13.rész Érkezés Volterrába
Bella:
-Jól látom, hogy Jane-el nem kedvelitek egymást? - csukodott ránk a szoba ajtaja.
3 szobát kaptunk, velünk szembe Alicék és mellettünk Rosaliék. Épp a mi szobánkban voltunk az ablakhoz sétáltam , csend volt... a napot eltakarták a felhők, amik épp gyülekeztek, mintha pontosan tudták volna, hogy itt van a démon úrnő és figyeli a napot, nem akarnák, hogy elvegyem tőlük. Persze, erre képtelen vagyok...
- Eltaláltad. - fordultam vissza és mutattam Emmettre, majd neki támaszkodtam a falnak.
-Sosem kedveltétek egymást? - kérdezte Jasper.
- Ohm ... hogy is volt. 100 evvel ezelott, mikor eloszor Xavier mesterrel jöttem, akkor nem volt bajunk egymással, sőt kifejezetten jól megkaptuk a közös hangot, annak ellenére, hogy démon vagyok.
-És mi történt? - tette fel a kérdést Emmett. - Cica harc?
Ajakmba haraptam, miközben Edwardra néztem...
-Mondd csak ki... - tudta, oh az a kis liba erre gondolt és persze, hogy látta.
-Mi?! Mégis mi az? Miért nézel igy Edwardra? Oh ez valami pikáns? - vigyorgott Emmett.
-Jól van na... ami azt illeti rá mozdultam Alecre akkoriban... azért , hogy hasznot huzzak belőle, de nem történt semmi egy csóknál nem volt több...
-Mi?! - döbbent le mindenki,oké Rosalie nem volt megdöbbenve, sőt olyan "tudtam én " arcot vágott.
-Te kis rossz kislány! - virgyorgott Emmett.
De ekkor Edward felkellt és kiment a szobából.
-Edward várj! - mentem utána, az ajtóba karja után kaptam. - Hé! Nem érzek semmit érte, nem is éreztem soha.
- Én tudom... oké tudom, hogy nem éreztél és engem szeretsz. Csak , csak nem tudok mit tenni az érzéseimmel, tudom,hogy fura és alig telt el egy kis idő, megőrjit ... - átkaroltam a derekát és homlokainkat összeérintettem. - Amikor láttam Jane gondolataiban, ahogy ott állsz és incselkedsz a másikkal, majd csókoloztok...
- Szeretlek, oké. Sajnálom,hogy miattam végig kell ezt éld, sajnálom, hogy nem vagyok a tökéletes barátnő, akinek egy nyugodt múlta volt ... És, hogy most sem annak látsz... igyekszem megváltozni, cska kérlek adj egy kis időt és maradj velem. - tettem kezeim közé arcát.
Homlokáról ráncai végre kisimultak :
-Veled fogok maradni, ezt az utat válaszottam, megtörtént a kötelék és nem foglak elengedni, bármi is legyen harcolni fogok érted. - megcsókolt, de olyan szenvedélyel, hogy éreztem kicsuszik a föld a lábam alól, még szerencse, hogy szorosan tartott.
Tiéd lett a főnyeremény hirtelen mi? Főnyeremény? Ő az életemben a fény, aki 500 év után behozta a fényt... Oh el ne olvadj még! Ne felejtsd, hogy még a bosszúd be nem teljesült, nem lágyulhatsz el. Vagy már mindent elfelejtettél? Dehogy felejtettem, azt sosem fogom... és nem, nem adom fel a bosszút, meg keresem azt a szemetet és megfog fizetni tettéért....
-Khm...khm... - hirtleen egy torok köszörülés zavart meg.
Edwarddal elválltunk és jobbra tekintettem, ott állt Alec.
-Alec, mindig olyan jól időzitesz.
-Ez a specialitásom... Aro beszélne szeretne veled, négyszemközt.
- Rendben. Azonnal megyek. - elhuzodtam Edwardtól. - Nemsokára jővők.
-Rendben leszel? - éreztem ahogy hirtelen megfogja kezem, majd Alec felé nézett.
Láttam a szemében az aggodalmat és dühöt. Nem akartam tudni mir gondol Alec, de valamiért nem kell nagy ész legyél, hogy tudd. Szépséged még mindig elvakitja ... Edward még mindig ránézett... dühösen, szinte arra készülve, hogy megtámadja. Önző vagyok, hogy boldogságra vágyom? De körülöttem, csak szenvednek. Felsóhajtottam, majd ismét tenyereim közé fogtam Edward arcát:
-Minden rendben lesz. Sietek. - röpke csókot adtam, majd Alec felé fordultam. -Akkor azt hiszme nem kellene tovább késleltetnünk.
Összehuztam magamon a szettert és követtem Alecet.
Edward:
Idegesen csaptam be magam mögött az ajtót:
-Öcskös berendezés marad! - tekintettek felém a családom. - Na mi van mégse tudtátok megbeszélni?
-Nem, Aro hivatta Bellát. De az a hülye Alec, folyamatosan Bellán van a szeme és...
-Oh, mocskosokat gondol? - vigyorgott Emmett, de rámordultam.
Feltarottt a kezét:
- Elhiszem, hogy nehéz Edward neked, de Bella megbeszélte ezt veled nem? - Jasperre néztem.
-Igen, tudom tudom. Gumiho , csábitja az embereket és vámpirokat , csak ahogy ránéznek már hatása alá kerülnek... - hirtelen valaki cinikusan felnevetett.
- Akkor ha ennyire zavar szakits vele? - Rosalira néztem. - Most mondtad, hogy tudod hogy van hatása, mi van ha te is az alá kerültél?! Sosem gondoltál erre?! Szinte harcolnál érte ? Edward térj észhez, ez nem kell nekünk.... szakits vele és vége lesz. - felállt és már velem szemben állt.
Hogy a hatása alá kerültem volna? Csak azért , mert gumiho? Nem... nem nekem....
-Hallottad mit tett Aleccel, láttad, hogy viselkedik Aroval, hogy viselkedett ezelőtt.... Mi van ha téged is kihasznál? Edward szakits vele...
-Nem! Sajnálom Rosalie, de én tényleg szeretem és nem azért szeretem, mert gumiho, mert benne van az a démon, hanem a személyiségét, azt akit elrejt a világ elől , azt a gyönge és félénk lányt aki ott rejlik benne, azt a mosolygos lányt.... nekem Bella kell és nem azért mert gumiho.
- Oké, te tudod. De ha soknak találod, tudod hogy véget lehet ennek tenni.
- És ha a sorsban van? - szólalt meg Alice. - Láttam Rose...
- Azt mi sem akarhassuk,hogy Edward megőrüljön, az a nő mellett! - nézett körben. - Elmegyk sétálni!- ezzel ott hagyott, Emmett szaladott utána.
Hatása alatt? Nem... én nem vagyok a hatása alatt.
Bella:
- Segithetek valamit Aro? - léptem be ismét a "tron teremben"
-Ugyan ne légy ennyire fennhélyzott. - szólalt meg hátulról Jane.
-Tán neked segithetek valamit Jane, szeretnél egy kis edzést? - vigyorogtam el, mire összeszükült a szeme, már is egymással szemben álltunk készen támadni.
-Jane elég... - szólalt meg ismét Aro komor hangja.
Jane dühösen lépett hátra, engem mindez a látvány mosolyra huzva ajkaimat. Nem tudok megváltozni... még nem....
- Démon úrnő mi lenne ha sétálnánk egyet? - mutatott az ajtó felé Aro.
-Mejnünk. - mosolyogtam majd elindultam kifele.
Hosszú beszélgetés lesz ... akkor azt jelenti.
-És milyen dolga akadt a démon úrnak? Meglepő, nélküle látni... sőt meglepő egy más férfival látni, hiszen azt hittem, hogy tudod , ti ketten ...
- Ugya nem hiszed, hogy elmondom mit csinál?
- Inkább dühít, hogy nem tudod.... láttam néhány gondolat között.... - vigyorgott el.
De nem, nem adom meg neki ezt az elégedettséget.
- Szabadakarata van, ahogy nekem is. Azt csinál amit akar, oda és amikor akarja, nem állithatom le. Ettől nem azt jelenti, hogy nem vagyunk egy csapat. És rosszul tudtad, közöttünk sosem volt olyan kapcsolat...
-Oh értem, kár... már nem azért, mintha Edwarddal nem lennétek aranyosak , de nem ti voltatok az igaiz démon páros? Mindig is azt hittme ti egyszer....
-Hát rosszul hitted... - vágtam rá, nekem most ezzel ne jöjjön.
-Sajnálom... igazad van a jelenre kell tekinteni. Tényleg meglepődtem, mikor láttam, hogy egy vámpirral jöttél össze...
-Hát ezt nem tiltja egyik szabály sem...
-Nem dehogy, sőt én örülök... - tette a vállamra kezét. - Ez egy új kezdet lehet a démonok és vámpirok világában... Ha ez igaz...
-Mire akarsz ezzel kitérni?
-Hát , nem gondoltál arra, hogy a vonzerőd miatt történik mindez?
-Azt hiszed, hogy kiakarom használni? Nem tetszik neked mi, hogy egy vámpir családba léptem, ahol 2 személyt is akarnál magadnak? Szeretnél nő lenni és elcsábitani tőlem Edwardot? - vigyorogtam, de közbe attól féltem, hogy bajba sodrom Edwardot.
-Hogy én nő legyek? Figyelj ha tényleg szeretném Edwardot , már rég megszerezhettem volna... - az útobbi mondatát közel arocmhoz suttogta.
Kirázott a hideg... Tovább indult , mire én beleborzongtam... na persze.
Edward:
Idegesen toporogtam a szobában, már fél órája elvolta menve...
-Nyugi öcsi, nem lesz semmi baja. Hallottad, fél tőle...
-Emmett csitt! - szólt rá Alice, de még milyen jól.
Szerintem Bella nem örülne és nem csak ő, hanem itt a vámpirok sem ha Aroról fecsegnénk, hogy fél.
-Itt még a falnak is füle van.
-Igaz...- tett úgy mintha zipzárt húzna a szájára.
- Oké, tudom megkell szokjam ezt az egészet, elkell fogadjam és... - hirtleen megszólalt egy mobil.
Körbe néztem de senki sem nyúlt telefonja után. Ez... Bella mobilja, vettem észre a csomaga tetején, szóval itt hagyta.... a kijelzőn Xavier mester villogott...
-Felakarod venni? Edward ne tedd....
De már késő volt, már a fülemnél tarottam:
-Bella megékreztetek? - hirtelen azt sem tudtam mit mondjak. - Bella.... - Alice mellttem termett és mutatta, hogy tegyem le... senki meg sem mukkant. - Te nem Bella vagy... -hallottam a vonal túl végéről. - Edward Cullen ha nem tévedek...
Megköszörültem a torkom:
-Igen, én vagyok. szólaltam bele, mire Alice fejéhez kapott.
-Ennyire közvetelenk vagytok, már egymás telefonját is felveszitek? - idegesitően nyugodt hangja volt, sőt olyan annyira, hogy engem is képes volt megnyugtatni.
-Ez, most igy sikerült. - ez szép válas zmit mondjak... - Bella elment beszélgetni Aroval.
-Oh értem. Akkor kérlek szólj neki, hogy hivjon vissza ...
-Várj... Nem akarsz mondani semmit? Nem tetszik, hogy együtt vagyunk igaz? Akkor miért nem mondod ki...
Hallottam egy halk felnevetést...
-Szerinted ennek itt lenne az alkalma? Igy? Máskülönben, nincs problémám veled... Bella saját döntéseket hozhat, szeretném ha boldog lenne, nem őt féltem....
-Engem?
-Igen, nem tudod Bellát mennyire felemészti belülről a bosszú ... veszélyes néha, főleg ha nem figyel oda.... Igy jobb lenne ezzel az egésszel várni...
-Mellett leszek! Bármi is legyen, szeretem és támoganti fogom ...
-Az öldöklésben? Nem hiszem...
-Én ott leszek mellette, oka van, hogy ezt akarja....
-Szerintem téged nem erre tanitott Carlisle , nem ezt akarná. Nem tudod megérteni Bellát, szóval jobb ha átgondolod ezt az egészet. Bella ugysem fog egyik pillantról a másikról megváltozni, legalábbis addig amig a bosszúját be nem teljesitette. Nem tudod majd kontrollálni , hagyd rám...
-Hogy hagyjam rád? Nem is vagy itt, igy hogy akarsz rajta segiteni! - szóltam rá...
-Most mennem kell, majd Bella hivjon vissza. - ezzel letette.
Idegesem szoritottam össze szabad öklöm, miközben családom aggódva néztek rám. Nincs igaza.... megfogom védeni, nem fogok szakitnai Bellával, szeretem és mellett fogok állni.... én tudom, tudom, hogy nem az a kegyetlen , jégszivű démon. Kopogtatás zavarta meg csendünket:
- Sajnálom, hogy zavarlak...- lépett be Demetri. - Szeretnék szólni, hogy a vacsora pontban 20 órakor.
-Ez milyen vacsora? Emberek tálalva...- szólalt meg undorodva Rosalie.
Demetri elvigyorodott megcsillogtatva szemofogait... de én már tudtam a választ, olvasva gondolatait...
-Azzal is tudunk kinálni ha szeretnétek...
Rosalie gyilkos tekintetet küldött felé, de Demetri ezen cska jobban elvigyorodott.
-Miért viselkedsz igy a vendégekkel Demetri? Ne szórakozz velük...
Megkönnyebbülve láttam szerelmemet az ajtóban, neki volt dölve az ajtó támlának, karba tett kézzel.
-Ne is hallgassatok rá, emberi étel lesz, ami nekem van szükségem, illetve bor. Aro jó házigazda, nem kényszerit semmiben... -lépdelt be a szobába.- Ott leszünk időben.
Vigyorgott Bella, majd Demetriről lefagyott a vigyor és kilépett:
-Én esküszőm élvezem ezt, ahogy Bella belép, mindnekinek lefagy a vigyor a képéről.- nevetett fel Emmett.
-Minden rendben? - léptem mosolygos szerelmemhez.
-Igen. Minden rendben volt. - nyomott puszit az arcomhoz.
-Hivott Xavier...
-Beszéltél vele? - eltekintettem, de szerintem jól tudta a választ.- Rendben, akkor azonnal visszahivom.
És már csengett is a mobil... Bella nem volt mérges... vagy nagyon jól titkolta. Leültem mellé, miközben várta, hogy felvegyék a telefont ....
Bella:
Miért is vett volna fel? Nyilván, most nincs ideje... Nem voltam mérges kifejezetten, hogy felvette Edward a telefonom, nem hiszme, hogy bármi rossz dolgot tudott volna meg. Bár kiváncis vagoyk mit beszéltek, nyilván én voltam a téma, de most nem volt kedvem tudni róla, minek után nem vette fel, csak hátradöltem az ágyon Edwar dkarjiaba és pihentem. Hirtleen akkor úgy éreztem 1000 mázsa került le rólam, de megmagyarázni nem tudnám, hogy miért éreztem hirtlene ilyen fáradtnak magam. De ellazulni nem lazulhattam, hiszen bármelyik pillantban vészjelzés kerülhetett egy démon miatt. Bár ritka eset, volt mikor Volterrában voltunk és azonnal büntenti kellett. Bár az is igaz, hogy elvoltam vele nem szeretném itt hagyni Edwardékat, de magammal sem vinni egy ilyne helyzet esetén, szóval reméltem mindneki nyugdton ül majd.
-Akkor hát, emeljük poharunkat a démon királynőre és párjára Edwardra, egy új kezdet reményében! - kacisntott rám Aro, már a vacsoránál voltunk.
Felemeltük poharainkat, majd mindenki nagy csevelybe kezdett.... rajtam kivül, aki evett is.
