5.rész Bál

Aishiteru

5.rész Bál

Bella:

És a közös életünk csak úgy pörgött, teltek múltak a napok és már nem voltam én, nem voltál te , már mi voltunk. Szinte láttam magam előtt, ahogy a tornácon ülünk és figyeljük a gyerekeinket ahogy szaladgálnak. Veled az egész világ szinessé vált, nem volt olyan, hogy unalmas, nem volt olyan, hogy ne történjen valami jó. Már az, hogy veled lehettem, jó volt, boldoggá tett.

Mint Susannal megbeszéltük másnap elmentünk Port Angelesbe várásolni. Természetesen Edward aggódott, de mondtam neki,hogy azonnal felhívom amint hazaértem, és nem koszállok el a lányoktól. A kis butikba csodaszép ruhák voltak, mindenféle. Susan azonnal belevetette magát és a megfelelő ruhát kereste magának: 

    -Amúgy egyedül mész? - kérdezte Lisa.

Erre igazából én is kíváncsi voltam, Susan nem mondott semmit, hogy van e partnere a bálra.

    -Úgy ismertek , aki egyedül menne ilyen helyre? - húzta fel a szemöldökét.

   -Oh, s ki a szerencsés? - kérdeztem kíváncsian.

   -Raul...

    -Raul? Akivel voltunk La Pushba? - lepődtünk meg Lisaval.

   -Igen, csak fél hónap múlva megy vissza. És mondtam nektek jól néz ki. Aztán La Push után beszélgettünk hébe hóba , aztán elhívtam, a bálra.

   -Várj te hivtad el? - állt meg a keresésből Lisa.

    -Igen? Tudom, nem ez a szokás de...

    -Jó ötlet volt. - mosolyogtam. - Nagyon jó , hogy kézbe vetted az ügyeket. Raul egy igazán udvarias fiú. 

   -Köszönöm. Nos, akkor valamelyiketek talált valamit?  - érdeklődve nézett felénk.

Hát én még semmit, üres volt a kezem. Nagyon szépek voltak, de egyiknek sem tűnt úgy , hogy jól állna rajtam.

   -Én találtam egyet, azt hiszem megyek és felpróbálom.- Lisa egy ezüstös szinű ruhát tartott a kezébe.

     -S te Susan találtál valamit?

    -Hát nem is tudom, nagyon szép ez a piros , de nem akarok nagyon kitűnni. Ha találnék egy babarózsaszínt. - nézett a sorokba, aztán hirtelen szembe fordult velem. - Bella, válassz egy ruhát ami tetszik, bármilyen legyen, bármilyen szinű Edwardnak tetszeni fog. Bízz magadban, nézd pl az a sötét kék? Vagy a lila? Akár a bordó? Oh vagy méreg zöld?! 

Mosolyogva néztem barátnőmre, aki egyik a másik után leakasztotta és nézegette:

   -Köszönöm szépen. Nagyon szeretlek . -öleltem át. 

   -Na, ugyan. Mi ez az érzelgés?  

   -Csak, nagyon örülök, hogy barátnőm vagy, hogy van egy ilyen barátnőm. 

   -Na jól van, jól van. - ütögette meg vállam. 

   -Na hogy áll? - lépett elő Lisa.

   -Nagyon szép vagy. -mondtam.

   -Ez a neked illő ruha. - kacsintott rá Susan.

Ezüstős, felső része , közepes dekoltással ékesedett,karja könyökön aluli és buggyos, a szoknya része ceruza  alkatu ,Lisa magassága és karcsu alakjához körbonalazodott. Megnézve magát , egyet értett velünk, megfelelőnek találta magához. Susan nagy örömére talált magának egy  hercegnő stilusú, baba rózsaszint. Kicsit Lisával kételkedtünk, hogy ide illő lenne, de Susan elintett, hogy egyszer van ilyen bálunk. Hát oké...  belegyeztünk...no meg a kesztyű sem maradhatott el, egy fehéret választott mellé. . Ami engem illet egy kék, sötét kékes ruha találta meg a tetszésem. Kicsit loknis térden aluli , pántosabb alkatu. Eléggé egyszerű, nekem való. A lányoknak is nagyon tetszett , Susan szerint a szín élénkit. (ami a képen is látható) Így megvásárolva, a lányokkal elmentünk közösen vacsorázni és beszélgettünk tovább. Majd Lisa kocsijával érkezve, letett a ház előtt. Anyám oda volt a ruhájért, szintén aztmondva, hogy talál hozzám. Apám csak annyit bökött ki "széps". Ezen anyám annyit, mondott, hogy ne is törödjek vele,a férfiak már csak ilyenek,nem értenek a divathoz,mi talál, mi nem. Hát különösebb képpen nem érdekelt. Mosolygva tettem válfára és akasztottam a szekrény fogantyujára. Való igaz azt éreztem ez biztos Edwardnak is tetszeni fog és már már vártam a bált, izgatottan , hogy eljöjjön a nap.

Edward:

Szerdából , csütörtök, csütörtökből meg már péntek lett , és péntek után ugyebár szombat érkezett. Szinte elrepült fölöttünk az idő. A fiúkkal szerda délután, mint Tom emltett fiús napot tartottunk, pizzáztunk és meccset néztünk nála. No meg beszélgettünk. Jó volt tulajdonképpen. Bellával amikor csak lehetett együtt töltöttük az időt, közösen tanultunk, filmet néztünk, főztünk, beszélgettünk , sétáltunk , nevettünk... minden olyan csodálatos volt, elképesztő. A világ legboldogabb férfijává tett. Vele minden egyes nap, maga a boldogság.

Ebéd után izgatottan előkészitettem mindent, majd 3-kor készülni kezdtem, 4 előtt 15 perccel Belláért kell mennem:

   -Anya, hol a nyakkendőm?!- sürögtem , forogtam a házba.

   -Ott volt a válfán az ingeddel.

   -De nincs ott, most vettem fel az ingem és a válfa üres.

    -Jaj, fiam nyugódj le . - jelent meg anyám az ajtóban. - Időbe el fogsz készülni. 

Szerintem roszabb voltam mint egy lány.  Anyám köbre nézett a nappaliba:

   -Itt van, itt maradt a kanapén.- tarotta fel a nyakkendőt. 

Odaléptem, de nem adta a kezembe, ő tette fel, miközben én a mandzsettákal voltam el:

   -Nagyon jóképű az én fiam. Olyan büszke vagyok rád.

   -Na, nehogy elkezdj nekem sírni. Csak egy bál...

   -Minden így kezdődik, egy lány, udvarlás, randik, bál, sok közös emlék és végül a leánykérés. Azért gondolom, hogy majd kirepülsz a fészekből.

    -Jaj igen. 

   -Na tessék. -végezte el.

   -Köszönöm.-pusziltam arcon. - Na valami, akkor jól nézek ki?

   -Most mondtam, hogy jóképű vagy. - nevetett anyám. - Biztos, hogy Bella is ezt fogja gondolni. 

    -Rendben,akkor elveszem a frakkot és oh... Bellának a virág?- észleltem fel.

   -Itt van. - tarotta azt is fel anyám. - Nyugi, ne idegeskedj.

   -Jó...csak...szeretném ha emlékezetes lenne a mai este.

   -Biztos az lesz fiam, persze a határokon belül. - jelent meg apám a lépcső tetején.

   -Tudom, apa , ne aaggódj nem arra gondoltam. - kezembe vettem a kis virágot, amit majd Bella ruhájára tűzök.

    -Nagyon jóképű vagy fiam. - lépett apa le mellénk. - Látszik, hogy az én fiam vagy.

   -Oh, a kis szerény. - nevedgélt anya. 

   -Na, miért tán nem vagyok az? - ölelte át apám, anyámat.

Majd nevedgélve egymás homolokának döltötték fejüket. Nagyon boldogok voltak, szerették egymást és ez látszott rajtuk. Remélem évek múlva mi is így játszadozunk és nézünk egymásra Bellával. Az órára tekintettem:

   -Oh...én az hiszem indulok. Köszönök szépen mindent. 

   -Vigyázz magadra. Érezzétek jól magatokat.

Sietve beültem az autoba és elindultam Bella háza felé. Már alig vártam, hogy megérkezzek. Bella nem árulta el a 2 napba, hogy milyen ruhát is vásárolt, meglepetés. De  bármilyen is legyen tudom , hogy gyönyörű lesz benne. Mosolyogva parkoltam le úgy 15 perc  múlva Belláéknál, még volt 5 perc. De tudtam, hogy nem gond ha korán jöttem. Az édesapja nyitotta az ajtot:

   -Szia Edward. Hogy vagy?- fogtunk kezet.

   -Jó napot ! Jól vagyok , köszönöm.

    -Nemsokára végeznek . Gyere beljebb. - a nappaliba ültünk le.

   -Önök?

   -Megvagyunk köszönjük. Remélem betartod az igéreted és este 22-re haza hozod.

   -Ugyan Charlie, fiatalok , hadd szórakozzanak.- jelent meg a lépcső alján Bella édesanyja. 

   -Mrs Swan . -álltam fel köszönni. 

   -Edward, szia. Mindjárt lent lesz a kisasszony. Nagyon csinos.

   -Azt elhiszem , bár ő mindig gyönyörű.

   -Oh, de kedves. - mosolygott az anyja és apja mellé állt. 

   -És Mr.Swan ne aggódjon, időbe hazahozom.

    -Úgy legyen.

    -Kérsz valamit inni? 

    -Egy pohár vizet.

Hirtelen éreztem, ahogy az izgulás az egekbe szökik. El sem hiszem, hogy már itt tarutnk, az első bálunk Bellával. Éreztem ahogy sziverésem egyre gyorsabban kezd kalinpálni, tenyerem izzadni kezd és kiszárad a torkom . Mintha kis iskolás lennék, akit először engednek játszani, vagy édességet enni. Mrs. Swan néhány perc múlva hozta is a pohár vizet:

   -Köszönöm. - ittam is egy kortyot.

Ekkor megnyigordult a lépcső. Mindenki felállt és az ajtóhoz lépett. Bella lépkedett lefele, szavak nélkül hagyott. Egy kék ruha volt rajta, térden aluli, és ilyen fodros pántos. Szépen kiemelte karcsú alakját és a szín élénkitette. Haja kis hullámokba esett vállára és máris éreztem csodás jázmint illatát. Halvány smink ékelődött rajta.  Csodaszép volt, nem lehet leírni, kimondnai mennyire. Mosolyogva lépett le az utolsó lépcsőfokra és rám nézett:

   -Csodaszép vagy,gyönyörű. - kis pir jelent meg az arcán.

Mellé léptem és feltűztem a kis lila virágot. Passzolt is hozzá. 

   -Oh, készítsünk egy képet . - kapkodott az anyja , majd elővett egy fényképezőgépet. 

  Az édesanyja beállított és Bella mellé álltam, majd átkaroltam. Valóban kellemes és csodás volt az illata. Az anyja arra kért , hogy mosolyogjunk majd néhány kattintás és a képek elkészültek:

   -Rendben, akkor mi megyünk. 

 Bólintottam és kinyitottam előtte az ajtót, elköszöntünk és kiléptünk: 

   -Érezzétek magatokat jól. Vigyázzatok magatokra! -szólt utánunk az édesanyja.

De amikor már épp, hogy autohoz értem volna , Bella megállt:

   -Van valami gond? - Bella a ház előtt állt.

   -Edward én nagyon de nagyon  szeretlek téged a világon még senki iránt nem éreztem ilyent. Nekem tejelented a világot. - szelid mosollyal közelebb léptem hozzá. - Sokszor elgondolkozom rajta, hogy én vagyok e a neked illő nő. - szavába akartam szólni de felemelte újját. - Kérlek hadd fejezzem be. Nem vagyok biztos benne, hogy ez így van, de azt tudom, hogy te jelented nekem a világot fényt hoztál az életembe és mindent megfogok tenni, hogy méltó legyek hozzád. Nem foglak soha elengedni és boldoggá foglak tenni . 

   -Bella...- hozzá értem és átöleltem. - Én sem érzem méltónak sokszor hozzád, magam. Bármennyire is népszerű legyek. De igérem, hogy én is boldoggá foglak tenni és igyekezni fogok ,hogy mindent megadjak neked, mindent mindent. Te vagy nekem  a mindenem és én sem , soha nem foglak elengedni . Szeretlek nagyon. 

Összeérintettük a homlokunkat:

   -Akkor, mi lenne ha ettől a naptól elkezdenénk megépíteni a közös életünket.

   -Csodásnak hangzik. -mosolyogtam el.

Néhány percig úgy álltunk, majd lassan közeledve felé megcsókoltam. Annyira mesebelinek tűnik mindez, minden olyan jól megy. Bella lett a mindenem , a világom és soha nem fogom elengedni a kezeim közül.  Ilyent még sosem éreztem és már pontosan tudtam, hogy sosem fogok.

Bella:

Ennél boldogabb azt hiszem nem lehetnék. Edward kitölti az egész ürt az életembe, mint egy puzzle ami eddig befejezetlen volt és most minden darabka a helyére került. Edwardon egy fekte frakk és nadrág volt, valamint egy fehér ing egy lilás kékes picusnyakkendővel. Biztos az édesanyja készítette elő, tudta, hogy milyen szinű a ruhám . A kis virág, amit Edward adott szép volt, lila, passzolt a ruhámhoz és kellemes illata volt. Egy száll lila liliom. Nagyon aranyos volt Edwardtól , hogy gondolt erre. Nagyon figyelmes. És ő az enyém... ő az enyém. Elnézve magunkat, úgy éreztem, hogy találtunk .  Kicsit talán túl magabiztosan is arra gondoltam, hogy jól nézünk ki együtt. Bár most úgy éreztem, most az egyszer lehetk magabiztos. 

A bálba érkezve a fiatalok csak úgy lézengtek. Edward kézen fogott és elindultunk befele. Éreztem, ahogy pillantások lövelnek felénk , mint amikor először megjelentünk az iskolában, mint egy pár. De most az egyszer nem akartam vele törödni. Szerettem volna, ha szép esténk lesz. Lisa és Nick a táncparketten voltak már. Nick egy szürkés frakkot viselt , Lisa befonta haját és jobb oldalán hagyta. Mindketten jól néztek ki , és komolyan mondom, szinte két model , mindketten magasak és a ruhájuk teljesen hozza a formájukat. Lisa mögé léptem és megérintettem vállát. Meglátva a nyakamba ugrott. Mindaddig Edward és Nick kezet fogtak. 

   -Csodaszép vagy . 

   -Köszönöm te is. - néztem végig rajta. - Érezzétek jól magatokat.

   -Ti is! - dobott egy puszit utánunk.

Edwarddal tovább sétáltunk. Tomék a bárpultnál álltak, mindenki örömmel fogadott , kezet ráztak Edwarddal és nézték, hogy milyen elegáns:

   -Te Bella gyönyörű vagy. Ha úgy gondolog, hogy ott hagyod ezt az úrfit, engem itt találsz. - kacsintott rám Tom.

   -Köszönöm Tom, de nekem nem kell más. - bújtam Edwardhoz. 

Edward büszkén ölelt át :

   -Na jól van na. Csak felajánlottam. Érezzétek jól magatokat, majd beszélünk.

   - Ti is- válaszolt Edward és tovább léptünk.

Susant és Rault asztalnál ülve találtuk meg. 

   -Sziasztok! -kösözntünk.

   -Sziasztok! Bella csini vagy.- ölelt át Susan.

Kontyba rendezte haját és élénkebb rúzst viselt. 

   -Te is szép vagy.

   -Valóban gyönyörű vagy Bella. -Edward átkarolt amikor meghallotta ezt a mondatot Raultól- Nyugi, nekem van párom. Amúgy nagyon jól összeilletek. Jól néztek ki együtt.

   -Köszönjük. - mondtam mosolyogva.

Majd tőlük is búcsut mondva egy időre , arébb álltunk.

   -Menjünk egy nyugodtabb helyre.

 Kint az iskola mögött volt egy kisebb tó , annak szélén egy közepes pavilon, kellemes lassú zene szólt , néhány pár táncolt. Edward a parkett közepére húzott és elkezdtünk táncolni.

   -Ideges vagy?

   -Kicsit, nem vagyok olyan jó táncos. Tudod, jól, hogy két ballábas vagyok.

Elmosolyodott, majd megpörgetett.

    -Csak engedd el magad és engedd, hogy vezesselek.

Bólintottam és valóban, ott a parketten táncoltunk. 

   -Jól érzed magad?

   -Igen. Te? - bólintott.- Edward, ugye hosszú boldog életünk lesz?

   -Nem.- értetlenül néztem rá. - Hosszú boldog életünk lesz, örökké, az örökkévalósásgig s még azon túl.

Elnevettem magam:

   -Idióta. 

   -Na de miért? Nincs igazam?

   -De. Igazad van, jó, hogy kijavitottad.

Egymás szemébe néztünk majd lágy csókot válltottunk. Boldog életünk lesz...