26.rész Megtörhetetlen kötelék?

 A démon szíve

26.rész Megtörhetetlen kötelék?

Edward:

    - Miről beszélsz Bella? - néztem értetlenül páromra, miközben kajraimmal továbbra is tartottam. Egész teste remegett, elfehéredett és hevesen vette a levegőt. Fogalmam sem volt, hogy mi ütött beléje, ilyen még nem történt. Nem láttam még soha így.

    - Xavier... Xaviernek baja esett!

    - Biztos, hogy nem esett baja Bella azt láttam volna... - lépett közelebb Alice is és Bella vállára tette a kezét, hogy megnyugtassa.

     - Nem! Nem minden esetben! Xaviernek baja esett! - idegesen gesztikulálni kezdett a kezeivel. - Higyjétek el! Érzem! Tudom érezni, már említettem, hogy a démonok érzik egymás jelenlétét. Nos ez kettőnk között annyira kifinomult, hogy érezzük egymás állapotát, fizikai és valamennyire még a szellemi állapotot is, érezzük ha megsérül valamelyikünk, ha fájdalmai vannak. Ez az évek alatt kialakult közöttünk. - őszintén mondva nem esett jól, hogy ennyire szoros közöttük a kapcsolat. Tudtam, nem egyszer hallottam már, mondták, említette hol az egyik, hol a másik és igen ezt el kell fogadnom, Bella 1évszázadot töltött már Xavierrel, minek után találkozott velem. Már van egy történetük. Ő segített Bellának a nehéz időkben, ő szabadította ki. Nem szabadna féltékeny lennem. A lényeg, hogy most velem van. Az a lényeg! - Mennem kell!  - tekintett rám szinte már könyörgően. - Nem hagyhatom cserben! Valami baja esett Edward, érzem! 

Már, hogy hagynád cserben? Nem is kérnék tőled ilyent. Pont azért amin átmentetek, nem választanálak el soha tőle. És hálás vagyok érte, hogy melletted volt és van. Nem leszek féltékeny rá!

    - Menjünk! - mosolyodtam el halványan és megsimogattam az arcát.

    - Rendben! De semmi magán akció! Nem tudom, hogy mi történt vele, kikkel van, mi támadta meg...

    - Mi van ha Volturi? - hallottuk mögöttünk Emmett hangját.

     - Nem! Biztos, hogy nem! Nem tennék! Xavier, nem olyan gyenge.

    - De mi van ha hátba döfték?

     -Nem tennék! Xaviert először is nehéz törbe csalni, másodjára tudnák, hogy nem kímélném őket, azonnal megkapnám még ha el is bújnának. - olyan él és hűvösség érződött Bella hangjától, hogy egy kicsit mindenki megszeppent, kívéve én. Nem bántana soha, tudom! - De menjünk! Minnél hamarabb meg kell keresnünk! - ezzel egy pillantra becsukta a szemét, mire a következő pillantra megjelent a 9 farka és kék aurája. Minekután ismét kinyitotta, igéző kék tekintettel figyelt rám.

    - Nappal van Bella ez biztos, hogy jó öt... - de nem hagyta, hogy befejezzem a mondatomat, mutató ujját felemelte és ajkaimra helyezte.

 Nem kellett mondjon semmit ismét, tudtam, hogy mit akar. Csak menni! Bólintottam és neki indultunk a rengetgnek. Emmett és Jasper is velünk tartott. Bella idegesnek tűnt, először csak összeszűkített szemekkel figyelte az utat, majd elkezdte harapdálni az ajkait.

    - Nem lesz semmi baja Bella! - szeliden felém nézett, de tekintete szomorúságot tükrözött.

    - Tudom... csak... ha vele mentem volna...

    - Mi történt volna? Lehet, hogy akkor te is megsérültél volna.

    - Az nem érdekel...

     - Bella! - hogy mondhat ilyent? Hogy nem érdekli a sajá épsége...

    - Nem sérültem volna meg Edward!

    - Honnan tudod ezt biztosan?

    - Mert erős vagyok! - állt meg a szaladásból.

    - És Xavier nem az? Azt hittem, hogy is olyan erős mint te...

     - Igen de...

     - De... de mi? Bella, talán még mindig érzel valamit a mestered iránt?

     - Nem! Hogy kérdezhetsz ilyent?

    - Tudom, tudom nem kellene kérdeznem de egyszerűen megőrjít, hogy reggel felkelsz és az az első érzéked, hogy megsérül, hogy ekkora kötelék van köztetek, hogy kilométerekkel arébb is érzitek egymást, hogy tudtok kommunikálni egymással gondolatban és hogy ennyire aggósz érte. - nos egyszerűen csak kifakadt belőlem minden egyszerre és már visszaszívni nem tudtam.

    -  Tudod, hogy fontos személy az életemben hiszen tartozom neki, amiért kimentett és segített, hogy szárnyai alá vett és...

   - Igen, igen tudom de akkor is nem bírom. Nem bírom, hogy ennyire közvetlenek vagytok egymáshoz és... és ahogy hozzád ér és... és... egyszerűen a kapcsolatotok nem tetszik. - dühösen meredt rám és megmerném fogadni hogy ajkai egy kis morrgást is elhagytak. Nos ami megtörtént már megtörtént. Én csak őszinte voltam. Lehet, hogy nem volt a legjobb szituáció ezt felfedni de, nem birtam tovább. Olyan megtörhetetlen kötelék van közöttük. És természetesen értem és tudom, hogy Xavier volt az első aki Bella mellett volt a történtek után segítette és támaszt nyújtott vele de... de... féltékenység rossz vezető. Tudom, hogy milyen kapcsolat áll közöttük, pont ezért néha félek, félek, hogy Bella megváltoztatja a döntését, hogy elhagy, hogy egyszer csak felébred, hogy neki mégse ez kell, hogy nem vagyok számára méltó pár, hogy neki ennél több kell. És amikor látom, hogy ketten milyen jóba vannak, mennyire szoros a kapcsolatuk... ki ne gondolná azt, hogy össze kellene jöjjenek?

    - Edward...

     - Szerintem most mennünk kellene! - szólaltak meg Emmették akik eddig csendben figyeltek. Bella becsukta a szemét és mélyet szippantott a levegből, majd ugyanilyen mélyen kifujta.

    - Emmettnek igaza van, most nem ez a legfontosabb. Majd erre visszatérünk, de most menjünk és keressük meg Xaviert. - ezzel hátat fordított és futásnak eredt. Emmette követte.

Kifujtam a levegőt... 

   - Bellának fájt hallani ezeket a mondatokat...

   - Elhiszem csak... neked könnyű lenne Alicet ilyen közeli kapcsolatban látni egy másik férfival?

   - Nem! Megértelek. De, hidd el, hogy Bellának sem könnyű... gondol rád. Nagyon sokszor érez fájdalmat. Gondold át miért?

Nem kellett elmondja, hogy tudjam miért. Mint ahogy korábban is Volterrában mondta, rosszul esik, hogy olyan barátnő áll mellettem mint ő a múltja miatt, illetve tudja, hogy ereje miatt nem egy érdeklődö felé fordul. De Xavier, ő más... ő nem ezért fordult Bella felé és tudjuk, hogy Bella számára sem volt mindig közömbös.

    - Most veled van Edward és hadd mondjam el, hogy boldogabb, mint valaha! Amikor megismertük folyton a bosszút érzett magában, még ha Xavier is közelben járt. Érzett egy fajta nyugodtságot, de nem egészen. Sőt amit megjelenésekor érzett, mindig a könnyedség volt, hogy ott van. De amikor összejött veled, már boldogság érződött benne, már nyugodtabb volt és örömteli. Miattad változott meg, elhoztad neki a felhőtlen boldogságot. - veregette meg a vállamat Jasper, majd ő is futásnak eredt.

Huh... mindig sikerül elrontanom.... akárhányszor megbeszélem magammal, hogy elfogadom, utána mindig kifakadok. Nem vagyok én egy jó barát... és még korábban bella aggódott. Utánuk eredtem én is. Kilométerekent át szaladtunk, addi a pillanatig amíg Bella hirtelen meg nem állt és nekünk is jelzett a kezeivel. Mind annyian lestoppoltunk. Megtalálta őket! Egy szikla hegységhez értünk, az erdő szélén jártunk már. A perem vége előtt egy tisztás állt. Már mi is éreztük, hogy ott bizony vannak valakik. Pontosabban 4-en. De a legfrucsább az volt, hogy az egyiknek vámpir szaga volt. Bella is megérezte és elkerekedett a szeme. Szerintem nem számított erre.  Kicsit közelebb férkeztünk, miközben Bella egy pillantra becsukta a szemét.

    - Ne mozduljatok nagyon el! Kiterjesztettem rátok a pajzsomat így nem tudnak megérezni. - egyszerre bólintottunk a fivéreimmel.

Mindannyian a terepet mértük fel. 3 démon férfi Xavier felett tornyosult. Egyiknek teste kigyó volt, hosszú derékig érő szöke haja volt és sárga szemei, másik hosszú karmjai voltak, korom fekete haja volt és sötét barna szemei, valamint a utolsó nézett a legnormálisabban ki, egyelőre legalábbis. Talán az egyetlen árulkodó jele zölden égő szemei voltak, hogy bizony nem ember, illetve szokatlan fehér haja volt. A vámpir nő állt a legtávolobb, arcán elégedett mosoly. Szőke haja vállait surolta, vörös szemei Xavier minden egyes mozdulatát figyelték és megnyalta ajkait. Csinos volt, na nem az a fajta csinosság, mint Bella vagy Rosalie. De emberi szemnek biztos, hogy hasonló csinosság lett volna.

    - Ezt nem fogjátok meguszni... - nyögdécslet Xavier, aki nem nézett valami jól ki. Egyértelműen vérzett, ez a látszat nélkül is megtudtuk mondani, nem is kicsit. Oldalát fogta, arcán ajka felhasadt és szemöldökénél is ütés látszott. 

    - Az úrnő? Állok elébe! Szívesen találkoznék vele, amúgyis van mit elintéznem vele.

    - Milyen elintézni valód van vele?

    - Oh... - a nő megindult Xavier felé, majd leguggolt Xavierhez. - Ezt nem azért csinálom, hogy bárkit magamra haragítsak. Bosszút állok, fogat fogért, szemet szemért!

    - Mégis miről beszélsz?

    - A drágalátos úrnő elvette azt ami életemben a legfontosabb volt.

Bella mellettem megrezdült, szerintem nem érthette, hogy éppen miről is beszél ez a nő személy.

    - Miről beszélsz? Beszélj tisztán!

    - A szerelmemet! - kiáltott fel. - Elvette a szerelmemet! - ezzel megragadta Xaviert a gallérjától és felemelte egy kicsit, hogy szemébe nézhessen. - Megölte a szerelemem, Ashelt!

Ashel?! Az a korábbi vámpir!

    - Az a féreg, még halála után is kísért, először az ikertestvére, most a barátnője! - szorította össze az ökleit Bella.

     - Ashel megérdemelte.

    - Nem érdemelte meg! - lökte el Xaviert. - Egyáltalán nem érdemelte meg! Kik vagytok ti, hogy birálkodjatok felette? Kik vagytok ti, hogy beleszoljatok az omega dolgaiban?

    - Ehhez neked egyáltalán nincs közöd!

    - Pfff... már hogy ne lenne? Én is oda tartozom. És nem türöm, hogy valaki megmondja mit tegyek vagy mit nem. Túl nagy hatalmatok van ideje lenne levenri titeket!

    - A Volturi... A Volturi ennek nem fog örülni.

   - Kit érdekel engem a Volturi? Csak megvannak bujva a palotájukba és nem csinálnak semmit!

    - Ha meghallja ezt Aro...

    - Nem érdekel nem hallod nem érdekel?! És most pedig szépen elverünk és elpostázunk az úrnőnek... - intett egyet a démonoknak.

    - Haha.. - nevetett fel Xavier.

    - Még ezután is nevetni tudsz?

    - Én nem tudom, hogy te miről tudsz, de Bella nem fog kiakadni bármennyire is összeversz.

    - Miről beszélsz? 

    - Bella nem olyan és amúgyis, nem én vagyok a párja.

    - Ah, igen! Az a vámpir fiú. Tudok róla, már hogy ne tudnék. De abba mi lenne a móka, ha őt ölném meg? Túl egyszerű lenne... - egy halk morgás hagyta el a számat. Ezt gondolják rólam? - Legyen bármi, Bella számára ugyis fontos vagy. El fog jönni érted és bosszút akar állni. Gyerünk fiúk!

A három démon összetördelte kezeit és Xavierhez indult, de ekkor Bella felállt és feléjük indult, a három démon rögtön térdeire esett. A vámpir nő kissé meglepetten kapkodott a fejével. Xavier megkönnyebülve felsóhajtott.

    - Hallom engem keresel, Ashel barátnője! - követtük Bellát. Én minden egyes mozdulatát figyeltem. Megvédem, megfogom védeni és megmutatom, hogy képes vagyok mellette állni, méltó hozzá és erős kapcsolatunk van, mint neki és Xaviernek. Nem erősebb!

    - Szóval, már is eljöttél.

     - Kicsit elszámoltad magad ha abban biztál, hogy ezt csak úgy lerendezheted és akkor tudom meg.

    - Hát persze, a kötelék... az elválaszthatlan kötelék. A párodnak igen nehéz helyzete lehet, hogy ennyire erős köteléked van egy másik férfival... - mosolyodott el kihívóan. Mindenki tudja...

    - Legalább az én párom egy udvarias, kedves, jólekű , nem mint egyeseké!

    - Ashel is ilyen volt!

    - Dehogy volt ilyen... - Bella a nőre összpontosított, a démonok közbe fáradtan estek le. - Játszott veled, egy embert is a kezei alatt tartott, a testvérét is átverte és...

    - Hallgass! - ezzel félbeszakította Bellát és neki támadott.

Akartam volna segíteni Bellának, de közben a három démon is összeszedte úgy ahogy magát és nekünk rohantak. Harcolni kezdtünk. Xavier kissș arébbb huzodott, hogy helyre pattanjon, de tekintetével folyamatosan minket nézett, hogy valahol kell e segíteni. n kaptam ki azt a fehér haju démont. Továbbra sem láttam a szemein és haján kívül, hogy milyen démon is. Legtöbbet nem is tekintett rám, inkább Bellát nézte, ám gondolatai leginkább a szőke vámpir nőn jártak. Ahogy láttam, nem csak Ashel volt az egyetlen aki megcsalt valakit a párkapcsolatban. Viszont ez a férfi semmit sem érzett a nő iránt, hálás volt vele, hogy így találkozhatott Bellával.

   - Én vagyok az ellenfeled! - kiáltottam el magam és neki iramodtam, mindketten a földre kerültünk és ott folytattuk. Megragadtam a férfi nyakát, míg ő a karjaimat, de arcán mosoly jelent meg. Arról gondolkodott, hogy mivel érdmeeltem ki Bella figyelmét, gyenge vagyok.

   - Én nem vagyok gyenge! - elrugtam magamtól és felálltam, hogy rá ugorjak, bevertem egyet kettőt a képében. Miért mindenki ezt gondolja? Hogyan érjem el, hogy elfogadjanak? Mit kell tennem? Szeretem Bellát, hát ez nem elég? Bármire képes lennék érte!

A démon továbbra is nevetett, majd egy rugással elrugott, egészen a fának estem, ami rögtön ketté is tört.

    - Edward... - hallottam valahol a fivéreim hangját, de ők is elvoltak egy egy démonnal. Nem tudjuk elintlézni. Pedig annyit gyakoroltunk. Gyengék vagyunk? Tényleg gyengék vagyunk? Tényleg sosem fogom utol érni Xaviert?

    -  Edward!

 Nem fogom tudni felvenni a versenyt vele.

    - Edward!

 Nem tudom helyettesíteni? Tényleg mindenkinek ez az első reakciója, ha rám néz? Nem vagyok Bellának való? 

    - Edward! - Bella kiáltására felkaptam a fejem, de mire bármit is mozdulhattam volna, arra lettem figyelmes, hogy három zöld szemű férfi áll velem szembe. Hát ez a képessége?

Felpattantam, hogy felvegyem velük aharcot. Nem adhatom fel, nem adhatom fel. Szeretem Bellát és méltó akarok lenni hozzá!

    - David! - a nő ellökte Bellát, aki egy bozotba esett. - Én azt majd elintézem, te gyere ide!

A férfi, akit Davidnek hívtak elmosolyodott és a középen álló, megfordult:

   - Örömmel!

 A következő pillanatban minden olyan gyorsan történt. Felkiáltottam, hogy neki induljak a férfinak, hogy ne közeledjen Bellához, de helyette előttem a vámpir nő jelent meg, aki készen állt rám támadni, a férfi jóval előbbre volt. Ez vártalanul ért, és a nő nekem esett. Fölém kerekedett és készült lecsapni rám. Hallottam, hogy Bella felkiállt, felé nézek, elakar indulni hozzám, de a férfi elé áll. Küzdök a nővel. Elrugom és arra készülök, hogy végezzek vele, de a nő felugrik és kitáltsa száját, hogy nekem essen várom, hogy elkaphassam. De... nem érkezik meg.

     -Ah!

    - Bella.... - ugyanis, Bella elém kerül .

A vámpir nő vállába harapott... azonnal egy erős löket és fény tör elő Bellából, hátra lökve engem és a nőt is. A nőt Xavier elkapja és dühös tekintetével végez vele. A másik két démont sem kerül el a látóköréből, viszont a David nevezetű démon eltűnik. Mindenki Bellát nézi, akit kék tűz vesz körül és térdre rogyik.

    - Bella! - odaakarok menni de Xavier előttem terem és megállit.

    - Ne! A tűz eléget ha odalépsz.

    - Mi történik vele? - Xavier aggódva nézi Bellát.

    - A harapás ellen tesz a szervezete.

Harapás... megharapta a vámpri... miattam, az én hibám!