9.resz Szerelem
Edward:
Elegem volt abbol hogy nem tudtam mi van Bellaval... olyan regota vartam ra, annyit vartam ra ... Es most amikor talalkoztunk, amikor sikerult megtornie eltunt, egyszeruen felszivodott. En megertettem Carlislet hogy felt, de hogy tudnek arrol eltekintei,hogy szeretem, hogy eletem szerelme , bevesodott reg nem dobbant szivemben es onnan mar nem tud kitorlodni. Tudom, probalt megerteni, probalt tenni valamit ertem, de tudom hogy nem szeretne bajba kerulni...de biztam Bellaba.
-Edward!-szolitott meg Alice.
Leszaladtam,hatha valamit latott Bellaval kapcsolatban.
-Bella?-kerdeztem amint a nappaliba ertem.
-Igen... latom egy...egy....verfarkassal...-mondta ki.
Megijedtem... verfarkassal? La Pushba van? En...aggodtam.... igen aggodtam, annak ellenere hogy tudtam ki, mekkora ereje van, a szeretet szemelyt igy is felted. Alice gondolataiban meglattam, ahogy Jacob , egy verfarkas kozeledik felej leul melle majd beszelgetnek es oleles... mi? Mi ez az oleles? Miert? Feltekeny voltam, Bella az enyem es nem adom egy mocskos verfarkasnak sem... senkinek, nem adom, az enyem.... az enyem.... Bella az enyem. Gondolatom menetet Alice zavarta meg, pontosan tudta mit fogok tenni.
-Menj Edward....-sohjatott , tudta nem tud megallitani. - Minden rendben lesz.-kuldott egy batorito mosolyt.
Elvettem a kocsikulcsom es elindultam Bella hazahoz... Alice latva tervem, megjegyezte a teret, lerajzolta majd atadta nekem... Amint megkaptam a hazat, lattam ahogy Bella felszalad... majd a haz eleerve kiszalltama kocsibol es esni kezdett az eso. A hazra tekintettem es vartam valahol mozgast eszlelni... Az emeleten levo szobaban lettem figyelmes ra, epp kinezett az abalkon, meglepodott jelenletemen... majd eltunt...gondolom epp lefele tart. Amin nyilt az ajto aggodo tekintettel indult felem...
-Mit...-mar epp megszolalt volna mikor magamhoz huztam es megcsokoltam.
Csokja edes volt, edes , mezes.... puha ajkai elkabitottak , az enyem.... ez jart az eszemben. Birokloan magamhoz huztam megkozelebb es meg szenvedelyesebben csokoltam. Olyan reg vartam erre az erzesre... erre a pillanatra.
Bella:
Csokja edes, mezes volt...es siman eltekintettem attol,hogy ajkai hidegek voltak. Amint megizletem ajkat, tobbet akartam es tobbet... tobbet erezni ezt... kozelebb huzott magahoz es meg szenvedelyesebben , csokolt... viszonoztam csokjat, teljesen elvarazsolt , elkabitott... nem akartam semmi mast csak ot, a vilagon csak en es o leteztunk, minden kizartam. Az sem erdekelt tulsagosan, hogy zudul rank az eso. Lassan megis eltavolodott tolem, es aggodva pillantott ram.
-Nem szeretnem ha megfaznal.-mondta.
-Bejossz?-kerdeztem meg.
-Xavier nem hiszem,hogy orulne nekem...
-Nincs itthon, es amugyse kellene erdekelje hogy en kit hozok haza.-mondtam.
-Akkor ha szabad...-mondta kicsit zavarba.
Kezen fogtam majd elindultunk befele. Felsetaltunk a szobaba ahol adtam egy torolkozot, tudtam hogy nem fazhat meg, de attol biztos jobban esne neki is ha szarazabb lenne es valami ruhat is adtam Xaviertol egy feher polot, egy piros kockas inget valamint egy fekete nadragot... en meg besetaltam a furdobe es atoltoztem. Egy hatalmas pulcsit vettem fel, egy jegerrel es lofarokba kotottem a hajam, majd kileptem... bekopogtam ,majd beleptem. Edward mar keszen volt, mosolyogva ultunk le az agyba.
-Xavier?-kerdezte.
-Fogalmam sincs, mar jo par napja , szerintem mindjart egy hete is megvan,hogy nem jott haza. Es nappal sem latom, akkor lattam eloszor vitatkozasunk ota amikor azzal a vampirral vegzett...-mondtam.
-Min vitatkoztatok?-kerdezte.
Most hogy kellett volna elmonjdam, hogy rajtad, es azon hogy en ot szerettem...vagyis ezt hittem.
-Miert voltal itt?-tertem ki a valasz alol.
Elnevette magat , de valaszolt.
-Elegem volt a varakozasbol...Bella fogalmad sincs miota vartam rad...-mondta melyen a szememben nezve.
-Vajon ki vart kire?-nevettem el magam.
Felhuzta szemoldoket nem ertette min nevetek.
-Honna tudtad hogy en vagyok?-kerdeztem.
-Alice jovobe lat, egy ilyen adottsag, en meg gondolat olvaso vagyok.
Kicsit megijedtem, latja minden gondolatomat? Tudtam Xavier is gondolatolvaso, de o nem latott fejemben, ugye a pajzsom miatt...de nem tudthattam hogy minden kepessegre, mindenkire immunis vagyok.
-Az en fejembe is latsz?-kerdeztem .
-Nem...-mondta majd arcomra tette kezet.- Bar latnek...
Olyan szelid, lagy tekintete volt ...annyira megigezett, annyira tetszett.
-Pajzsod mi?-tette fel a kerdest Edward.
-Honnan...?
-Egyszer emlitette Xavier, mikor ugy volt,hogy hozzank josztok magyarazni.-mondta.- Szoval most is felhuztad a pajzsod?
-Ez nem igy mukodik...-mondtam.- Minden kepesseg ram immunis... Termeszetesen tudom kontrolalni, de az hogy monjduk lasd a gondolataimat, vagy Xavier , azt nem... de nem is akarom, hogy ne legyek immunis a kepessegekre, ez is egy adott biztonsag. Gondolom Xavier mondta.
Probalta osszetenni a mondottakat, gondolom akkor nem tudott uzenni nekem Xavier.
-Szoval, Alice megjosolt engem is?-kerdeztem megbokve.
Elmosolyodott, majd ismet ram tekintett.
-Igen, bar akkor nem latta,hogy demon urno vagy.-mondta.- Azt hitte normalis ember vagy. Es bar keplekenyek voltak, minden tolem fuggot.
Erdekes... ennek azert orultem, ha parhonappal hamarabb ismerem meg Edwardot akkor biztos, hogy nem itt tartanank, szemebe nevettem volna, es megmutattam volna gonoszsagom...nem tudom a vele valo talalkozas megvaltoztatott, a veluk valo tallakozas...mintha nem is tudom mi utott belem...
-Toled? -neztem ra.
-A vered illata nagyon edes, nagyon csabito... olyan mint a sajat inyemre kevert heroin...-mondta es beleborzongott ahogy ezt elmondta.- Nehezen kuzdottem az ellen, hogy mit akarok, elakartam menni, de mindekozben beled szerettem ...
Szavain toprengtem, szoval megakart olni... monjduk nem tudott volna... nemfirtattam most ezt valahogy tovabb, csak kezere tettem kezem es megszoritottam, nem erdekelt ha jeghideg a bore...
-Szoval...-utanozott az elobb, gondolataim menetebol megzavarva.- Mi volt az elobb "Vajon ki vart kire?" -gondoltam,hogy itt megakadt a gondolat menete.
-Mit saccolsz hany eves vagyok?-kerdeztem.
-Velem, egykoru...marmint emberi korom amit mutat, 17.
Elnevettem magam, nem ertette.
-Mi olyan vicces?-kerdezte.
-Meg emberi kor mutatas szerint is idosebb vagyok nalad.-mondtam.-18 vagyok...
-Hogy erted hogy meg emberi kor mutatas szerint is...?-kerdezte.
-Hany eves vagy vampir leted szerint?-kerdeztem.
-109.-mondta.
Huha...
-Huha kisfiu...
-Kisfiu?-nevette el magat.
-500 eves vagyok.
Szemei kikerekedtek.
-Viccelsz...-mondta.
-Azt hiszed demon urno lennek, ha csak most kezdenem palyamat.-mondtam.
-500...?-ismetelte.
-Igen. Tudod, nem a volt a legmesesebb eletem. Az emberek ugy tartjak, hogy a gumiho... vagyis a kilencfarku rokademon , a szep nok testebe koltoznek es iranyitjak. Anyam utalt ezert... am nem nagyon emlekszem emberi emlekeimre, a nagymamam boszorkany, sikerult oket elzarnia, de mostanaba ismet derengenek... eszembe jutottak anyam szavai... 18evet toltottem be, minden srac utanam rohant... gumiho letemre a szepsegem , felfoghatatlan volt emberi szemnek. Zaklattak, mondjam ugy, anyam ezt utalta, ...annyira hogy vegul engem is megultat.- meseltem, Edward erezve szomorkas hangulatom mellkasara huzott.- Uvoltott nekem,hogy bar ne szulettem volna meg, es hasonlo. Egy napon elszoktem... Egy levelet kaptam,amiben az allt hogy sikerulne elvesztenem , a szepsegem erejet csak nehany dolgot megkell tennem. Egy regi japan kimonoba kellett oltoznom, kisminkelnem magam es elmennem egy tisztasra,ahol egy kis haziko volt. Bedoltem es elmentem. Ott ultem a hazikoba es vartam...de semmi...aztan megjelent egy alak es bezart 400 evig sinylodtem egy festemynben...igen festmenyben...tudom lehetetlenek tunik, de meg fogalmad sincs,hogy mit rejt a demonok vilaga. - lattam arcan az aggodalmat es meglepodottseget.- Xavier mentett ki... vegul... az elmult 82 evet Xavierrel toltottem, es demon urno lettem,hogy soha ne tortenjen ez meg ujra. Xavier megtanitott hogyan kontrolaljam az eromet, es a szepsegemet es sikerult eddigi kinezetemre valtsam.
-Gyonyoru vagy. - mondta mosolyt uzenve felem.
-Dehogy vagyok, az akkori kinezetem sokkal szebb volt, meg te is beleszerettel volna pusztan azert mert a gumhio bennem van.-mondtam.
-De en nem azert szeretlek, mert benned van a gumiho...en azert szeretlek mert te te vagy, es nekem tokeletes.-mondta es lassan ovatosan csokolt, de vegul szenvedelyesse valt, teli szerelemmel.
El sem tudtam hinni ,hogy visszavonhatatlanul, felulmulhtatlanul beleszerettem ilyen rovid idoben egy vampirba, Edward Cullenben. Ezutan orak hosszat beszelgettunk, az evekrol melyekbe mindketten reszt vettunk, amit o nem ismert, amit en igen...sok mas dolgorol is, mit szeretunk, mit nem, mi kozos es volt egy jo par, majd lassan elalmosodtam es asitottam egyet.
-Nem vagy faradt?-kerdezte.
-Kicsit...-nyujtozodtam egyet.
-Aludj...-mondta vegig simitva arcomon.
-Itt leszel?
-Igen.-mosolygott ram.
-Reggel is? Kerlek...olyan csendes a haz egyedul...vagyok.
Mellkasara masztam es szorosan atoleltem.
-Itt leszek.-mosolygott ram majd megpuszilta homolkom.
Almaimban Edwarddal alltam egy reten , egy csodas reten ahol mindketten egymast neztuk es fogtuk egymas kezet. A pillanatnak eltunk... majd felcsimpaszkodtam Edward magassagara es megcsokoltam , lassu am annal szenvedelyesebb csok volt , mely jelezte, hogy az eletunk most kezdodik...
Reggel valoban ott volt, amint kinyitottam a szemem vele talalkoztam. Ram mosolygott.
-Jo reggelt!-koszont.
-Jo reggelt!- nyujtozkodtam egyet.
-Hogy aludtal?-kerdezte.
-Jol. -mar epp ott voltam, ahogy en is megkerdezzem, amikor raeszmeltem , hogy o nem tud aludni. - Ma milyen nap van? -kerdeztem.
-Szombat.-mondta.
-Ertem...-szoval hetvege. -Nem kellene beszeljunk a csaladoddal? Biztos aggodtak.
-De beszelnunk kellene, hogy elmondjuk osszejottunk,parom lettel.-mondta majd kipattant az agybol.
Felultem az agyban es csak pokerarccal neztem.
-Edward...en...-de mielott barmit is mondtam volna visszaterdelt az agyra es az ujjat az ajkara tette.
-Bella szeretlek, es nemakarok most elvallni toled. Soha.-mondta .
-En is teged Edward.-mondtam mosolyogva es kozelebb huztam magamhoz , majd megcsokoltam.
Szoval amint reggeliztem es feloltoztem elindultunk a Cullen hazban. Kicsit ideges voltam, tudtam hogy pl Rosaie nem igazan kedvel. Tudtam hogy Carlisle fel tolem, es biztonsagban akarja csaladjat, pontosan en sem tudtam mit mondjak neki majd... annyit tudtam, hogy szeretme Edwardot, es megvaltoztatott annyira, hogy ne torjek ki es bantsam, vagy valaki mast a csaladjabol. Edward megfogta kezem es ugy vezetett be a hazba. Nem hallatszodott semmi zaj bentrol. A nappaliba erve 6 arany szinu szemparral talaltam magam.
-Sziasztok!-koszontem , kicsit idegesen.
Nehany masodperc toredekeig siri csned volt, senki nem viszonozta koszonesem, majd Carlisle lepett kozelebb.
-Udv ujra itt Bella.-mosolygott ram.
Vissza mosolyogtam, majd ismet siri csend.
-Ez igy nem lesz jo.-torte meg a csendet Rosalie.- Siman megolhet minket, a demonok akik esetleg az eletere tornek , minket is kovethetnek, most pontosan tudjuk, hogy leteznek,ahogy ok is rolunk, barmiko megtamadhatnak es nem tudjuk hogyan kell ellenuk felvenni a harcot.- Rosalie kozelebb lepett hozzam.- Nem is ertem, miert jottel vissza, amikor elmentel sokkal bolcsebb dontes volt.
-Rosalie...-szolalt meg Edward mellolem.
-Nem, Edward, nem hallgatok, tudnia kell... tul egyszeruen tud minket bajba keverni.
-Rosalie...-szolalt ismet ra, es egy kicsi ramorgott.
-Edward, -szolalt meg most mar Emmett, aki elore lepett es baratnoje vallara tette a kezet.- Az van, hogy ti mar ezt felvallaltatok... nem tudhatjuk mikor jut a demonok koreben el a szo, mindenki koreben el a szo.
-Igazad van Emmett, egyet ertek. -enegedtme el szerelmem kezet es elore leptem a tobbiek fele. - Minden amit mondasz Rosalie jogos, de tudnatok kell, hogy titeket egy demon sem tud bantani , torveny titlja hogy embereket, alakvaltokat, verfarkasokat vagy vampirokat bantsanak. Igen tudom vannak torvenyszego demonok, de azokhoz hamarabb eljon az igazsag szolgaltatas mint az hogy hozzatok erjen. Biztonsagban vagytok, es tudom hogy lattatok milyen voltam...mennyire pusztitottam .. es oltem...es meg ezt ki is nevettem, nevetve neztem vegig..de az az igazsag ...- fordultam ismet Edward fele es megfogtam ket kezet.- Edward megvaltoztott, a vele valo tallakozas elkezdett bennem valami formalni, jobba tenni. A szerelem amit erte erzek, naprol napra...nem...percrol percre erosodik, nem tudnam bantani ...es tudom kontrolalni az eromet, es meg tanulom hogy minden esetben tudjam. Kerlek titeket.-fordultam ismet a csalad fele, de csak az egyik kezet engedtem el Edwardnak.- Nagyon szepen kerlek ne valasszatok el minket, engedjetek meg hogy Edward segitsen nekem megvaltozni jova... engedjetk hogy o szeressen engem, hogy szeretetevel ellasson, ami nekem nem volt soha megadatva. Kerlek.... Carlisle en megertelek, de igerem nem fog bantodasa erni a csaladodnak, senkinek, vedelmet igerek nektek.-mondtam elszantan es mindnekivel szemben neztem.
Hirtelen ket kar fonodott hatulrol ram..
-Bella en is szeretlek, nagyon.-Edward bujt hozzam es furta arcat hajamban.
-Nem szeretnem ha a fiam szenvedne...-mondta hirtelen Carlisle.- Tudom, hogy te vagy az elete Bella, olyan regota vartam erre a pillanatra, hogy o is meg ismerje lelki tarsat. Es hogy akarnam elvalasztani azt aki boldogsagot ad neki. -mondta Carlisle es vallamra tette kezet.
Elmosolyodtam.
- En mar is hugomnak tekintelek.-mondta Alice aki elore lepett baratja karjaibol es megolelt.
-En szerintem te vagy a huga Alice.-nevetett fel Edward.
Mikozben sorra Esme is udvozolt. Emmett csak bicentett, ahogy Jasper is... Rosalie karba tett kezzel ram sem nezett, deremenykedtme hogy baratnok leszunk... Wau... regebb ilyenrol nem is almodoztam, hogy valaha ilyent mondok, ilyen emberek fognak korbe venni.
-Mirol beszlsz Edward?-kerdezte koboldszeru huga Edwardot.
-Bella mindenkinel idosebb itt. -mondta.
-Hany eves vagy?-nezett fel ram Esme bajos tekintettel.
Az en edesanyam mikor nezett igy ram?
-18.-mondtam.
-Huh tehat idosebb lannyal jarsz ocsipok... de attol meg egy idos Rosalieval...-szolalt meg Emmett.
-Varj, Emmett...
- Kereken 500 eves vagyok, a valodi korom. 18 evesen allt le a fejlodesem. -mondtam ki vegul amire Edward mint utalt.
A vampirok mind kikerekedett szemekkel figyeltek.
-Idosebb lannyal jarsz ocsipok, zsir.-vagta vallon Emmett, Edwardot.
-Emmett...ne....-jo ez picit fura volt, marmint Edward hozta fel es most megis valahogy raszolt Emmettre.
Talan raeszmelt hogy ezt megse kellett volna, nem illedelmes. Visszaleptem Edwardhoz es vegig simitottam arcan.
-Nincs semmi baj Edward, nem titkolom a korom.-mondtam.
Ram mosolygott , majd magahoz huzott es atolelt.
-Am, mi lesz a demon urral?-kerdezte Alice.
-Ne feljetek, nincs ebbe beleszolasa, vele megbeszelem en a dolgokat, mikor visszajon.- ha egyszer megtisztel a jelenletevel.
-Ertem.-mondta.
Vegul leultunk es beszelgettunk. Jo nap volt, jol ereztem magam. A Cullen csalad egy kedves, osszetarto csalad volt. Mint egy puzzle, mindenki a puzzle kis darabja. Esme a szeretetteljes anya, aki mindenkiert aggodik, mindeni kis lepesuket figyeli gyerekinek , hogy megtudja ovni,Carlisle a csalad fej, akinek hatalmas az onkontrolja , Emmett a humoros , mellak , perverz batyo , Rosalie a kecses, szepsege felulmulo nover, Alice a teli energiaval , mosollyal hugi, akinek meg pluszban szolgal hogy lassa a jovot , Jasper a komoly, csendes visszahuzodottabb fiver , aki erzi az emberek erzeseit, es manipulalni tudja oket , mint megtudtam ok ketten csatlakoztak utoljara a Cullen csaladhoz, vampirkent , de mar akkor egy part alkottak; es vegul Edward az maganyos, okos fiu , bar maganyos volt eddig , most mar itt vagyok neki en, na szoval aki gondolatolvaso ugyebar . 1918-ban valtozotatta at Carlisle amikor spanyol nathaba haldokolt. Esme elvesztette gyereket ekkor ugrott le egy sziklarol , Carlisle mentette meg. Rosalie nem meselt nagoyn magarol, annyit tudtam meg, hogy o volt a negyedik csalad tag, es Carlisle abban remnykedett, hogy o lesz Edward parja, am nem igy lett es azt , hogy o mentette meg Emmetett amikor egy medve akarta megolni, merfoldeket cipelete a hatan, hogy Carlislehoz vigye es o megmentse . Alice nem nagyon tudott mondani emberi eleterol, kodosek voltak az emlekek jobban mint a tobbieknek. Carlislet egy oreg vampir valtoztatta at es sok minden keresztul ment, nem meselte el, de megertettem, termeszetesen neki van a legnagyobb tisztelete a csaladban.. Jasper se emlitett semmit meg a multjarol, de remelme egyszer baratok leszunk mindnyajan. Edward haza vitt, amint a haz kuszobere ertunk es kinyitottam az ajtot meglepetten figyeltunk fel egy foldon hevero boritekra. Felvettem az illata ismeros volt, szoval mar itt tartunk. Kinyitottam a boritekot amelybol kihulott egy kis kerek bros, egy sotet zold bros. Es egy kis cetli, egyetlen egy sor volt rairva "Nemsokara ismet talalkozunk ,Demon urno, mar alig varom. Aro."
-Aro?-hangzott a kerdes Edwardtol...szoval ismeri.
-Xavier?-kerdezte.
-Fogalmam sincs, mar jo par napja , szerintem mindjart egy hete is megvan,hogy nem jott haza. Es nappal sem latom, akkor lattam eloszor vitatkozasunk ota amikor azzal a vampirral vegzett...-mondtam.
-Min vitatkoztatok?-kerdezte.
Most hogy kellett volna elmonjdam, hogy rajtad, es azon hogy en ot szerettem...vagyis ezt hittem.
-Miert voltal itt?-tertem ki a valasz alol.
Elnevette magat , de valaszolt.
-Elegem volt a varakozasbol...Bella fogalmad sincs miota vartam rad...-mondta melyen a szememben nezve.
-Vajon ki vart kire?-nevettem el magam.
Felhuzta szemoldoket nem ertette min nevetek.
-Honna tudtad hogy en vagyok?-kerdeztem.
-Alice jovobe lat, egy ilyen adottsag, en meg gondolat olvaso vagyok.
Kicsit megijedtem, latja minden gondolatomat? Tudtam Xavier is gondolatolvaso, de o nem latott fejemben, ugye a pajzsom miatt...de nem tudthattam hogy minden kepessegre, mindenkire immunis vagyok.
-Az en fejembe is latsz?-kerdeztem .
-Nem...-mondta majd arcomra tette kezet.- Bar latnek...
Olyan szelid, lagy tekintete volt ...annyira megigezett, annyira tetszett.
-Pajzsod mi?-tette fel a kerdest Edward.
-Honnan...?
-Egyszer emlitette Xavier, mikor ugy volt,hogy hozzank josztok magyarazni.-mondta.- Szoval most is felhuztad a pajzsod?
-Ez nem igy mukodik...-mondtam.- Minden kepesseg ram immunis... Termeszetesen tudom kontrolalni, de az hogy monjduk lasd a gondolataimat, vagy Xavier , azt nem... de nem is akarom, hogy ne legyek immunis a kepessegekre, ez is egy adott biztonsag. Gondolom Xavier mondta.
Probalta osszetenni a mondottakat, gondolom akkor nem tudott uzenni nekem Xavier.
-Szoval, Alice megjosolt engem is?-kerdeztem megbokve.
Elmosolyodott, majd ismet ram tekintett.
-Igen, bar akkor nem latta,hogy demon urno vagy.-mondta.- Azt hitte normalis ember vagy. Es bar keplekenyek voltak, minden tolem fuggot.
Erdekes... ennek azert orultem, ha parhonappal hamarabb ismerem meg Edwardot akkor biztos, hogy nem itt tartanank, szemebe nevettem volna, es megmutattam volna gonoszsagom...nem tudom a vele valo talalkozas megvaltoztatott, a veluk valo tallakozas...mintha nem is tudom mi utott belem...
-Toled? -neztem ra.
-A vered illata nagyon edes, nagyon csabito... olyan mint a sajat inyemre kevert heroin...-mondta es beleborzongott ahogy ezt elmondta.- Nehezen kuzdottem az ellen, hogy mit akarok, elakartam menni, de mindekozben beled szerettem ...
Szavain toprengtem, szoval megakart olni... monjduk nem tudott volna... nemfirtattam most ezt valahogy tovabb, csak kezere tettem kezem es megszoritottam, nem erdekelt ha jeghideg a bore...
-Szoval...-utanozott az elobb, gondolataim menetebol megzavarva.- Mi volt az elobb "Vajon ki vart kire?" -gondoltam,hogy itt megakadt a gondolat menete.
-Mit saccolsz hany eves vagyok?-kerdeztem.
-Velem, egykoru...marmint emberi korom amit mutat, 17.
Elnevettem magam, nem ertette.
-Mi olyan vicces?-kerdezte.
-Meg emberi kor mutatas szerint is idosebb vagyok nalad.-mondtam.-18 vagyok...
-Hogy erted hogy meg emberi kor mutatas szerint is...?-kerdezte.
-Hany eves vagy vampir leted szerint?-kerdeztem.
-109.-mondta.
Huha...
-Huha kisfiu...
-Kisfiu?-nevette el magat.
-500 eves vagyok.
Szemei kikerekedtek.
-Viccelsz...-mondta.
-Azt hiszed demon urno lennek, ha csak most kezdenem palyamat.-mondtam.
-500...?-ismetelte.
-Igen. Tudod, nem a volt a legmesesebb eletem. Az emberek ugy tartjak, hogy a gumiho... vagyis a kilencfarku rokademon , a szep nok testebe koltoznek es iranyitjak. Anyam utalt ezert... am nem nagyon emlekszem emberi emlekeimre, a nagymamam boszorkany, sikerult oket elzarnia, de mostanaba ismet derengenek... eszembe jutottak anyam szavai... 18evet toltottem be, minden srac utanam rohant... gumiho letemre a szepsegem , felfoghatatlan volt emberi szemnek. Zaklattak, mondjam ugy, anyam ezt utalta, ...annyira hogy vegul engem is megultat.- meseltem, Edward erezve szomorkas hangulatom mellkasara huzott.- Uvoltott nekem,hogy bar ne szulettem volna meg, es hasonlo. Egy napon elszoktem... Egy levelet kaptam,amiben az allt hogy sikerulne elvesztenem , a szepsegem erejet csak nehany dolgot megkell tennem. Egy regi japan kimonoba kellett oltoznom, kisminkelnem magam es elmennem egy tisztasra,ahol egy kis haziko volt. Bedoltem es elmentem. Ott ultem a hazikoba es vartam...de semmi...aztan megjelent egy alak es bezart 400 evig sinylodtem egy festemynben...igen festmenyben...tudom lehetetlenek tunik, de meg fogalmad sincs,hogy mit rejt a demonok vilaga. - lattam arcan az aggodalmat es meglepodottseget.- Xavier mentett ki... vegul... az elmult 82 evet Xavierrel toltottem, es demon urno lettem,hogy soha ne tortenjen ez meg ujra. Xavier megtanitott hogyan kontrolaljam az eromet, es a szepsegemet es sikerult eddigi kinezetemre valtsam.
-Gyonyoru vagy. - mondta mosolyt uzenve felem.
-Dehogy vagyok, az akkori kinezetem sokkal szebb volt, meg te is beleszerettel volna pusztan azert mert a gumhio bennem van.-mondtam.
-De en nem azert szeretlek, mert benned van a gumiho...en azert szeretlek mert te te vagy, es nekem tokeletes.-mondta es lassan ovatosan csokolt, de vegul szenvedelyesse valt, teli szerelemmel.
El sem tudtam hinni ,hogy visszavonhatatlanul, felulmulhtatlanul beleszerettem ilyen rovid idoben egy vampirba, Edward Cullenben. Ezutan orak hosszat beszelgettunk, az evekrol melyekbe mindketten reszt vettunk, amit o nem ismert, amit en igen...sok mas dolgorol is, mit szeretunk, mit nem, mi kozos es volt egy jo par, majd lassan elalmosodtam es asitottam egyet.
-Nem vagy faradt?-kerdezte.
-Kicsit...-nyujtozodtam egyet.
-Aludj...-mondta vegig simitva arcomon.
-Itt leszel?
-Igen.-mosolygott ram.
-Reggel is? Kerlek...olyan csendes a haz egyedul...vagyok.
Mellkasara masztam es szorosan atoleltem.
-Itt leszek.-mosolygott ram majd megpuszilta homolkom.
Almaimban Edwarddal alltam egy reten , egy csodas reten ahol mindketten egymast neztuk es fogtuk egymas kezet. A pillanatnak eltunk... majd felcsimpaszkodtam Edward magassagara es megcsokoltam , lassu am annal szenvedelyesebb csok volt , mely jelezte, hogy az eletunk most kezdodik...
Reggel valoban ott volt, amint kinyitottam a szemem vele talalkoztam. Ram mosolygott.
-Jo reggelt!-koszont.
-Jo reggelt!- nyujtozkodtam egyet.
-Hogy aludtal?-kerdezte.
-Jol. -mar epp ott voltam, ahogy en is megkerdezzem, amikor raeszmeltem , hogy o nem tud aludni. - Ma milyen nap van? -kerdeztem.
-Szombat.-mondta.
-Ertem...-szoval hetvege. -Nem kellene beszeljunk a csaladoddal? Biztos aggodtak.
-De beszelnunk kellene, hogy elmondjuk osszejottunk,parom lettel.-mondta majd kipattant az agybol.
Felultem az agyban es csak pokerarccal neztem.
-Edward...en...-de mielott barmit is mondtam volna visszaterdelt az agyra es az ujjat az ajkara tette.
-Bella szeretlek, es nemakarok most elvallni toled. Soha.-mondta .
-En is teged Edward.-mondtam mosolyogva es kozelebb huztam magamhoz , majd megcsokoltam.
Szoval amint reggeliztem es feloltoztem elindultunk a Cullen hazban. Kicsit ideges voltam, tudtam hogy pl Rosaie nem igazan kedvel. Tudtam hogy Carlisle fel tolem, es biztonsagban akarja csaladjat, pontosan en sem tudtam mit mondjak neki majd... annyit tudtam, hogy szeretme Edwardot, es megvaltoztatott annyira, hogy ne torjek ki es bantsam, vagy valaki mast a csaladjabol. Edward megfogta kezem es ugy vezetett be a hazba. Nem hallatszodott semmi zaj bentrol. A nappaliba erve 6 arany szinu szemparral talaltam magam.
-Sziasztok!-koszontem , kicsit idegesen.
Nehany masodperc toredekeig siri csned volt, senki nem viszonozta koszonesem, majd Carlisle lepett kozelebb.
-Udv ujra itt Bella.-mosolygott ram.
Vissza mosolyogtam, majd ismet siri csend.
-Ez igy nem lesz jo.-torte meg a csendet Rosalie.- Siman megolhet minket, a demonok akik esetleg az eletere tornek , minket is kovethetnek, most pontosan tudjuk, hogy leteznek,ahogy ok is rolunk, barmiko megtamadhatnak es nem tudjuk hogyan kell ellenuk felvenni a harcot.- Rosalie kozelebb lepett hozzam.- Nem is ertem, miert jottel vissza, amikor elmentel sokkal bolcsebb dontes volt.
-Rosalie...-szolalt meg Edward mellolem.
-Nem, Edward, nem hallgatok, tudnia kell... tul egyszeruen tud minket bajba keverni.
-Rosalie...-szolalt ismet ra, es egy kicsi ramorgott.
-Edward, -szolalt meg most mar Emmett, aki elore lepett es baratnoje vallara tette a kezet.- Az van, hogy ti mar ezt felvallaltatok... nem tudhatjuk mikor jut a demonok koreben el a szo, mindenki koreben el a szo.
-Igazad van Emmett, egyet ertek. -enegedtme el szerelmem kezet es elore leptem a tobbiek fele. - Minden amit mondasz Rosalie jogos, de tudnatok kell, hogy titeket egy demon sem tud bantani , torveny titlja hogy embereket, alakvaltokat, verfarkasokat vagy vampirokat bantsanak. Igen tudom vannak torvenyszego demonok, de azokhoz hamarabb eljon az igazsag szolgaltatas mint az hogy hozzatok erjen. Biztonsagban vagytok, es tudom hogy lattatok milyen voltam...mennyire pusztitottam .. es oltem...es meg ezt ki is nevettem, nevetve neztem vegig..de az az igazsag ...- fordultam ismet Edward fele es megfogtam ket kezet.- Edward megvaltoztott, a vele valo tallakozas elkezdett bennem valami formalni, jobba tenni. A szerelem amit erte erzek, naprol napra...nem...percrol percre erosodik, nem tudnam bantani ...es tudom kontrolalni az eromet, es meg tanulom hogy minden esetben tudjam. Kerlek titeket.-fordultam ismet a csalad fele, de csak az egyik kezet engedtem el Edwardnak.- Nagyon szepen kerlek ne valasszatok el minket, engedjetek meg hogy Edward segitsen nekem megvaltozni jova... engedjetk hogy o szeressen engem, hogy szeretetevel ellasson, ami nekem nem volt soha megadatva. Kerlek.... Carlisle en megertelek, de igerem nem fog bantodasa erni a csaladodnak, senkinek, vedelmet igerek nektek.-mondtam elszantan es mindnekivel szemben neztem.
Hirtelen ket kar fonodott hatulrol ram..
-Bella en is szeretlek, nagyon.-Edward bujt hozzam es furta arcat hajamban.
-Nem szeretnem ha a fiam szenvedne...-mondta hirtelen Carlisle.- Tudom, hogy te vagy az elete Bella, olyan regota vartam erre a pillanatra, hogy o is meg ismerje lelki tarsat. Es hogy akarnam elvalasztani azt aki boldogsagot ad neki. -mondta Carlisle es vallamra tette kezet.
Elmosolyodtam.
- En mar is hugomnak tekintelek.-mondta Alice aki elore lepett baratja karjaibol es megolelt.
-En szerintem te vagy a huga Alice.-nevetett fel Edward.
Mikozben sorra Esme is udvozolt. Emmett csak bicentett, ahogy Jasper is... Rosalie karba tett kezzel ram sem nezett, deremenykedtme hogy baratnok leszunk... Wau... regebb ilyenrol nem is almodoztam, hogy valaha ilyent mondok, ilyen emberek fognak korbe venni.
-Mirol beszlsz Edward?-kerdezte koboldszeru huga Edwardot.
-Bella mindenkinel idosebb itt. -mondta.
-Hany eves vagy?-nezett fel ram Esme bajos tekintettel.
Az en edesanyam mikor nezett igy ram?
-18.-mondtam.
-Huh tehat idosebb lannyal jarsz ocsipok... de attol meg egy idos Rosalieval...-szolalt meg Emmett.
-Varj, Emmett...
- Kereken 500 eves vagyok, a valodi korom. 18 evesen allt le a fejlodesem. -mondtam ki vegul amire Edward mint utalt.
A vampirok mind kikerekedett szemekkel figyeltek.
-Idosebb lannyal jarsz ocsipok, zsir.-vagta vallon Emmett, Edwardot.
-Emmett...ne....-jo ez picit fura volt, marmint Edward hozta fel es most megis valahogy raszolt Emmettre.
Talan raeszmelt hogy ezt megse kellett volna, nem illedelmes. Visszaleptem Edwardhoz es vegig simitottam arcan.
-Nincs semmi baj Edward, nem titkolom a korom.-mondtam.
Ram mosolygott , majd magahoz huzott es atolelt.
-Am, mi lesz a demon urral?-kerdezte Alice.
-Ne feljetek, nincs ebbe beleszolasa, vele megbeszelem en a dolgokat, mikor visszajon.- ha egyszer megtisztel a jelenletevel.
-Ertem.-mondta.
Vegul leultunk es beszelgettunk. Jo nap volt, jol ereztem magam. A Cullen csalad egy kedves, osszetarto csalad volt. Mint egy puzzle, mindenki a puzzle kis darabja. Esme a szeretetteljes anya, aki mindenkiert aggodik, mindeni kis lepesuket figyeli gyerekinek , hogy megtudja ovni,Carlisle a csalad fej, akinek hatalmas az onkontrolja , Emmett a humoros , mellak , perverz batyo , Rosalie a kecses, szepsege felulmulo nover, Alice a teli energiaval , mosollyal hugi, akinek meg pluszban szolgal hogy lassa a jovot , Jasper a komoly, csendes visszahuzodottabb fiver , aki erzi az emberek erzeseit, es manipulalni tudja oket , mint megtudtam ok ketten csatlakoztak utoljara a Cullen csaladhoz, vampirkent , de mar akkor egy part alkottak; es vegul Edward az maganyos, okos fiu , bar maganyos volt eddig , most mar itt vagyok neki en, na szoval aki gondolatolvaso ugyebar . 1918-ban valtozotatta at Carlisle amikor spanyol nathaba haldokolt. Esme elvesztette gyereket ekkor ugrott le egy sziklarol , Carlisle mentette meg. Rosalie nem meselt nagoyn magarol, annyit tudtam meg, hogy o volt a negyedik csalad tag, es Carlisle abban remnykedett, hogy o lesz Edward parja, am nem igy lett es azt , hogy o mentette meg Emmetett amikor egy medve akarta megolni, merfoldeket cipelete a hatan, hogy Carlislehoz vigye es o megmentse . Alice nem nagyon tudott mondani emberi eleterol, kodosek voltak az emlekek jobban mint a tobbieknek. Carlislet egy oreg vampir valtoztatta at es sok minden keresztul ment, nem meselte el, de megertettem, termeszetesen neki van a legnagyobb tisztelete a csaladban.. Jasper se emlitett semmit meg a multjarol, de remelme egyszer baratok leszunk mindnyajan. Edward haza vitt, amint a haz kuszobere ertunk es kinyitottam az ajtot meglepetten figyeltunk fel egy foldon hevero boritekra. Felvettem az illata ismeros volt, szoval mar itt tartunk. Kinyitottam a boritekot amelybol kihulott egy kis kerek bros, egy sotet zold bros. Es egy kis cetli, egyetlen egy sor volt rairva "Nemsokara ismet talalkozunk ,Demon urno, mar alig varom. Aro."
-Aro?-hangzott a kerdes Edwardtol...szoval ismeri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése