. Nem ők vannak már jó pár évet együtt? Én csak most érkeztem?! Vagy a kapott karkötő miatt van? Látta amikor megvette és rögtön félreértelmezte? Talán visszakellene adnom? De akkor is miért kell ilyen erőszakosnak lenni? Vagy minden lánnyal ilyen? Jó féltékeny!
Megsimogattam a nyakamat és összekaptam magam a földről. Bár azzal nem tudok vitatkozni, hogy utóljára mit mondott szerencsétlen vagyok és nevetséges. A tükörhöz léptem, a nyakamon három ujja által lila folt ékesedett. De hamarosan eltűnik. Viszont a fal! Mit kellene mondjak Carilse-éknak? Mielőtt azonban bármi ötletet is kitaláltam volna kopogtattak és hamarosan meghallottam Carlisle hangját.
- Bella! Bella, minden rendben?
Ki kell nyitnom az ajtót! Gyorsan a puder után kaptam a kezem, amelyet valójában nem használtam olyan sokat, viszont Tanya és Kate szerint szépség ápolási cuccokból, mindig kell legyen. De én nem voltam az aki folyton sminkeli magát. De most jól fog jönni.
- Csak egy pillanat, épp öltözöm! - kiáltottam oda és felkaptam egy ruhát magamra, igazán partis ruha volt, az iróasztalom mellett hevert már néhány napja. Tanyáéktól kaptam egyik karácsony alkalmából. Alig volt rajtam vagy 2-szer, kiakartak mozdítani, hogy engedjem el magam és rávettek hogy vegyem fel, nos nem sikerült a tervük. A ruha egyszerű fekete volt. Viszont elég rövid volt és nagyobb dekoltázzsal rendelkezett. Önmagába ráfeszült a testemre, viszont a szoknya része loknisabb volt. A lányok szerint nagoyn jól állt rajtam, kihangsulyozta karcsu alakomat. Nekem kicsit extra volt ez a dekoltázs és rövidség. De nem voltam goromba, hogy kidobjam és amugy igazából visszafogták magukat hiszen, amugy másképp tényleg egyszerű. Vehettek volna valami extrábbat, flitterest, tollast, hátul hatalmas kivágás, ilyen olyan... de gondoltak rám.
Valamint bekentem az arcomat és a nyakamat alapozóval. Hamarosan eltűnnek a lila foltok, de addig ne tűnjön fel senkinek. Bár lehet Carlisle-val megkellene ezt beszélnem. De nem! Nem tettem semmi rosszat! Csak jobban meghuzodom a háttérben és Vanessa is rá fog jönni, hogy nincs amiért féltse tőlem Edwardot.
- Bella! - szólalt meg ismét Carlisle hangja.
- Jővők! - még egyszer utóljára megfigyeltem magamat a tükörben, majd az ajtóhoz siettem. Nem mintha szükségem lett volna de egy mély levegő vétel után nyitottam ki azt.
Carlisle állt az ajtóval szembe és mögött Edward, mindketten meglepődtek kinézetemen.
- Bella készülsz valahová? - kérdezte Carlisle.
- Én... én... igen! Arra gondoltam, hogy egy kicsit kimozdulnék, elmennék egyet bulizni! - mosolyogtam kissé hamisan. Remélem ezt egyik sem vette észre. Viszotn ez az egyik legnagyobb hazugság amit eddig életemben mondtam. Azaz amire emlékszem. Én aki folyton bezárkozik a világ elől, most bulizni akar. Hát ezt tök jó Bella, jóbbal nem is jöhettél volna. Mondjuk az én hibám gyorsan cselekedtem és ez a hülye ruha ott volt a földön, mert nem voltam képes eldobni.
- Nem is tudtam, hogy ennyire nagy bulizos vagy.
- Igen... hát nem vagyok akkora party arc, viszont néha kikell engedni a gőzt. Erre Tanyáék tanítottak. - folytattam a vigyorgást mint valami vadalma.
- Minden rendben? Valakivel beszéltél az előbb? - lépett közelebb Edward, aki eddig nagyon furcsán nézett engem. - Halottunk egy erős csattanást, ütést! - ezek a vámpir képességek, néha megnehezítik, hogy bármit is elrejts.
- Minden rendben persze. Magamba beszéltem. És erős csattanást... - gyerünk Bella, gondolkozz. Gyerünk! - Oh, igen vénetlenül megbotlottam és neki ütköztem a falnak... fejjel. - egyre eredetibb ötleteim vannak komolyan. - Elnézést is akartam kérni de megrepedt a szobám fala.
- Egyszerre probáltál rágozni és sétálni?! - hallatszott Emmett öblösebb hangja, majd néhány másodperccel később meg is jelent az ajtóban vigyorogva. - Huha, te dögös itt valaki! - nézett végig rajtam amitől kissé kényelmetlenül éreztem magam. Nem az, tudom, hogy Emmett nem mozdulna rám hiszen látszik mennyire szereti Rosaliet, nem félek tőle csak mindig kényelmetlenül érzem magam ha bármilyen fiú is így végig mér.
- Megmutatod a törést? - lépett közelebb Edward és megérintette Emmett vállát.
- Persze! - bólintottam és bennebb léptem a szobában.
- Öcsipók, miért szoritod a vállamat? Mi a bajod?
- Dehogyis haver, rosszul érzed! - veregette meg Edward a vállát és belépett Carlisle után. - Ennyire legyengültél, hogy egy egyszerű fogás is fáj neked.
- Hogy mit mondtál? Ne várj csak, ki akarsz állni ellenem?! Én készen állok, bármikor készen állok! - kezdett előre hátra ugrálni.
- Ott van egy repedés... - vágtam közebe a szurkálásuknak és a falra mutattam.
- Nincs semmi gond Bella. Megjavítsuk majd, ez csak egy kis repedés. De te jól vagy? - fordult felém Carlisle és tenyeri közé vette arcomat.
- Igen. Mondtam.
- Nem azért mondom, hogy beakarlak ide zárni vagy egyszerűen visszatartani. De biztos elakarsz menni bulizni? Csak nem rég érkeztél és...
- Elakarok menni, kicsit kikapcsolodni és még szokom a helyet is. - léptem el tőle. - Nem lesz semmi baj.
- Naná, hogy nem lesz, ugyanis mi is megyünk! - jelent meg az ajtóba Alice akinek csak úgy csillogtak a szemei a boldogságtól. - Szuper ötlet elmenni. Uh, Bella nagyon csini vagy! Honnan van ez a ruci? Nagyon jól áll! - fogta meg a kezeimet.
- Köszönöm! Tanyáék vették néhány éve.
- Még vannak ilyen darabjaid? Majd mindenképp mutasd meg a ruhatárad. Többször vehetnél iylen sexy rucikat, biztos vagyok benne, hogy egy-kettőre találnál valakit magad mellé.
- Alice én...
- Azt hiszem akkor mennünk kellene! - vágott közbe hirtelen Edward, mindenki felé tekintett.
- Ne már! Te is jössz? - lepődött meg Alice.
- Igen! Mi olyan nagy dolog benne? - vont vállat.
- Hát az, hogy sosem szoktál velünk jönni bulizni még ha Vanessa is könyörög.
- Most mégis van kedvem ennyi. - tette zsebre a kezét.
- Ez szuper! Carlisle? - tekintett a kis koboldszerű lány Carlisle-ra aki fejét rázta. - Hát akkor majd mi. Vanessa! Rosalie! Készüljetek! - szaladt is ki a szobámból.
- Bella te jól vagy? Hol ütötted be a fejed? - lépett közelebb Carisle ismét.
- Jól vagyok! Miért ne lennék, hiszen vámpir vagyok ezek a fájdalmak hamar elmúlnak. Most akkor azt hiszem én is még elvégzem az utolsó simitásokat! Ha nem gond! - tekintettem Carlisle-ra és Edward-ra.
- Persze! Menjünk Edward! - Carlisle lépett ki először, Edward kicsit visszamaradt rám tekintett, mintha nem hinne az egész történetemnek, majd kilépett a szobámból.
Azonnal becsuktam az ajtót. Hát azt hiszem akármennyire is nincs kedvem, hogy elmenjek bulizni, muszáj lesz.Betegséget nem szinlelhetek vámpir vagyok. Táplálkozni voltam. És amúgyis mindenki annyira boldog lett hirtelen, hogy ha visszamondom tuti félreértik. Esetleg meg is utálnak, hogy itt teszem veszem a dolgokat. Felsóhajtottam és az asztalomhoz léptem. Egy vatta pamaccsal letöröltem a nyakamat, már nem látszodtak a lila foltok. Időközben eltűntek. Lassan elekzdtem leszedni az alapozót. Nincs kedvem sminkelve menni rá. A hajamat oldalra rendeztem , felvettem a fehér gyöngy alaku fülevallom és a mellé passzoló karkötömet. Elővettem az egyik fekete, kis táskámat és beletettem a telomat, majd felkaptam magamra a bördzsekimet és kikerestem a dobozok között a fekete, forditott bőr, magas sarkumat. Na, hát akkor essünk ezen is túl!
- Huha, de csinos valaki! Minden srác fejét elfogod csavarni! - jelentem meg a lépcső alján.
Csak a szememet forgattam miközben az ajkaim sarkában mosoly húzodott.
- Hadd segítsek! - lépett a lépcs aljához Emmett és felém nyújtotta a kezét. Köszönet képpen bicentettem egyet. Farmer nadrágit viselt és rövid ujju, kockás inget. Rosalie csendben volt meghuzva a sarokba, úgy nézte végig ezt a jelenetet. Vajon Rosalie is rám fog támadni, hogy hagyjam békén Emmettet? Rosalie, mint ahogy látszik igazi szépség volt, most is csak úgy tündöklött. Egy vörös, pántos ruhát viselt egyszerű volt, semmi extra, csak a háta volt nyitottabb, de mégis ő ezt a ruhát is úgy feldobta, mintha a világ legsexybb ruhája lenne. Sminkje visszafogodtabb volt és haja kiengedve.
- Leszedted a sminked? - szomorodott el Alice, aki egy ezüstös, flitteres szűk ruhát viselt. Haja szintén kiengedve és sminket is viselt, egy füstösebbet, ami nagyon jól illett az öltözékéhez. Mindketten fekete magassarkut hordtak. A mellette álló férfi, Jasper, szintén farmert viselt és egy hosszujju szürke inget.
- Ah, úgy éreztem, hogy nem lett jó. - vontam vállat.
- Miért nem szóltál! Szivesen kisminkeltelek volna! - nézett rám boci szemekkel. - Menjünk is fel!
Ragadta meg a karom és már huzni is akart.
- Ne! Ne várjunk tovább menjünk! - állítottam meg.
- Nem fog olyan sok időbe telni.
- Bellának igaza van. - hallatszodott Vanessa hangja. Edwarddal a lépcső tetején voltak. Vanessa szintén szük, pánt nélküli ruhát viselt arany, flitterest, cipője is arany szinű volt. Edward farmer nadrágot viselt és egy feket polót, ami nagyon jól kihangsúlyozta felsőtestét. Jól nézett ki bekellett valljam. De nem törödtem vele sokat. Nincs más, csak a vőlegényem Edward. - Mennünk kellene! És amúgyis ha neki így jobb, akkor ne erőltessük rá! - értek le hozzánk és felém küldött egy barátságos mosolyt. De ez kicsit erőltetett volt, én láttam.
Végül Alice beleegyezett de megkellet igérjem, hogy legközelebb kisminkelhet. Bár majd úgy intézkedem, hogy egy átlagos napon legyen. Nem akarok ismét így bedőlni és bulizni menni. Én jól megvagyok a szobámba, egyedül, a kis világomban. És még visszakartam jobban húzodni a sarokba? Hát ez most nem sikerült! Na de ez is lejár, attól nem kell egész este vleük buliznom. Majd ülök az asztalnál. És hazaérve onnantól kezdve ismét meghuzodom a kis gubomba. Így lesz!
Edward:
Carlisle-val akartam beszélni, amint visszaértünk Bellával. Bár én magam sem tudtam, hogy egyáltalán mit akarok, hogyan kezdjek neki. Csak annyit, hogy Belláról van szó. Már épp léptem volna az irodájában, amikor egy csattanás, ütés hallatszott a házban, Bella szobájából jött a hang. Carlisle ekkor nyitotta ki az ajtót, meglepődve tekintett felém, de nem mondott semmit, hanem Bella szobája felé vette az irányt. Én is követtem, valahogy rossz érzés fogott el. Amikor Bella kinyitotta az ajtot a szívem egy akkorát lodult, mint még soha. Bella egy igen rövid, dekoltázsos, pántos ruhát viselt, ami nagyon jól kihangsúlyozta alakját és domborulatait. Nagyot nyeltem, ahogy végig néztem rajta és örültem, hogy Emmett nincs a környéken. Csodaszép volt, még sosem láttam ilyen szép lányt. Edward! Vanessa a párod! Amikor azt mondta, hogy bulizni készül meglepődtem, hiszen nem ő zárkozott el tőlünk. Valami nem stimmelt, ahogy azzal sem, hogy hogy repedt meg a fal. Megakartam kérdezni vagy legalább Carilse-t, hogy mit gondol de bejöttek a többiek és mindneki felcsigázodott. Mennem kellett a buliba, bár tényleg nem az én stilusom, abba a pillanatban csak Bellát néztem és ha ő megy, nekem is ott helyem. Mert megkell védenem. Vanessa sem értette, hogy hirtelen miért akarok menni, de gondolom valahogy sejtette is, hogy Bellához köze van. Viszont nem vitatkozott, nem is monodtt semmit. Bár még lehet visszatér.
Rosalie-val és Emmett-el mentünk egy kocsival, míg Alice és Jasper vitte Bellát. Senki sem szólalt meg egész uton. Forks városába egyetlen egy szorakozóhely van, igen van egy. Bár nem ebbe szoktunk járni és igazából ez nem is szórakozóhely hanem egy étterem, este 21 órától véllik bulizó hellyé. Na tehát nem ide szoktunk járni, viszont most távol nem akartunk menni és Carlisle is figyelmeztetett, hogy ne menjünk messze és sokáig, mivel az emberek vasárnap este nem nagyon szoktak bulizni menni vagy ha igenis, akkor sem sokáig. Persze vannak a lázadók a kivételek. De ha valaki olyannal találkozunk aki ismer biztos furcsálná. Hamarosan meg is érkeztünk az étterem elé, ami már bulizó hellyé alakult és megtöltötték a fiatalok. Egymás után lépkedtünk be. Bent még viszonylag jó levegő volt, de némi idő után, hamarosan, biztos hogy fülledtté vállik a levegő. A zene dübörgött és még nem voltak annyian bent. Krém szinű volt minden, kissé retros étterem aminek a jelleme most is megvolt, csak a hangos zene és a villozó fények dobták bulisabbá a helyet. Alice rögtön lecsapott az egyik asztalra, ahová mindannyain leültünk. Én ültem a legszélén a másik szélén Jasper. Vanessa mellettem, mellette Bella, Emmett, Rosalie és Alice. A terembe lévő emberek felénk néztek, a nőknek mi voltunk a kiszemeltek, hogy milyen jól nézünk ki, a férfiak meg a csajokra vetették ki a szemeiket és rosszabbnál rosszabb , mocskosabb gondolatok jártak az eszüklbe. Mindenki kért magának egy italt, nem mintha szükségünk lett volna, de a látszatot tartsuk fent. Először még beszélgettünk, de ahogy hangosodott a zene, egyre több ember érkezett meg. Alicenek is megjött a kedve és rángtani kezdte az embereket táncolni. Bár először Bella ellenkezett végül csak felállt, ahogy mi mindannyian is. Vanessa illegett billeget mellettem, fogta a kezemet és úgy lépkedett. Én mégsem tudtam felé tekinteni. Sokszor azon vettem észre magam, hogy Bellát nézem. Bár ő nem úgy tűnt, mintha élvezné ezt az egészet. Na nem mintha én jobban élveztem volna. És ez nekem egyre jobban megerősítette, hogy az otthoni esetnek van valami a hátterében és ezt az egészet hirtelenjébe találta ki. Erőltetett mosolyt vélltem fel az arcán, amivel minket akart megnyugtatni, de engem nem vert át. Nem táncolt valami kedvvel, csak jobbra balra lépkedett, de ezt Alice hamar megelégelte és kézbe vette az ügyet. De bár ne tette volna. Minden férfi szem rá szegeződött és újra elkezdődött a mocskos gondolatok menete. Felmorrogtam, mire Vanessa értetlenül nézett rám, de csak megráztam a fejemet, mintha mi sem történne. Bella ott mozgatta a csipőjét, táncolt és elengedt magát. Vagyis valahogy úgy tűnt hirtelen magába is eldöntötte, hogy csak egy kicsit. Nagyon jól nézett kis és erőt kellett vennem magmaon, hogy ne lépjek oda hozzá és elhuzzam, minden szem elől. Senki nem nézhet így rá, senki nem gondolhat ilyen mocskoságokat róla!
Hogy ne tűnjön fel senkinek, hogy nem fáradunk, egyszerre ültünk vissza a helyünkre, mind úgy téve, mintha nagyon ellenénk fáradva. Bella és Emmett ajánlkozott, hogy elmegy italért, amit néhány pillanattal később meg is érekzett. Beszélgetni kezdtünk. Nem erőltettük meg magunkat, bár a zene egyre hangosabb volt és két ember nem értette volna egymást, mi a vámpir hallásunk segítségével ez könnyen ment. Egy valaki nem csatlakozott a beszélgetésbe csak egy egy szóval, az Bella volt. Nagyon úgy tűnt, hogy a gondolataiba van mélyedve. Bár mennyire is akartam nem tudtam levenni róla a szememet. Azért mondjuk igyekeztem, hogy bár Vanessa ne vegye észre. Aztán felálltunk táncolni. Egy idő után a fiúkkal döntöttünk úgye, hogy kimegyünk friss levegőzni, a csajok addig bent folytatták a táncot.
- Huh, hát ez nagyon jó! Olyan rég voltunk már így bulizni! - csapta össze tenyereit Emmett. - Bellának nagyon jó ötletei vannak, komolyan többször kellene megszólaljon.
- Bár nekem nem úgy tűnik, hogy nagyon élvezné a dolgot. - dölt neki a falnak Jasper.
Akkor nem én vagyok az egyetlen, aki ezt észreveszi.
- Szerintem meg élvezi. Csak tudjátok, új környezet, új emberek és Bella észrevehettük már, hogy Bella nem az a szociális, nyitott tipus, aki csak úgy beledobja magát a közepének. Felkell kicsit engedjne. De láthattuk, hogy azért van benne is. Ahogy ott a parketten táncolt huha... ha nem lenne Rosa tuti, hogy rá mozdultam volna. - morgás hagyta el az ajkaimat. - Öcsipók, mi a gond? Ennyire zavarna? Neked nem ott van Vanessa? Vagy talán megtetszett Bella?
Tekintett felém és hülye vigyor jelent meg az arcán. Oh, hogy nem szeretem ezt a nézését.
- Erről szó sincs! - guggoltam le én is a fal mellett. - Csak valamiért folyton azt érzem, hogy megkell védjem Bellát. De nem tudom megmagyarázni, hogy miért.
- Oh, ez komoly dolog! Azért Vanessának el ne mondd, mert tuti, hogy dühbe gurul. Bár egy cica harcot megnéznék. - poénkodott Emmett. Vanessa? Igen vigyánzom kell, ha dühbe gurul biztos rá támad Bellára is és annak nem lesz jó vége.
- Kösz! Tudom! - felsóhjatottam és arcomat tenyereim közé rejtettem. Jasper és Emmett a klubb előtt álló autokról kezdtek el beszélgetni.
Én meg csak magamat tördeltem válaszok után kutatva, de nem jött semmi értelmes dolog. Miért nem tudom levenni a szememet Belláról? Miért van az az érzésem, hogy ezt a lányt megkell védenem?
- Én most bemegyek! - álltam fel egy olyan 5 perc után.
Emmett és Jasper még mondott valamit, de nem nagyon figyeltem. Kikerültem az ajtó előtt röhögcsélő tömeget és beléptem. És még milyen jó. Ahogy átléptem a küszöböt, rögtön hangzavarra lettem figyelmes a mosdók felől. A mai nap folyamán már másodjára vették körül részegek Bellát. A düh ismét felül kerekedett és elindultam abba az irányba:
- Hagyj békén! Ne érj hozzám! - Bella nagyon küzdött, nyilván igyekezett nem kárt tenni az emberekbe. Mintha ő is egy lenne közülük. Kihuzta karját fogva tartójától, de az illető csak nagyobbat nevetett és magához húzta a derekától fogva. De Bella már nem kellett sokáig tartsa, ugyanis hamarosan befordultam és rögtön vállon ragadtam az illetőt, aki fogta.
- Te meg ki a franc vagy?! - engedte el Bellát. - Rosszul jársz, haver! - nézett rám.
De én csak gyilkos pillantást löveltem felé és megszoritottam a vállát. Nyilván azért nem annyira, hogy eltörjön, csak hogy fájjon. A srác felkiáltott, mire a haverai is megijedtek. Bella lépett hozzám és mellkasomra helyezte a kezét.
- Edward, hagyd! -letekintettem azokba a ragyogó aranybarna szemekbe és enyhült a dühöm. Sőt az is komolyan mondom, hogy az érintésétől a jég hideg testem perzselni kezdett.
Elengedtem a srácot és kézen fogtam Bellát, majd egyenesen kimentem vele a klubból. Nem is tudom, hová mentem? Csak egyszerűen minnél messzebb akartam onnan kerülni.
- Edward?! Edward! Edward, hová megyünk?!
Hallottam Bella hangját, mégsem tudatosult bennem, hogy válaszoljak.
- Edward! Edward! - rántotta ki a kezét az enyémből. - Visszakellene mennünk a többiekhez! - válaszolt halkan és elvette tekintetét az enyémről.
- Sajnálom! Csak elragadtatott a pillanat. - kezdtem én is bámulni a földet.
- Vanessa keresni fog és ha meglát együtt...
- Mi lenne? Mi lenne ha meglátna minket? - tekintettem újra rám és egyet léptem felé, mire ő is rám kapta a tekintetét, amelyen rettegés futott végig. - Bella, beszélt veled Vanessa? Mondott neked valamit?
- Mi?! Nem... nem... nem, dehogy! Hogy mondhatott volna? Miért mondott volan egyáltalán? Néhány napja ismerjük egymást, ti meg elvoltatok menve.
- Akkor miért mondod, hogy ha meglát együtt... Akkor mi van?
- Nyilván nem fog tetszeni neki. A barátnője vagy. - tekintett ismét le a földre. - Nekem biztos nem tetszene ha egy más lánnyal látnám a barátomat... - erre felemelte a bal kezét, ahol ott diszelgett a jegygyűrűje. Olyan vágyakozó tekintettel nézet, ahogy a hold megragyogtatta, mintha egy festmény lett volna. Nagyon szereti a vőlegényét. - Mindenestre köszönöm, hogy ismét megmentettél. Most már menjünk vissza!
A következő pillanatban minden olyan hamar történt. Bella megfordult, hogy visszainduljon, de az én kezem utána kapott, megragadta a csukloját és meghuztam egy kicsit, magam felé forditva és elkapva a derekát:
- Edward, mit csinálsz? - testünk összeért, olyan közel volt egymáshoz, mintha egybe olvadt volna. Barackvirág illata mélyen beszippantottam és éreztem ahogy szívverése egyre hevesebb ütembe ver, sőt úgy emelkedik mellkasa, mintha 10 km-t kellett volna futva letegyen. - Edward...
Kezem hátrasimitotta az egyik hajtincsét, miközben gyönyörű arcába tündököltem. Sajnálom Vanessa, fogalam sincs miért, nem tudom összetenni, de ezt a lányt megkell védenem. Úgy érzem, hogy mellettem kell tartsam.
- Edward...
Aztán a testem önéletre kellt és lassan hajolni kezdtem felé. Éreztem, hogy mocorog, hogy ki akar szabadulni, elakar lökni magától, de én erre csak szorosabban öleltem magamhoz..
