Aishiteru:
2.rész Nekem te vagy
Bella:
Azon a napon amikor bevallottad érzéseidet, fenekestül megváltoztattad az életem. Nem tudtam nem rád gondolni, nem rólad álmodni. Rákellett eszméljek, hogy szeretlek és akarlak téged, közelemben, érezni az illadot, hallani a hangod, végig simitani a kezem az arcodon, felsőtesteden , beleborzongani érintesedtől és érezni puha ajkaidat. Ám makacs voltam és így vissza gondolva már bánom, hogy nem mondtam hamarabb igent. De tudnod kell , hogy soha egy percet sem bántam meg a veled töltött időből, és minden amit mondtam, tettem öszintén tettem, mert szerettelek és szeretlek.
Egy hét telt el . Edward udvarolt elszánt. Minden nap megvárt a parkolóba, elkisért az órákra, majd menzán az asztalunkhoz ültek, bokokkal lepett el , jobban kezdett megismerni, ahogy én is őt. Szombaton is összefutottunk, egy pizzazoba. A barátokkal, előszőr én Susan miatt mentem el, megkért, hogy legyek ott, bátorítsam. Csodálkoztam is , hogy nem tünt fel neki, hogy mennyi időt töltött az utobbi időben Edward mellettem. De úgy látszik teljesen elcsavarta a fejét . Hogy tudnék Susan szemében nézni így akkor? De bekellett valljam magamnak, fájt a gondolat, hogy Edward az ővé legyen.Ebbe az egy hétben nem tudtam, bár titokban, de nem figyelni, és néha ha összeakadt tekintetünk , beszippantott zöld szemei, rabul ejtettek, és nagyon nehezen tudtam elakadni róla. Még sem mondtam semmit, Susan azt hitte, hogy csak segítek neki, Edwarddal való barátkozásom miatt. Hétvégén ezt is tettem, bármennyire is éreztem, hogy a szivem belesajdul. Annak ellenére , hogy eléggé közönyös probáltam maradni Edwarddal, még sem hagyott békén, nem is akarod , hogy hagyjon békén... szólalt meg ilyenkor egy kis hang bennem. És talán igaza volt, csak még magamnak sem mertem bevallani.
Vasárnap megbeszéltük, hogy lemegyünk LaPush-ba a tengerpartra. Forskba , mint korábban is említettem, ritka esett volt, hogy hétágra süssön a nap, jó mondjuk nem hétágra, és ezeket a napokat kikellett használni. A suli elött gyültünk össze, pontban délben. Összesen 10-en voltunk, én, Edward, Susan, Lisa, Nick, Tom, Kevin ezeket ismertem, a többieket nem ismertem, Kevin hozta magával Daniel és Laura egy párt alkottak, Daniel tarkóig érő feket haja volt, barna szemekkel és látszott az arcán , hogy minden mozdulatát követi Laurának, Laurának világos barnás haja, volt ami most befonva logott hátára , szintén barna szemek és az ő arcából is sugárzott mennyire is szereti a mellette álló férfit, bár én is így nézhetnék szabadon Edwardra és ő is rám... mi Bella mire gondolsz? És akkor ott volt még Raul, szőke haju és kék szemü, eléggé nagy vigyoru srác. Két kocsit kellett csak elfoglajunk így. Nick kocsija volt az egyik, hozzá csatlakozott természetesen Lisa, Kevin, Daniel és Laura. A többiek én , Susan, Raul és Tom Edwardhoz szegeződtünk. Láttam Edward két szép zöld tekintetében ahogy azt szeretné , hogy én üljek előre, de nem tehettem, barátnőm szemében meg azt láttam, ahogy lelkendezve siet, hogy előre üljön. Csodálkoztam is, hogy Tom nem akart előre ülni. Így középre kerültem, Raul és Tom közé. Az út elég csöndesen telt, Susan probálta szóval birni Edwardot, aki néha a visszapillantoban engem nézett, de válaszolt barátnőm kérdéseire. Tom az ablakon kifele nézett. Aztán hirtelen én sem volt már csendben... Raul mellettem megszólalt.
-Isabella ugye?-tette fel a kérdést.
Észrevettem, ahogy Edward föltekint ismét a visszapillantóban és minket méreget.
-Bella...-javitottam ki.
-Szép neved van.-és egy ezer wattos mosoly jelent meg az arcán , de ez a mosoly nem olyan volt, mint Edward mosolya... jaj Bella, megint Edward..., és közben Raul megveregettem combom.
-Köszönöm.- önkételenül is pir jelent meg az arcomon.
Aztán ahogy a fejemet felemeltem észre vettem, hogy Edward megdermedt és eléggé erősen megmarkolta a kormányt.
-És mondj valamit magadról. -zavarta meg a gondolataim menetét Raul.
-Öhm...nem is tudom, mit?-néztem rá.
- Mi a hobbid?-tette fel a kérdést.
-Hát nem is tudom... olvasás...-vontam vállat.
Edward eléggé dühös tekintettel figyelt minket a visszapillantó tükörből. Miért? Most miért ilyen? De amint észrevette, hogy figyelem, elnézett.
-Neked?-kérdeztem udvariasan vissza.
-Szörf, az ha úgy vesszük a szenvedélyem. - mondta és kibámult az ablakon.
-Értem... -halvány mosoly jelent meg az arcomon.
-Raul van barátnőd?-szólalt meg hirtelen Susan.
-Nincs...-mondta a mellettem lévő fiú.
-Tényleg? Hallod Bella nincs barátnője.- szólt hátra nekem a barátnőm.
- Susan!-csattantam rá.
Láttam, ahogy Rault is váratlanul éri ez , és zavarba jön. Egy nagyon kedves srác volt , de nekem már foglalt volt a szívem, bekell valljam még magamnak is. Edward teljesen rabul ejtette a szívem....belészerettem. A szivem fogva tartojajan láttam ahogy ismét megfeszül és összeszorítja fogait.
-Edward jól vagy?-szólalt meg előszőr Tom .
Úgy tünik, most ő is észrevette, ahogy hirtelen Edward megdemredt.
-Igen...-csuklott el a hangja Edwardnak,de nem mondtak semmit.
Aztán az út további része csendben telt el. Forkstól fél óra La Push a rezevátum. Elég csendes hely ha mondhatjuk így. Megérkezve elfoglaltunk egy csoport uszadék fát , körbe voltak téve , gondolom a turistáknak, kirándulócsoportoknak mint mi. Leültem Lisaval az egyik uszadék fára. A fiúk elmentek szörfözni. Laura és Susan meg a fiukat figyelték.
-Milyen volt az út?- kérdezte kedvesen Lisa.
-Jó, bár olyan kinos volt...-mondtam és Susanra néztem.
-Mi történt?-kérdezte Lisa , majd követte tekintetem.- Mit csinált Susan, rámászott Edwardra?
Na még az hiányzott volna...gondoltam magamban.
-Nem, vagyis beszélgettek de annyi... Tudod Raul mellette ültem és elkezdett velem beszélgetni. Aztán hirtelen Susan hátra szól és megkérdi ha van barátnője. Nincs, erre meg azt mondja, "Hallod Bella, nincs barátnője." , annyira kinosan érzetem magam. -mondtam kifujva a levegőt.
Még mindig nem tudtam emiatt lenyugodni, hogy tudta, ezt tenni velem a barátnőm.
-Sajnálom...-láttam Lisan , hogy próbálna még valamit mondani, de nem tudta mit mondhatna.
-Nektek?-azért megtett amit tudott.
-Jól.-mondta.
Társalgásunk Susan zavarta meg, se szó, se beszéd felállított és odahuzott egy sziklára, ahol jobban lehetett látni a fiúkat.
-Susan, kérlek, mi ütött beléd?-néztem barátnőmre aki árgus szemekkel nézte a hullámokon lovagló Edwardot.
-Bella, neked pasi kell. Valaki aki eltereli a gondolataidat, és megmutassa, hogy milyen a világ.
-Ezt meg honnan veszed?-karba tettem a kezem és elnéztem.
-Csak bizz bennem, amugy meg nem mondhatod, hogy Raul nem néz ki jól.
Bökött feléje, de nekem tekintetem mégse rá szegezdődött , hanem Edwardra. És teljesen kábulatba ejtett. Minden fiú buvár ruhához hasonló felszerelése volt, csak annyi, hogy nem volt a hatalmas oxigen palack és a béka lábak. Edward testét kihangsulyozta , látszott rajta a kidolgozott formás teste, és egy nagyot nyeltem. Hajában már egy két vizcsepp lengett és ez még szivdöglesztővé tette. Megharaptam az ajkam... aztán néhány másodpercig találkozott tekintetünk, elsem hittem, hogy észre vesz... de észrevett, teljesen a szemembe nézett és csibészesen rám mosolygott... nekem úgy tünt legalábbis.
-Na mit mondtam.-zökkentett ki Susan.
-Tessék?-kicsit értetlenül néztem rá.
-Na, nem tudsz nekem hazudni, láttam az előbb , hogy néztél rá.
Felsóhjatottam, szóval azt hitte Rault nézem...de ha tudná...
-Susan...-sóhajtottam és visszakartam indulni.
-Bella...
Olyan hirtelen fogta meg karom, hogy megijedtem egy kicsit, ám nem volt időm ezen gondolkodni, mert megcsusztam és zsupsz be a vizbe. Kapálozni kezdtem, tudtam uszni de mire a felszinre jutottam egy hullám lesodort. Annak örültem legalább, hogy nem ütöttem meg magam a sziklában.
-Bella...-egy angyali hangra nyitottam ki a szemem.
Nem emlékeztem mikor jutottam ki a vizből. Köhögni kezdtem és vizet köptem ki, majd amikor megláttam, hogy ki áll felettem, kipattant a szemem és felültem.
-Bella...-könnyebült meg Edward, és vállamra döntötte fejét. - Jól vagy?
-Igen...-mondtam, és felálltam.
-Még nem kellene felállj , hivom apámat és megvizsgál.
-Nem, jól vagyok, esküszöm, nem kell orvos.- még az hiányzott, hogy apámék megtudják a kis incidenst.
-Biztos?-állt fel és zöld szempárját mélyen az enyémbe furta.
Amindenit... hogy lehet valaki ennyire jóképü. Ekkor vettem észre haja csurom vizes.
-Megfázol...
-Ugyan, dehogy fázom meg . -nevetett.
-Nem vicces...
-Bella..-szólalt meg Susan.- Annyira sajnálom , én nem akartam.
-Semmi gond, nem történt semmi komoly.
Most tértem észhez, mindneki ott állt körülöttünk.
-Szerencsére, Edward észrevett , és egyből utánad ment.
Erre nem emlékesztem...
-Talán elájultam?-kérdeztem és Edwardra néztem.
-Igen, Bella viz alatt voltált, de szerencsére, nem sok időt.- lépett közelebb Raul és megérintette a hátam.
-Értem...Köszönöm...-fordultam Edwardhoz és rámosolyogtam.
Edward nem engem figyelt, hanem Rault, aki még mindig a hátamon tartotta a kezét. Elég "megöllek, ha nem engeded el" tekintettel figyelte, lépnem kellett, hogy ne vegye észre senki.
-Akkor mit szólnátok ha folytatnánk, a kirándulást, és felejtsük el a történteket.
Elöbbre léptem és elindultam az uszadékfákhoz , így Raul keze már nem volt a hátamon, és a többiek kisebb tétovázás után követtek. Nehezen de tudtam tisztázni, hogy tényleg jól vagyok. Lisa segitett, hogy megtörölküzzek, és szerencse volt nála száraz ruha. Bár a kék bluz kicsit túl kivágottnak gondoltam az én stilusomhoz, de legalább nem voltak nagyok, vagy kicsik a ruhak. Ahogy visszaértünk Edwardnak kikerekedett a szeme, én meg elpirultam... Raul meg megdicsért. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, de na... legalább volt rajtam egy mellény...de ez a mellény nem akárkilyé volt, hanem Edwardé. Utolag dobta oda Lisának, mielőtt eljöttünk volna. Éreztem napfény illatát rajta, és olyan nyugodtnak éreztem magam. Elfogadtam, mert fáztam volna... és megköszöntem, mindkettőjüknek. Bár Lisanak nem értettem, hogy van még itt egy ruhája, de annyit mondott ilynekor mindig van, előkövetkezetes...ja ezt elkellene tőle tanuljam.
Végül két csopotra oszlottunk. Egy része itt maradt a parton, a többiek turázni indultak a kis tavakhoz. Mindig is szerettem ezeket a tavakat, gyerekkoromban sokat jártam oda apámmal. De tartottam is tőle, hogy ha egyedüli lányként mejek a fiukkal akkor mit gondolnak mások, mert Susan kijelntette, hogy ő biztos nem fog turázni , Laura is ugyan úgy, Lisának meg nem volt kedve. Végül szerencsémre, Nick és Tom ott maradtak. Így én mehettem a többiekkel, Edwardal, Raulal , Kevinnel és Danielel. Az út során kicsit kellemetlen volt, Edward ott volt mellettem és nem hagyott magamra, persze ennek örültem, de Raul is ott volt a közelünkben. A két srác között volt feszültség és ez nem igazán tetszett. Kevin és Daniel előttünk mentek elég jól elvoltak, sokat viccelődtek egymással. Aztán megérkeztünk a tavakhoz, kikerekedett szemekkel figyeltem a csodálatos természeti képet.
-Tetszik?-szólalt meg egy hang mellőlem.
-Nagyon szép, szeretem ezt a helyet kicsikoromban, sokat jártam ide apámmal.
Ekkor ránéztem az illetőre, aki egy szelid mosollyal figyelt engem, de amint tekintetünk találkozott elpirultam és muszáj volt elnéznem....Edward... Mindenki sorra elindult a nagyobbacska köveken ugrandozni, hogy körbe járjuk a terepet. Én voltam az utolsó, és nem szerettem volna, bebukni valamelyik tóba. Ovatosan lépkedtem, bár így is hasaltam néhányat, felhorzsolva a tenyerem. De nem volt komoly, így folytattam utam. A harmadik bukásom után, hirtelen egy kéz jelent meg előttem, mielőtt felálltam volna.
-Minden rendben?-hallottam meg az angyali hangot, és nem kellett felemeljem tekintetem, hogy tudjam ki az.
-Igen, Edward ne is törödj velem.- álltam fel egyedül.
-Hogyne törödnék veled Bella, szer...
-Edward, ezt megbeszéltük már. Nem lehetünk együtt.
-Bella nem értelek, látom szemedben, hogy ugyan azzal a vággyal nézel rám, mint én rád. Szeretsz, de mitől félsz? - kezét arcomra tette .
-Edward...
-Bella, kérlek ...- zöld szemei ismét mélyen belefurodtak az én tekintetemben, és azt hittem, itt rogyok össze.
-Edward, nem jöszötök?
A hang hallatára léptem egyet hátrébb. Kevin nézett hátra .
-De...-mosolygott Edward rá.
Kevinék elindultak, azt hittem, végre ismét egyedül botladozhatok, ám Edward visszafordult, és ismét kinyujtotta kezét.
-Mi az?-néztem rá értetlenül.
-Nem szeretném ha még jobban megütnéd magad, vagy ismét belesnél a vizbe.
Épp szólásra nyitottam volna az szám, de nem volt időm , Edward megfogta bal kezem tenyeremet megpuszilta majdkézen fogva indultunk tovább. Éreztem ahogy arcom pipacsvörös lesz , szivveresem vadul kezd dobogni... de ugyanebben a pillanatban egy kis hang megszolalt a fejemben Susan nincs itt,Kevinek jóval előttetek járnak, miért nem élvezhetnéd ki közelségét? és bár eszem tiltakozott , szívemnek nem tudtam parancsolni, nagyon tetszett Edward meleg keze, és nem eresztettem el, éreztem korábbi pusziját a tenyeremen csak úgy perzselt. Így mentünk tovább. Bár melyik pillanatban elvesztettem volna egyensulyom, Edward keze megdermedt és biztositotta, hogy ne vágjam magam megint hanyat. Biztonságban éreztem vele magam , és csak mosolyogni tudtam. De amint kezdtünk kiérni az erdőből, kezdtem kihuzni a kezem Edwardéból, nem szabadott fogjuk, most már bárki észre veheti. Fájdalmasan, de végleg kihuztam a kezemet az Edwardéból, rögtön túl hüvösnek érezve, azt, de nem tehettem mást, láttam,ahogy Edward rám néz és utánam kapna , de gyorsitottam lépteimet már majdnem a többiekhez érve. 4-re értünk vissza és most mindenki leült az uszadékfára. Raul és Lisa között ültem, velem szemben Edward, mellette Susan, Susan mellette Kevin, Daniel, Laura, Nick, Lisa úgye bezárul a kör, és Edward másik oldalán Tom. Mindenki társalgott valakivel. Néhány felhő már megjelent, és néha elrejtette a napot, egy kis szellő is kezdett fujni. Mégjobban belebujtam Edward mellényében és felhuztam a térdem a mellkasomhoz, ovatosan nem bukjak hátra.
-Fázol?-érintette meg hirtelen Raul a hátamat.
Kirázott a hideg, hirtelen érintésétől.
-Nem...-nyögtem ki , ezen meg elnevetett.
-De hisz, most rázott ki a hideg. -mondta ismét egy ezer wattos mosoly kiséretében.- Tessék itt az én kabátom is.
-Nem...nem kell...-már épp vette volna le amikor keze után nyultam. -Megfogsz fázni, már eléggé bujik el a nap...
-Ugyan, erős az immunrendszerem. - de nem engedtem, hogy levegye.
Éreztem Edward tekintetét rajtunk , nem akartam , hogy jelenet legyen itt...
-Tényleg nem fázok... és Forksi vagy? Nem láttalak még?- tereltem el a témát.
Ismét elnevette magát, de visszavett kabátját és válaszolt kérdésemre.
-Nem, nem vagyok forksi. - mosolygott rám.- A nagynénim lakik itt, én néhány napig jöttem ide meglátogatni, Kevint ismerem így amikor mondta, hogy van egy kis csapat kirrucanás gondoltam eljővők egyet szórakozni. De nem mondta, hogy ennyire szép lányok is lesznek itt. - arcomat fürkészte , és közben hátra simitott egy hajszálat az arcomból.
Nem tagadhatom zavarba jöttem egy kicsit.
-És akkor hova valósi vagy? - huzodtam kicsit arébb.
Akkoriba Raul rámenős volt, 1918-as évek emberi ellentétében meg-megjelntek olyan személyek akik nem udvaroltak ovatosan, hanem egyből berángattak a mélyvizbe, jó nem ez a legmegfelelőbb szó. Természetesen sosem haragudtam rá, azért sosem lépte át a határokat , csak szavakkal nyomult. De nekem nem kötötte le a figyelmememet , Edward teljesen elvarázsolt és rabul ejtette szívemet, minden egyes porcikámmal őt kivántam.
-Baltimore-ból érkeztem.
Kicsit elgonolkodtam merre található... de semmi.
-Chesapeake-öböl partján fekszik.
-Értem... -valami derengett de nem teljesen.
-És te mindig itt laktál?- nézett rám érdeklődve.
-7 éves koromig , aztán 8-9 évet Flordiában laktunk, ám középiskolás éveimet már itt töltöttem újra.
-Florida? - kerekedett ki a szeme. -Szóval mikor idejöttél levoltál barnulva? Gondolom, sokan megnéztek.
-Nem, nem voltam lebarnulva.- nevettem el magam , bár kicsit fanyar volt.
-De annak ellenére te nagyon szép vagy. - ismét megérintette arcomat és végig simogatott rajta.
Ám ekkor...
-Edward!
Az említett felé kaptam a fejem, Edward átszelte a köztünk lévő távolságot, és megragadott a csuklómtól és elhuzott.
-Edward ...-néztem rá, de nem figyelt, csak tovább huzott.
Láttam a dühtől szikrázó szemeit, és kicsit meghökkeltem. A kocsijához vezetett , majd visszafordult.
-Ne haragudjatok, van valami elintéznivalónk.
Ezzel meg beültetett az autóba és bekapcsolta az övemet.
-Ki ne merd nyitni.-nézett rám mérgesen.
Megijesztett ez az Edward, nem mozdultam, ő megkerülte a kocsit és beült a vezetőülésbe, majd elindult. Nem szólaltam meg az úton, de annak ellenére mérges voltam, Edwardra , hogy így elrángatott. O, vald be , hogy örülsz neki, csak ketten vagytok, elhozott téged onnan, egy bizonyos szinten megmentett. Halgass kishangocska... förmedtem rá a bennem lévő kis ördögre.
-Hová megyünk?-szólaltam meg végül.
-Meglepetés.-mondta.
-Ezt most miért kellett?-kérdeztem kicsit erőteljesebb hangon.
-Bella, szeretnék uriember lenni, kérlek most ne ezt kérdezd.-mondta és probált még jobban az utra koncentrálni.
Dühösen kifujtam a levegőt , és inkább én is kinéztem az ablakon. Forks felé tartottunk, de nem haza vitt. Lekanyarodott egy mellék uton, ami az erődben vezetett, majd amint az véget ért kiszállt. Nem mozdultam, azt akartam, hogy azt lássa ,hogy mérges vagyok rá. De magamnak leglább bekellett , hogy valljam, hogy igenis örültem a helyzetnek, mindegy hol vagyunk, csak az számított, hogy vele vagyok. Megkerülte a kocsit, kinyitotta az ajtót, majd kikapcsolta a biztonsági övet.
-Bella kérlek...-rám nézett azokkal a csodás zöld szemeivel melykben még mindig ott izott a düh.
Felsóhajtottam és kiszálltam. Erre ő megfogta a kezemet, én meg éreztem,ahogy kis szikrák szorodnak szét a kezünknél, és utnak indult velem. Bementünk az erdőben és csak mentünk és mentünk . Már azt kezdtem hinni, hogy csak bolyongunk az erdőben, amikor kiértünk egy tisztáshoz, egy réthez. Kikerekedett szemekkel figyeltem ezt gyönyörű teret. Itt még a nap sugarai betöltötték a teret, virágok nyiltak szét mindenhol és kikandikáltak a zöld fűből. A virágok illatta és a napfény meleg betöltötte a légkört teljes harmoniát igérve. Elengedve Edward kezét léptem beljebb és mégjobban szemügyre vettem a helyet...nagyon szép, szemkápráztató ez a hely.
-Szép mi?-szólalt meg mellőlem Edward.
Felé néztem és zakatolni kezdett a szivem. A háttér csodás volt, és termeszétesen Edward is ... Olyan volt, mintha tényleg az álmomban lennék.
-Több mint szép.- mondtam.
Elmosolyodott és újra megfogva kezem elindult bennebb. Végül majdnem a közepén megállt és leült, engem magával huzva. Már sokkal nyugodtabbnak tünt . Még mindig a táj varázsán voltam elkábulva, éreztem, ahogy Edward tekintete engem néz, és kezünk még mindig egymásét fogta. Néhány perc néma csend után, ő szólalt meg.
-Bella...-felé forditotta fejem és a tenyerét arcomon pihentette.
Zöld szempárja rabul ejtett és nem tudtam nem rá figyelni.
-Edward...
-Bella én...én már...- nem tudtam, hogy csak keresni akarta a szavakat , vagy zavarba jött, de az is lehet, hogy mindkettő. - Én már nem tudok tőled távol maradni. Nem birom azt , ahogy minden fiú téged bámul, ahogy hozzád viszonyulnak. Raulnak is egyből megtetszettél, ahogy nézett, ahogy hozzád beszélt, ahogy megérintett...- egy előre gördülő tincsemet kezdett forgatni ujjai között. - Nem birtam már, azért hoztalak ide. Bella szeretlek , visszavonhatatlanul belédszerettem, és téged akarlak. Nem egy éjszakára, nem egy napra, nem egy hérte...hanem örökre. Örökkön örökké karajimban akarlak téged, érezni illatod, érezni érintésed...- kezemet arcára tette...majd mellkasára a szíve tájékára. - Ez a szív érted dobban. Bella szeretlek! Azt akarom, hogy az enyém legyél, hogy veled töltsek minden egyes percet... érezhessem ajkaidat...- ebben a pillanatban lenézett ajkaimra, majd a következő pillanatban ajkai az enyémen volt.
Csókja édes volt, gyöngéd, de ugyanabban szenvedélyes, érezhető volt a mérhetetlen szerelem , melyet az előbb bevalott. Önkéntelenül is néhány könnycsepp gördült le az arcomon. Visszacsókoltam, tette meglepett, de nem tudtam megállj parancsolni magamnak, még haragudni sem tudtam Edwardra. Csakis a jelen érdekelt , a most, hogy itt vagyok vele, itt vagyunk csak ketten a világon és együtt lehetünk. De végül, csak megkellett szakítsam a csokot.
-Edward...nem lehet...-vettem levegőt és egymásnak támasztottuk a homlokunkat.
-Miért Bella? Méirt?
-Én...én nem akarom, hogy elveszíts mindent....- egyenesedtem ki.
- Tessék? -nézett értetlenül.
-A barátaid...ti a menőcsoportokhoz tartoztok, a menők vagytok, én csak egy jelntéktelen középiskolás vagyok, egy csetlős-botlós kamasz lány- böktem ki.
Vártam választ, de előszőr nem jött, mindeközben magam elé bámultam. Aztán hallottam, ahogy a fű sisteregni kezd, és egy kéz hirtelen állam alá nyul és ismét a csodaszép zöldszempárral találkozom.
-Bella, ne mondj ilyeneket. Te nem vagy jelentéktelen, te lettél nekem a világom. - szemei csakis az öszinteséget sugározták. - Tomék tudják, mit érzek irántad, és nem fog érdekelni ezentúl sem mit fognak mondani. Nem fogom őket elveszíteni. Elfogadják amit érzek irántad.Tényleg ezért szaladtál el a multkor is? -aggodó tekintete arcomat fürkészte.
-Nem csak... tudod Susan az egyik legjobb bartánőm , és tetszel neki. Nekem mindig mindent elmondott , mert tudta, nekem nem tetszel...
-És tényleg így van? -szólt közben. - Nem tetszem neked?
-Nem így van, - minek hazudjak tovább. - első találkozásunkor engem is pont úgy elvarázsoltál , mint a többi lányt. De aztán elkezdtek terjengeni azok a pletykák és nem akartam én lenni egy ujabb a sorban. - ismételtem ezt újra neki.- Bezártam egy kis dobozkában a szívem mélyén és mindent türtem amit hallottam Susantól, ahogy rólad áhitozik. Aztán azon az estén megmentettél, és egyből kitörtek az érzések. Megtudtam, egyáltalán nem olyan vagy, mint amilyennek gondoltalak. Hogy azok a zöld szempárok igen is az igazi személyiségedet mutassák. Ám így sem engedhettem magamnak. De folytattad, udvaroltál, és jobban megismertük egymást én meg már arra kellett rá ébredjek, hogy rabul ejtetted szívem. Szeretlek Edward!- vallottam végül én is szint.
Figyelmesen hallgatta végig vallomásom, majd ahogy a végére értem, hatalmas mosoly terült szét az arcán.
-Én is téged Bella! - és karjaiba huzott.
-Edward nem érted...-toltam el magamtól. - Hogy álljak Susan elé ha összejönnénk. "Hogy, bocsi de mégis szerettem és nicsak Edward is szeret engem, szóval ne legyen harag oké."
Felálltam és karba tettem kezemet. Hallottam, ahogy feláll majd a következő pillanatban megérintette vállamat, háttal álltam neki.
-Bella te olyan önzetlen vagy, mindig mindenkit előbbre helyezel, a boldogságát, mindenkinek csak jót akarsz, de Bella hol marad a te boldogágod?
Mondata közben megforditott és ismét tekintetünk találkozott, keze arcomon pihent.
-Boldoggá akarlak tenni . Susan a legjobb barátnőd megfogja érteni. Bella itt vagyok neked, ketten minden akadályon sikerül átmennünk.
Annyira öszinték voltak a szavai és azok a csoda szép zöld szemei...
-Biztos?
-Biztos.- mosolyodott el majd karjaiba zárt.
Ha Edward velem van akkor minden rendben lesz, igaza van kijár nekem is a boldogság. Susan biztos megérti, és ha azt mondja, hogy Tomék is elfogadják. Megnyugodtam Edward karjaiban és úgy éreztem tényleg végig tudunk mindent vinni ketten és boldogok leszünk. Végül visszaültünk a füre és beszélgettünk, előkerültek a gyerkkori storyk és néhány dolog kedvenc film, könyv, szin, zene,stb.
-Szóval első találkozásunkor én is elbűvöltelek?- mosolyodott el csibészesen.
Előbbre ültem, míg csak nem a lábain ültem vele szemben, majd előre hajoltam ...
-Edward...-probáltam komolya maradni, probáltam nem el pirulni, de ez a közelsége ...
Nem tudtam, éreztem, ahogy pipacs vörös leszek, így kénytelen voltam vissza ülni. Lehajtottam fejem, és erőt vettem... vártam míg a pir eltünik. Ám ekkor... hirtelen megcsokolt. Én meg még jobban elvörösödtem, a szívem meg majd kiugrott a helyéről.
-Edward...-szóltam rá.
-Mi az? Loptam tőled egy csokot... és?
Elnevette magát és ez a csilingelő mosolya, zene volt füleimnek.
-Bella...-nézett komolyan. -Lennél a barátnőm?
Ismét előre hajoltam és a szája sarkára adtam egy puszit.
-Igen.-mondtam az arcában, mire egy hatalmas vigyor jelent meg az arcán majd magához huzott és megcsokolt .
Pusztán egy szóval a világ legboldogabb nőjévé tett. Elég lettek volna a tetteit , de mégis az az egy szó álombeli volt. Bár szerelmünk beteljesült , és attól a naptól fogva elválaszthatatlanok lettünk , most mégsincs velem. Mit nem adnék, hogy újra érezhessem karjait, csókjait, halljam hangját, érezzem illatát. Edward... én még mindig ugyanannyira szeretlek. Nekem te voltál, vagy és leszel az életem.
Egy hét telt el . Edward udvarolt elszánt. Minden nap megvárt a parkolóba, elkisért az órákra, majd menzán az asztalunkhoz ültek, bokokkal lepett el , jobban kezdett megismerni, ahogy én is őt. Szombaton is összefutottunk, egy pizzazoba. A barátokkal, előszőr én Susan miatt mentem el, megkért, hogy legyek ott, bátorítsam. Csodálkoztam is , hogy nem tünt fel neki, hogy mennyi időt töltött az utobbi időben Edward mellettem. De úgy látszik teljesen elcsavarta a fejét . Hogy tudnék Susan szemében nézni így akkor? De bekellett valljam magamnak, fájt a gondolat, hogy Edward az ővé legyen.Ebbe az egy hétben nem tudtam, bár titokban, de nem figyelni, és néha ha összeakadt tekintetünk , beszippantott zöld szemei, rabul ejtettek, és nagyon nehezen tudtam elakadni róla. Még sem mondtam semmit, Susan azt hitte, hogy csak segítek neki, Edwarddal való barátkozásom miatt. Hétvégén ezt is tettem, bármennyire is éreztem, hogy a szivem belesajdul. Annak ellenére , hogy eléggé közönyös probáltam maradni Edwarddal, még sem hagyott békén, nem is akarod , hogy hagyjon békén... szólalt meg ilyenkor egy kis hang bennem. És talán igaza volt, csak még magamnak sem mertem bevallani.
Vasárnap megbeszéltük, hogy lemegyünk LaPush-ba a tengerpartra. Forskba , mint korábban is említettem, ritka esett volt, hogy hétágra süssön a nap, jó mondjuk nem hétágra, és ezeket a napokat kikellett használni. A suli elött gyültünk össze, pontban délben. Összesen 10-en voltunk, én, Edward, Susan, Lisa, Nick, Tom, Kevin ezeket ismertem, a többieket nem ismertem, Kevin hozta magával Daniel és Laura egy párt alkottak, Daniel tarkóig érő feket haja volt, barna szemekkel és látszott az arcán , hogy minden mozdulatát követi Laurának, Laurának világos barnás haja, volt ami most befonva logott hátára , szintén barna szemek és az ő arcából is sugárzott mennyire is szereti a mellette álló férfit, bár én is így nézhetnék szabadon Edwardra és ő is rám... mi Bella mire gondolsz? És akkor ott volt még Raul, szőke haju és kék szemü, eléggé nagy vigyoru srác. Két kocsit kellett csak elfoglajunk így. Nick kocsija volt az egyik, hozzá csatlakozott természetesen Lisa, Kevin, Daniel és Laura. A többiek én , Susan, Raul és Tom Edwardhoz szegeződtünk. Láttam Edward két szép zöld tekintetében ahogy azt szeretné , hogy én üljek előre, de nem tehettem, barátnőm szemében meg azt láttam, ahogy lelkendezve siet, hogy előre üljön. Csodálkoztam is, hogy Tom nem akart előre ülni. Így középre kerültem, Raul és Tom közé. Az út elég csöndesen telt, Susan probálta szóval birni Edwardot, aki néha a visszapillantoban engem nézett, de válaszolt barátnőm kérdéseire. Tom az ablakon kifele nézett. Aztán hirtelen én sem volt már csendben... Raul mellettem megszólalt.
-Isabella ugye?-tette fel a kérdést.
Észrevettem, ahogy Edward föltekint ismét a visszapillantóban és minket méreget.
-Bella...-javitottam ki.
-Szép neved van.-és egy ezer wattos mosoly jelent meg az arcán , de ez a mosoly nem olyan volt, mint Edward mosolya... jaj Bella, megint Edward..., és közben Raul megveregettem combom.
-Köszönöm.- önkételenül is pir jelent meg az arcomon.
Aztán ahogy a fejemet felemeltem észre vettem, hogy Edward megdermedt és eléggé erősen megmarkolta a kormányt.
-És mondj valamit magadról. -zavarta meg a gondolataim menetét Raul.
-Öhm...nem is tudom, mit?-néztem rá.
- Mi a hobbid?-tette fel a kérdést.
-Hát nem is tudom... olvasás...-vontam vállat.
Edward eléggé dühös tekintettel figyelt minket a visszapillantó tükörből. Miért? Most miért ilyen? De amint észrevette, hogy figyelem, elnézett.
-Neked?-kérdeztem udvariasan vissza.
-Szörf, az ha úgy vesszük a szenvedélyem. - mondta és kibámult az ablakon.
-Értem... -halvány mosoly jelent meg az arcomon.
-Raul van barátnőd?-szólalt meg hirtelen Susan.
-Nincs...-mondta a mellettem lévő fiú.
-Tényleg? Hallod Bella nincs barátnője.- szólt hátra nekem a barátnőm.
- Susan!-csattantam rá.
Láttam, ahogy Rault is váratlanul éri ez , és zavarba jön. Egy nagyon kedves srác volt , de nekem már foglalt volt a szívem, bekell valljam még magamnak is. Edward teljesen rabul ejtette a szívem....belészerettem. A szivem fogva tartojajan láttam ahogy ismét megfeszül és összeszorítja fogait.
-Edward jól vagy?-szólalt meg előszőr Tom .
Úgy tünik, most ő is észrevette, ahogy hirtelen Edward megdemredt.
-Igen...-csuklott el a hangja Edwardnak,de nem mondtak semmit.
Aztán az út további része csendben telt el. Forkstól fél óra La Push a rezevátum. Elég csendes hely ha mondhatjuk így. Megérkezve elfoglaltunk egy csoport uszadék fát , körbe voltak téve , gondolom a turistáknak, kirándulócsoportoknak mint mi. Leültem Lisaval az egyik uszadék fára. A fiúk elmentek szörfözni. Laura és Susan meg a fiukat figyelték.
-Milyen volt az út?- kérdezte kedvesen Lisa.
-Jó, bár olyan kinos volt...-mondtam és Susanra néztem.
-Mi történt?-kérdezte Lisa , majd követte tekintetem.- Mit csinált Susan, rámászott Edwardra?
Na még az hiányzott volna...gondoltam magamban.
-Nem, vagyis beszélgettek de annyi... Tudod Raul mellette ültem és elkezdett velem beszélgetni. Aztán hirtelen Susan hátra szól és megkérdi ha van barátnője. Nincs, erre meg azt mondja, "Hallod Bella, nincs barátnője." , annyira kinosan érzetem magam. -mondtam kifujva a levegőt.
Még mindig nem tudtam emiatt lenyugodni, hogy tudta, ezt tenni velem a barátnőm.
-Sajnálom...-láttam Lisan , hogy próbálna még valamit mondani, de nem tudta mit mondhatna.
-Nektek?-azért megtett amit tudott.
-Jól.-mondta.
Társalgásunk Susan zavarta meg, se szó, se beszéd felállított és odahuzott egy sziklára, ahol jobban lehetett látni a fiúkat.
-Susan, kérlek, mi ütött beléd?-néztem barátnőmre aki árgus szemekkel nézte a hullámokon lovagló Edwardot.
-Bella, neked pasi kell. Valaki aki eltereli a gondolataidat, és megmutassa, hogy milyen a világ.
-Ezt meg honnan veszed?-karba tettem a kezem és elnéztem.
-Csak bizz bennem, amugy meg nem mondhatod, hogy Raul nem néz ki jól.
Bökött feléje, de nekem tekintetem mégse rá szegezdődött , hanem Edwardra. És teljesen kábulatba ejtett. Minden fiú buvár ruhához hasonló felszerelése volt, csak annyi, hogy nem volt a hatalmas oxigen palack és a béka lábak. Edward testét kihangsulyozta , látszott rajta a kidolgozott formás teste, és egy nagyot nyeltem. Hajában már egy két vizcsepp lengett és ez még szivdöglesztővé tette. Megharaptam az ajkam... aztán néhány másodpercig találkozott tekintetünk, elsem hittem, hogy észre vesz... de észrevett, teljesen a szemembe nézett és csibészesen rám mosolygott... nekem úgy tünt legalábbis.
-Na mit mondtam.-zökkentett ki Susan.
-Tessék?-kicsit értetlenül néztem rá.
-Na, nem tudsz nekem hazudni, láttam az előbb , hogy néztél rá.
Felsóhjatottam, szóval azt hitte Rault nézem...de ha tudná...
-Susan...-sóhajtottam és visszakartam indulni.
-Bella...
Olyan hirtelen fogta meg karom, hogy megijedtem egy kicsit, ám nem volt időm ezen gondolkodni, mert megcsusztam és zsupsz be a vizbe. Kapálozni kezdtem, tudtam uszni de mire a felszinre jutottam egy hullám lesodort. Annak örültem legalább, hogy nem ütöttem meg magam a sziklában.
-Bella...-egy angyali hangra nyitottam ki a szemem.
Nem emlékeztem mikor jutottam ki a vizből. Köhögni kezdtem és vizet köptem ki, majd amikor megláttam, hogy ki áll felettem, kipattant a szemem és felültem.
-Bella...-könnyebült meg Edward, és vállamra döntötte fejét. - Jól vagy?
-Igen...-mondtam, és felálltam.
-Még nem kellene felállj , hivom apámat és megvizsgál.
-Nem, jól vagyok, esküszöm, nem kell orvos.- még az hiányzott, hogy apámék megtudják a kis incidenst.
-Biztos?-állt fel és zöld szempárját mélyen az enyémbe furta.
Amindenit... hogy lehet valaki ennyire jóképü. Ekkor vettem észre haja csurom vizes.
-Megfázol...
-Ugyan, dehogy fázom meg . -nevetett.
-Nem vicces...
-Bella..-szólalt meg Susan.- Annyira sajnálom , én nem akartam.
-Semmi gond, nem történt semmi komoly.
Most tértem észhez, mindneki ott állt körülöttünk.
-Szerencsére, Edward észrevett , és egyből utánad ment.
Erre nem emlékesztem...
-Talán elájultam?-kérdeztem és Edwardra néztem.
-Igen, Bella viz alatt voltált, de szerencsére, nem sok időt.- lépett közelebb Raul és megérintette a hátam.
-Értem...Köszönöm...-fordultam Edwardhoz és rámosolyogtam.
Edward nem engem figyelt, hanem Rault, aki még mindig a hátamon tartotta a kezét. Elég "megöllek, ha nem engeded el" tekintettel figyelte, lépnem kellett, hogy ne vegye észre senki.
-Akkor mit szólnátok ha folytatnánk, a kirándulást, és felejtsük el a történteket.
Elöbbre léptem és elindultam az uszadékfákhoz , így Raul keze már nem volt a hátamon, és a többiek kisebb tétovázás után követtek. Nehezen de tudtam tisztázni, hogy tényleg jól vagyok. Lisa segitett, hogy megtörölküzzek, és szerencse volt nála száraz ruha. Bár a kék bluz kicsit túl kivágottnak gondoltam az én stilusomhoz, de legalább nem voltak nagyok, vagy kicsik a ruhak. Ahogy visszaértünk Edwardnak kikerekedett a szeme, én meg elpirultam... Raul meg megdicsért. Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, de na... legalább volt rajtam egy mellény...de ez a mellény nem akárkilyé volt, hanem Edwardé. Utolag dobta oda Lisának, mielőtt eljöttünk volna. Éreztem napfény illatát rajta, és olyan nyugodtnak éreztem magam. Elfogadtam, mert fáztam volna... és megköszöntem, mindkettőjüknek. Bár Lisanak nem értettem, hogy van még itt egy ruhája, de annyit mondott ilynekor mindig van, előkövetkezetes...ja ezt elkellene tőle tanuljam.
Végül két csopotra oszlottunk. Egy része itt maradt a parton, a többiek turázni indultak a kis tavakhoz. Mindig is szerettem ezeket a tavakat, gyerekkoromban sokat jártam oda apámmal. De tartottam is tőle, hogy ha egyedüli lányként mejek a fiukkal akkor mit gondolnak mások, mert Susan kijelntette, hogy ő biztos nem fog turázni , Laura is ugyan úgy, Lisának meg nem volt kedve. Végül szerencsémre, Nick és Tom ott maradtak. Így én mehettem a többiekkel, Edwardal, Raulal , Kevinnel és Danielel. Az út során kicsit kellemetlen volt, Edward ott volt mellettem és nem hagyott magamra, persze ennek örültem, de Raul is ott volt a közelünkben. A két srác között volt feszültség és ez nem igazán tetszett. Kevin és Daniel előttünk mentek elég jól elvoltak, sokat viccelődtek egymással. Aztán megérkeztünk a tavakhoz, kikerekedett szemekkel figyeltem a csodálatos természeti képet.
-Tetszik?-szólalt meg egy hang mellőlem.
-Nagyon szép, szeretem ezt a helyet kicsikoromban, sokat jártam ide apámmal.
Ekkor ránéztem az illetőre, aki egy szelid mosollyal figyelt engem, de amint tekintetünk találkozott elpirultam és muszáj volt elnéznem....Edward... Mindenki sorra elindult a nagyobbacska köveken ugrandozni, hogy körbe járjuk a terepet. Én voltam az utolsó, és nem szerettem volna, bebukni valamelyik tóba. Ovatosan lépkedtem, bár így is hasaltam néhányat, felhorzsolva a tenyerem. De nem volt komoly, így folytattam utam. A harmadik bukásom után, hirtelen egy kéz jelent meg előttem, mielőtt felálltam volna.
-Minden rendben?-hallottam meg az angyali hangot, és nem kellett felemeljem tekintetem, hogy tudjam ki az.
-Igen, Edward ne is törödj velem.- álltam fel egyedül.
-Hogyne törödnék veled Bella, szer...
-Edward, ezt megbeszéltük már. Nem lehetünk együtt.
-Bella nem értelek, látom szemedben, hogy ugyan azzal a vággyal nézel rám, mint én rád. Szeretsz, de mitől félsz? - kezét arcomra tette .
-Edward...
-Bella, kérlek ...- zöld szemei ismét mélyen belefurodtak az én tekintetemben, és azt hittem, itt rogyok össze.
-Edward, nem jöszötök?
A hang hallatára léptem egyet hátrébb. Kevin nézett hátra .
-De...-mosolygott Edward rá.
Kevinék elindultak, azt hittem, végre ismét egyedül botladozhatok, ám Edward visszafordult, és ismét kinyujtotta kezét.
-Mi az?-néztem rá értetlenül.
-Nem szeretném ha még jobban megütnéd magad, vagy ismét belesnél a vizbe.
Épp szólásra nyitottam volna az szám, de nem volt időm , Edward megfogta bal kezem tenyeremet megpuszilta majdkézen fogva indultunk tovább. Éreztem ahogy arcom pipacsvörös lesz , szivveresem vadul kezd dobogni... de ugyanebben a pillanatban egy kis hang megszolalt a fejemben Susan nincs itt,Kevinek jóval előttetek járnak, miért nem élvezhetnéd ki közelségét? és bár eszem tiltakozott , szívemnek nem tudtam parancsolni, nagyon tetszett Edward meleg keze, és nem eresztettem el, éreztem korábbi pusziját a tenyeremen csak úgy perzselt. Így mentünk tovább. Bár melyik pillanatban elvesztettem volna egyensulyom, Edward keze megdermedt és biztositotta, hogy ne vágjam magam megint hanyat. Biztonságban éreztem vele magam , és csak mosolyogni tudtam. De amint kezdtünk kiérni az erdőből, kezdtem kihuzni a kezem Edwardéból, nem szabadott fogjuk, most már bárki észre veheti. Fájdalmasan, de végleg kihuztam a kezemet az Edwardéból, rögtön túl hüvösnek érezve, azt, de nem tehettem mást, láttam,ahogy Edward rám néz és utánam kapna , de gyorsitottam lépteimet már majdnem a többiekhez érve. 4-re értünk vissza és most mindenki leült az uszadékfára. Raul és Lisa között ültem, velem szemben Edward, mellette Susan, Susan mellette Kevin, Daniel, Laura, Nick, Lisa úgye bezárul a kör, és Edward másik oldalán Tom. Mindenki társalgott valakivel. Néhány felhő már megjelent, és néha elrejtette a napot, egy kis szellő is kezdett fujni. Mégjobban belebujtam Edward mellényében és felhuztam a térdem a mellkasomhoz, ovatosan nem bukjak hátra.
-Fázol?-érintette meg hirtelen Raul a hátamat.
Kirázott a hideg, hirtelen érintésétől.
-Nem...-nyögtem ki , ezen meg elnevetett.
-De hisz, most rázott ki a hideg. -mondta ismét egy ezer wattos mosoly kiséretében.- Tessék itt az én kabátom is.
-Nem...nem kell...-már épp vette volna le amikor keze után nyultam. -Megfogsz fázni, már eléggé bujik el a nap...
-Ugyan, erős az immunrendszerem. - de nem engedtem, hogy levegye.
Éreztem Edward tekintetét rajtunk , nem akartam , hogy jelenet legyen itt...
-Tényleg nem fázok... és Forksi vagy? Nem láttalak még?- tereltem el a témát.
Ismét elnevette magát, de visszavett kabátját és válaszolt kérdésemre.
-Nem, nem vagyok forksi. - mosolygott rám.- A nagynénim lakik itt, én néhány napig jöttem ide meglátogatni, Kevint ismerem így amikor mondta, hogy van egy kis csapat kirrucanás gondoltam eljővők egyet szórakozni. De nem mondta, hogy ennyire szép lányok is lesznek itt. - arcomat fürkészte , és közben hátra simitott egy hajszálat az arcomból.
Nem tagadhatom zavarba jöttem egy kicsit.
-És akkor hova valósi vagy? - huzodtam kicsit arébb.
Akkoriba Raul rámenős volt, 1918-as évek emberi ellentétében meg-megjelntek olyan személyek akik nem udvaroltak ovatosan, hanem egyből berángattak a mélyvizbe, jó nem ez a legmegfelelőbb szó. Természetesen sosem haragudtam rá, azért sosem lépte át a határokat , csak szavakkal nyomult. De nekem nem kötötte le a figyelmememet , Edward teljesen elvarázsolt és rabul ejtette szívemet, minden egyes porcikámmal őt kivántam.
-Baltimore-ból érkeztem.
Kicsit elgonolkodtam merre található... de semmi.
-Chesapeake-öböl partján fekszik.
-Értem... -valami derengett de nem teljesen.
-És te mindig itt laktál?- nézett rám érdeklődve.
-7 éves koromig , aztán 8-9 évet Flordiában laktunk, ám középiskolás éveimet már itt töltöttem újra.
-Florida? - kerekedett ki a szeme. -Szóval mikor idejöttél levoltál barnulva? Gondolom, sokan megnéztek.
-Nem, nem voltam lebarnulva.- nevettem el magam , bár kicsit fanyar volt.
-De annak ellenére te nagyon szép vagy. - ismét megérintette arcomat és végig simogatott rajta.
Ám ekkor...
-Edward!
Az említett felé kaptam a fejem, Edward átszelte a köztünk lévő távolságot, és megragadott a csuklómtól és elhuzott.
-Edward ...-néztem rá, de nem figyelt, csak tovább huzott.
Láttam a dühtől szikrázó szemeit, és kicsit meghökkeltem. A kocsijához vezetett , majd visszafordult.
-Ne haragudjatok, van valami elintéznivalónk.
Ezzel meg beültetett az autóba és bekapcsolta az övemet.
-Ki ne merd nyitni.-nézett rám mérgesen.
Megijesztett ez az Edward, nem mozdultam, ő megkerülte a kocsit és beült a vezetőülésbe, majd elindult. Nem szólaltam meg az úton, de annak ellenére mérges voltam, Edwardra , hogy így elrángatott. O, vald be , hogy örülsz neki, csak ketten vagytok, elhozott téged onnan, egy bizonyos szinten megmentett. Halgass kishangocska... förmedtem rá a bennem lévő kis ördögre.
-Hová megyünk?-szólaltam meg végül.
-Meglepetés.-mondta.
-Ezt most miért kellett?-kérdeztem kicsit erőteljesebb hangon.
-Bella, szeretnék uriember lenni, kérlek most ne ezt kérdezd.-mondta és probált még jobban az utra koncentrálni.
Dühösen kifujtam a levegőt , és inkább én is kinéztem az ablakon. Forks felé tartottunk, de nem haza vitt. Lekanyarodott egy mellék uton, ami az erődben vezetett, majd amint az véget ért kiszállt. Nem mozdultam, azt akartam, hogy azt lássa ,hogy mérges vagyok rá. De magamnak leglább bekellett , hogy valljam, hogy igenis örültem a helyzetnek, mindegy hol vagyunk, csak az számított, hogy vele vagyok. Megkerülte a kocsit, kinyitotta az ajtót, majd kikapcsolta a biztonsági övet.
-Bella kérlek...-rám nézett azokkal a csodás zöld szemeivel melykben még mindig ott izott a düh.
Felsóhajtottam és kiszálltam. Erre ő megfogta a kezemet, én meg éreztem,ahogy kis szikrák szorodnak szét a kezünknél, és utnak indult velem. Bementünk az erdőben és csak mentünk és mentünk . Már azt kezdtem hinni, hogy csak bolyongunk az erdőben, amikor kiértünk egy tisztáshoz, egy réthez. Kikerekedett szemekkel figyeltem ezt gyönyörű teret. Itt még a nap sugarai betöltötték a teret, virágok nyiltak szét mindenhol és kikandikáltak a zöld fűből. A virágok illatta és a napfény meleg betöltötte a légkört teljes harmoniát igérve. Elengedve Edward kezét léptem beljebb és mégjobban szemügyre vettem a helyet...nagyon szép, szemkápráztató ez a hely.
-Szép mi?-szólalt meg mellőlem Edward.
Felé néztem és zakatolni kezdett a szivem. A háttér csodás volt, és termeszétesen Edward is ... Olyan volt, mintha tényleg az álmomban lennék.
-Több mint szép.- mondtam.
Elmosolyodott és újra megfogva kezem elindult bennebb. Végül majdnem a közepén megállt és leült, engem magával huzva. Már sokkal nyugodtabbnak tünt . Még mindig a táj varázsán voltam elkábulva, éreztem, ahogy Edward tekintete engem néz, és kezünk még mindig egymásét fogta. Néhány perc néma csend után, ő szólalt meg.
-Bella...-felé forditotta fejem és a tenyerét arcomon pihentette.
Zöld szempárja rabul ejtett és nem tudtam nem rá figyelni.
-Edward...
-Bella én...én már...- nem tudtam, hogy csak keresni akarta a szavakat , vagy zavarba jött, de az is lehet, hogy mindkettő. - Én már nem tudok tőled távol maradni. Nem birom azt , ahogy minden fiú téged bámul, ahogy hozzád viszonyulnak. Raulnak is egyből megtetszettél, ahogy nézett, ahogy hozzád beszélt, ahogy megérintett...- egy előre gördülő tincsemet kezdett forgatni ujjai között. - Nem birtam már, azért hoztalak ide. Bella szeretlek , visszavonhatatlanul belédszerettem, és téged akarlak. Nem egy éjszakára, nem egy napra, nem egy hérte...hanem örökre. Örökkön örökké karajimban akarlak téged, érezni illatod, érezni érintésed...- kezemet arcára tette...majd mellkasára a szíve tájékára. - Ez a szív érted dobban. Bella szeretlek! Azt akarom, hogy az enyém legyél, hogy veled töltsek minden egyes percet... érezhessem ajkaidat...- ebben a pillanatban lenézett ajkaimra, majd a következő pillanatban ajkai az enyémen volt.
Csókja édes volt, gyöngéd, de ugyanabban szenvedélyes, érezhető volt a mérhetetlen szerelem , melyet az előbb bevalott. Önkéntelenül is néhány könnycsepp gördült le az arcomon. Visszacsókoltam, tette meglepett, de nem tudtam megállj parancsolni magamnak, még haragudni sem tudtam Edwardra. Csakis a jelen érdekelt , a most, hogy itt vagyok vele, itt vagyunk csak ketten a világon és együtt lehetünk. De végül, csak megkellett szakítsam a csokot.
-Edward...nem lehet...-vettem levegőt és egymásnak támasztottuk a homlokunkat.
-Miért Bella? Méirt?
-Én...én nem akarom, hogy elveszíts mindent....- egyenesedtem ki.
- Tessék? -nézett értetlenül.
-A barátaid...ti a menőcsoportokhoz tartoztok, a menők vagytok, én csak egy jelntéktelen középiskolás vagyok, egy csetlős-botlós kamasz lány- böktem ki.
Vártam választ, de előszőr nem jött, mindeközben magam elé bámultam. Aztán hallottam, ahogy a fű sisteregni kezd, és egy kéz hirtelen állam alá nyul és ismét a csodaszép zöldszempárral találkozom.
-Bella, ne mondj ilyeneket. Te nem vagy jelentéktelen, te lettél nekem a világom. - szemei csakis az öszinteséget sugározták. - Tomék tudják, mit érzek irántad, és nem fog érdekelni ezentúl sem mit fognak mondani. Nem fogom őket elveszíteni. Elfogadják amit érzek irántad.Tényleg ezért szaladtál el a multkor is? -aggodó tekintete arcomat fürkészte.
-Nem csak... tudod Susan az egyik legjobb bartánőm , és tetszel neki. Nekem mindig mindent elmondott , mert tudta, nekem nem tetszel...
-És tényleg így van? -szólt közben. - Nem tetszem neked?
-Nem így van, - minek hazudjak tovább. - első találkozásunkor engem is pont úgy elvarázsoltál , mint a többi lányt. De aztán elkezdtek terjengeni azok a pletykák és nem akartam én lenni egy ujabb a sorban. - ismételtem ezt újra neki.- Bezártam egy kis dobozkában a szívem mélyén és mindent türtem amit hallottam Susantól, ahogy rólad áhitozik. Aztán azon az estén megmentettél, és egyből kitörtek az érzések. Megtudtam, egyáltalán nem olyan vagy, mint amilyennek gondoltalak. Hogy azok a zöld szempárok igen is az igazi személyiségedet mutassák. Ám így sem engedhettem magamnak. De folytattad, udvaroltál, és jobban megismertük egymást én meg már arra kellett rá ébredjek, hogy rabul ejtetted szívem. Szeretlek Edward!- vallottam végül én is szint.
Figyelmesen hallgatta végig vallomásom, majd ahogy a végére értem, hatalmas mosoly terült szét az arcán.
-Én is téged Bella! - és karjaiba huzott.
-Edward nem érted...-toltam el magamtól. - Hogy álljak Susan elé ha összejönnénk. "Hogy, bocsi de mégis szerettem és nicsak Edward is szeret engem, szóval ne legyen harag oké."
Felálltam és karba tettem kezemet. Hallottam, ahogy feláll majd a következő pillanatban megérintette vállamat, háttal álltam neki.
-Bella te olyan önzetlen vagy, mindig mindenkit előbbre helyezel, a boldogságát, mindenkinek csak jót akarsz, de Bella hol marad a te boldogágod?
Mondata közben megforditott és ismét tekintetünk találkozott, keze arcomon pihent.
-Boldoggá akarlak tenni . Susan a legjobb barátnőd megfogja érteni. Bella itt vagyok neked, ketten minden akadályon sikerül átmennünk.
Annyira öszinték voltak a szavai és azok a csoda szép zöld szemei...
-Biztos?
-Biztos.- mosolyodott el majd karjaiba zárt.
Ha Edward velem van akkor minden rendben lesz, igaza van kijár nekem is a boldogság. Susan biztos megérti, és ha azt mondja, hogy Tomék is elfogadják. Megnyugodtam Edward karjaiban és úgy éreztem tényleg végig tudunk mindent vinni ketten és boldogok leszünk. Végül visszaültünk a füre és beszélgettünk, előkerültek a gyerkkori storyk és néhány dolog kedvenc film, könyv, szin, zene,stb.
-Szóval első találkozásunkor én is elbűvöltelek?- mosolyodott el csibészesen.
Előbbre ültem, míg csak nem a lábain ültem vele szemben, majd előre hajoltam ...
-Edward...-probáltam komolya maradni, probáltam nem el pirulni, de ez a közelsége ...
Nem tudtam, éreztem, ahogy pipacs vörös leszek, így kénytelen voltam vissza ülni. Lehajtottam fejem, és erőt vettem... vártam míg a pir eltünik. Ám ekkor... hirtelen megcsokolt. Én meg még jobban elvörösödtem, a szívem meg majd kiugrott a helyéről.
-Edward...-szóltam rá.
-Mi az? Loptam tőled egy csokot... és?
Elnevette magát és ez a csilingelő mosolya, zene volt füleimnek.
-Bella...-nézett komolyan. -Lennél a barátnőm?
Ismét előre hajoltam és a szája sarkára adtam egy puszit.
-Igen.-mondtam az arcában, mire egy hatalmas vigyor jelent meg az arcán majd magához huzott és megcsokolt .
Pusztán egy szóval a világ legboldogabb nőjévé tett. Elég lettek volna a tetteit , de mégis az az egy szó álombeli volt. Bár szerelmünk beteljesült , és attól a naptól fogva elválaszthatatlanok lettünk , most mégsincs velem. Mit nem adnék, hogy újra érezhessem karjait, csókjait, halljam hangját, érezzem illatát. Edward... én még mindig ugyanannyira szeretlek. Nekem te voltál, vagy és leszel az életem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése