39.resz Boldog percnek kell lennie

Sajnos, ez a resz lesz az utolso elotti resz. Amikor elkezdtem a tortenetet nem ezt a veget akartam, nem is ilyen hosszal. Csak kicsit belebonyolodtam a tortenetbe, tul sok fordulatot tettem es nem maradt egy egyenes szala. Kijavitani nem szeretnem, ezert most megprobalok minnel jobb befejezest irni ennek a storynak. Koszonom, hogy olvastatok ezt a tortentet es remelem nem lesz epp annyira rossz befejezes. De ne csuggedjetek a masik melle, meg jon egy , remelem tetszeni fog elovigyazatosabb leszek vele. Az elso ket resz mar meg is van, szerintem izagalmas lesz. De egyelore nem arulok el tobbet.

39.resz Boldog perceknek kell lennie 

Bella:

Tudtam, hogy egyszer ide kerulunk. 

    -Tenyleg ezt akarod? Meg attol a kis emberitol is megfosztanad magad amid meg van?

    -Teged akarlak, megvedeni...es igy nem lehet. Tudod jól. Bella kérlek , kérlek, kérlek. -szelid tekintete egyre melyebbre furta bennem magat. 

Emmettnek igaza van, Aiden nem fogja abbahagyni, tudja hogy Edward a gyengepontom ismet ratamadna es biztos, hogy legkozelebb nem uszna meg Edward... S ha megharapja...

    -Rendben... Akkor felkeszulokra...

    -Minnel hamarabb Bella....nem huzhassuk az idot tudod jol. Nem tudhassuk mikor csap le... Es mar felig az vagyok, nem lesz olyan fajdalmas. 

Arcomra tette kezet es elmosolyodott. Felsohajtottam majd hozza bujtam jo szorosan olelet. Ez volt az utolso felver ejszakaja. Es azt hiszem nem kell sokat gondolkozni,hogy mi tortent meg. Eloszor gyenged puszit lehelt ajkaimra majd egyre szemvedelyesebb lett, lettunk. Bar egyik felem tiltakozott ,hogy elrsebb vagyok nala a masik vagyott ra. 

   -Ne fogd vissza magad...jol leszek... En is akarom... -torte meg a gondolataimat Edward.

 Fölé kerekedtem és ismet csokba forrtunk ossze. Es csodas ejszakat toltottunk egyutt. 

Masnap reggel nem szerettem volna felkolteni Edwardot , igy csak neztem ahogy alszik. A nap elso sugarai bevilagitottak a szobat. Lagyan kezdtem a hajat simogatni... Tobbet nem fogom igy latni,ahogy alszik. Ilyen bekesen, nyugodtan. Tobbet nem fog tudni aludni, se enni... Mindez miattam... De nem akarom elhagyni, tobbet mar nem...Eszembe jutottak aze ste tortenesei es boldog voltam, folulmulhatatlanul... aztan megmoccant es megjelent egy csibesz mosoly az arcan. 

    -Jo reggelt! -koszontem es puszit adtam a szajara. 

Nyujtozkodott egyet. 

   -Jo reeeeeegeeeelt! -ezzel meg betakart minket a lepedovel . 

En felnevettem. 

    -Edward ne... - elkezdett osszevissza puszilni , de mikor visszavagora keszultem .

    -Komolyan, el sem hittem, hogy ilyen jo lesz titeket akcioba nezni. 

Hirtelen rebbentunk szet es a lepedot magamhoz kaptam, Edward meg elem allt 

    -Francokat Emmett mi a fenet keresel itt? Tunj kifele a szobabol de most! -rivalt ra Edward.

    -Oke,oke. Megyek is . De ugyis mindegy, mindent hallodtunk az este. Szep volt. Ezzel rank kacsintott es kilepett a szobabol.

Ekkor jutott eszembe ,hogy ebben a hazban meg 6-on laknak es mindenki hallotta az estenket. Szerintem ha meg ember lennek, most tiszta pipacs vorosse valnek. 

    -He, nyugi, nincs miert zavarba jonnod. Ne szegyeld magad , szerelmem minden rendben. - megcsokolt.

Vegul feloltoztunk es lementunk a tobbiekhez akik a nappaliba ultek. Emmetten ott viritott a vigyor... 

    -Miattunk igazan nem kellett volna kijonnotok a szobabol. 

    -Emmett! -szolt ra Edward, majd a kanapehoz vezetett es Alice melle leult engem meg az olebe ultetett.

Alice egy batoritott mosolyt kudott felem.  

    -Koszonom,hogy osszegyultetek.Azt hiszem mindnyajan tudjatok mit akarok. En nagyon szepen koszonom Carlisle es Esme hogy adtatok nekem egy ilyen eletet. De ez az elet most meg kell valtozzon , megakarom vedeni Bellat ...

   -Edward felfogod mivel jar ez? Felfogod hanyan lennenk a helyedbe... Komolyan csak ugy eldobod ? Ez orultseg! -Rosalie hirtelen felcsattant es felallt.

     -Pontosan tudom mivel jar. Es nem csak ugy eldobom, azert dobom el, hogy a vilagon legfontosabb szemelyt megvedjem. Rosalie tudom jol ,hogy neked mekkora fajdalom a vampir let, hogy emberre valtoznal ha lenne ra modszer. De ez az en eletem, az en dontesem. Tudom,hogy mindig irigy voltal ram... De kerlek Rosalie erts meg. Te nem tenned meg ezt Emmettert? Szerinted Emmett nem tenne meg erted? 

Rosalie elhallgatott 

     -Mit kellene errol tudjunk Carlisle? Ugyan annyira fajdalmas lesz? Annyi idobe fog telni ?- vettem at a szot.

     -Nem lesz ugyanannyira fajdalmas. Valoszinuleg enyhebb lesz es talan egy napon belul a mereg elterjed ,mert ugye felig mar van benne. 

    -Ertem. 

     -Akkor elokellene keszuljunk.- allt fel Jasper.

     -Pontosan, a konyvtari szobat hasznaljuk... 

Mikozben Jasper es Carlisle tarsalogtak, Edward Esmehez fordult.

    -Meg ennek egy utolso reggelit.

    -Persze kincsem. -mosolygott Esme...

    -De... Azt szeretnem ha Bella keszitene.

Erre meglepodotten feleje fordultam.  

    -Edward , ez...

    -Nem muszaj kis tojas vagy nem tudom mi legyen... Ha lehetne valami harom fogasos etel. Sosem kostoltam a foztodet ... 

Elnevettem magam, majd csokot adva Esmevel a konyhaba leptunk. Oke, a fozo tudasom nem volt a legfenyuzobb. De szerencsem, hogyha   valaki mellettem volt es utasitott azert jol ment.  Keszitettem levest, olasz kajat masodiknak es desszertet. 

    -Micsoda jo illat! -lepett be Edward es hatulrol atolelt mikor epp a levest tettem ki.

    -Vigyazz ontsem ki. -mondtam .

Elengedett majd leult az asztalhoz. Ele tettem a levest es neztem ahogy eszik ,utoljara. Mindent nagyon izlelt, nagyon lassan ett.   

    -Nagyon finom szerelmem koszonom. - es csokot adott. - Nem etetsz meg? - tartotta felem a kanalat. Elmosolyodtan es elvettem a kanalat , majd a masodikra a villat.

A deszert , konnyu volt es alig negyed orat kellett varni , hogy meglegyen. Azt is mind egy cseppig megette. Mire vegzett , mar mindenki minket nezett, mosolyogva, mindenki a sajat barjat olelve. 

    -Itt az ido akkor. -mondtam megszoritva Edward kezet.

Mosolyogva bolintott es felalltunk. A konyvtari szobaba ott volt egy kisebb kanape .

    -Edward fekudj le. -utasitotta Carlisle.

Edward ezt tette. 

    -Talalkozunk egy nap mulva . - mosolyogta Edward. 

     -Carlisle ugye leallitasz? -neztem Carlislera ra aki mellettem allt.

     -Persze.

     -De lefogasz allni szerelmem, tudom. - mondta Edward. 

Lehajoltam es megcsokoltam . Majd onna a nyakahoz tertem a ,korabbi heg ott volt... Ugyan ott haraptam meg ... Verenek ize azonnal langba boritott ... Egesz testem langolt , vampir enem felul kerekedett rajtam ... De ebben a pillanatba eszembe jutott Edward mosolygo arca es abba hagytam. Carlisle batoritoan tamogatott, hogy ne essek el. Edwardra neztem aki, kisebb kinok kozott vergodott. 

    -Ugyes voltal Bella, minden rendben lesz Edwarddal . 

Bolintottam, de azt az egy napot ott toltottem vele. 

A honapok csak ugy leteltek. Edward teljes vampir lett, minden rendben volt akkor . Aiden azota nem jelent meg. Mi meg ugy tettunk ahogy mondtam , keszultunk az eskuvore. Amitol mar csak egy nap tartott vissza. Epp a teraszrol figyeltem a nagy elokeszuleteket. Alice teljesen bevolt zsongva. Ugy pordult forgott mindenhova, annyira izgatottan keszitette az elokeszuleteket. 

    -Valami baj van ? -hallottam meg jegyesem hangjat hatam mogul, majd hatulrol atolelt. 

     -Nem . Csak ez a nagy felhajtas...

     -Hat igen...de ismered Alicet. Szerinte ez mind szukseges, pont akkora a felhajtas amekkora kell legyen. 

     - Hat igen... Szerinted eljonnek?

Az apameknak kuldtem meghivot de nem valaszoltak csak Seth hogy jonnek. 

     -Minden rendben lesz. Higgyel bennuk. 

    -Es szerinted Aiden lepni fog?

    -Ne aggodj, erre is felvagyunk keszulve. Minden rendben lesz Bella. Szeretlek. Es koszonom, megegyszer , tudom hogy nehez lehetett akkor erot venned magadon es leallj. 

 Miota atvaltozott csak ezt hajtogassa.

     -Mar jo par honap eltelt azota, jo lenne befejezni ezt a halalkodast. -pusziltam meg. - De te adtal erot, te adsz nekem erot. Es ezt mar sokszor elmondtam... Szeretlek!- bujtam karjaiba.
   -En is.
     -Na gyerunk , Bella itt az ido...- zavart meg Alice.
    -Megis mire?
     -Ismet mi csajok kulon utra vallunk. 
      -Alice ne... -szolalt meg Edward.
      -Nem leszunk messze... kozelbe leszunk Edward ...magamba fogom tartani a gondolataimat. De nem lathatod meg a ruhat es orulj, hogy csak most elott egy nappal teszem.- Alice odajott hozzam es megfogva karom elkezdett huzni.
    -Enged meg legalabb osszepakoljak...
      -Ne aggodj osszepakoltam neked ...- mondta Alice mire leertunk az emeletrol.
     -Elovigyazatos volt Alice, mind tudtuk volna ha bekerulsz a szobaba Edward utanad megy es onnan biza nem josztok ki. -vigyorgott Emmett.
      -Emmett !-szolt ra Edward, aki epp leert. - Vigyazzatok magatokra.- forditott maga fele es ket keze koze fogta  arcom.
      - Vigyazunk ti is. 
  Elmosolyodott majd egy hosszu csokot valltottunk.
     -Na jol van, eleg mar kis gerle par, elottetek az oroklet.-zavart meg ismet Alice.
     -Holnap talalkozunk.- mondta Edward.
     -Feher ruhaba leszek.
     -Meggyozo.-  nevette el magat.
Vegul Alicel es Rosalieval elindultunk es meg Esme is velunk tartott. Tenyleg nem voltunk messze a haztol egy kis fahaziko terult ugy kb 30 meterre a Cullen haztol. 
     -Itt nem lakik senki, biztonsagban leszunk es igeren hiven kozel vagyunk a fiukhoz. 
Aztan egesz estet beszelgetessel toltottuk. Majd mikor itt volt az ido elkezdtunk keszulodni , Rosalie, Alice es Esme is keszsegesen segitett. Jo volt ez a csajos este.

Jacob:

     -Sajnalom Billy, de nem birom tovabb... es kotelesegem ott lenni.-hallottam kiszurodni Charlie hangjat a konyhabol. 

Epp jarorozesbol tertem vissza. Beleptem a konyhaba.

      -Hol kell ott legyel Charlie?- kerdeztem amint beleptem es a huto fele vettem az iranyt. 

Nema csend borult , mindketten ram tekintettek. Vartam valaszt, vegul apamra neztem aki az asztalra pillantott. Az asztalon egy krem szinu diszitett karton papir allt... Meghivo .... Bella Swan Black es Edward Cullen eskuvoje.... duhosen becsaptam a huto ajtajat es kirohantam. El sem hiszem... el sem hiszem... azt hittem, hogy ezt feldolgoztam mar hogy elvesztettem a hugomat de nem...hozza megy... hozza megy... Atalakultam farkassa es meggyorsabban szaladtam, hallottam ahogy a tobbiek gondolatai korulottem lengenek de probaltam kizarni. Majd amint egy szikla peremhez ertem megalltam, visszalakultam emberre es sirni kezdtem... elottem a hugom kepe volt... a mosolya, a verfarkas mivolta... 

Ez mind 3 hete volt... osszeszedtem a gondolataimat es hazamentem.

Bella:

Amint kesz lettem , Alice gondoskodott arrol, hogy ne gyalog tegyuk meg az utat, hogy valami baja legyen a ruhamnak. Hosszu uszonyos feher ruha volt, a hatanal a hatamig le csipke... a fatyol is ugyan olyan hosszu volt. Es bar vampirkent mar sokkal ugyesebben mozogtam, megis feltem, hogy a magassarku feher cipoba odavagom magam. A sminkem visszafogott volt, de megis elegans, a hajam kontyba. Oszinten fel sem ismertem magam a tukorbe. Aztan egy pillanatra anyamra gondoltam, biztos azt mondana ,hogy csinos vagyok es elerzekenyulne... majd apam jutott eszembe... nem o fog oltarhoz vezetni ma mi? Felsohajtottam es Alicek utan kileptem a hazbol... de ami ott vart nagyon meglepett es elerzekenyultem... rendor kocsi allt a haz elott, amibol apam szallt ki.

   -Apa...-komolyan ereztem ahogy sirnek most.

   -Meg szerencse, hogy a vampirok nem tudnak sirni...elrontanad a remekmuvem.- mondta Alice, majd arebb lepett.

Apam sietve hozzam lepett es atolelt megporgetve. 

   -Annyira sajnalom, kislanyom. Nagyon hianyoztal.

    -Te is nekem. 

     -Tobbet nem fog senki sem elvalasztani . Itt leszek neked ...-olelt meg szorosabban.

     -Koszonom. Jacob? Billy?

     -Billy mar Cullen haznal van... Jacob...-lehajtotta a fejet.

    -Semmi gond, gondoltam.-hajtottam le en is a fejem.

    -Lanyom, ez a tied...-egy kis barsony dobozt tartott felem, majd kinyitva egy gyemantos hajdisz ekelodott benne.

     -Oh...ez gyonyoru...-vettem a kezembe es atadtam Rosalienak aki azonnal hajamba tette.

     -Anyade volt. Gondoltam, legyen valami tole...-mosolygott ram.

    -Na akkor indulhatunk?- lepett kozelebb Alice.

Bolintottunk es apam segitsegevel beszalltunk a kocsiba es irany az eskuvo.

Edward:

"Szolj Carlislenak , nem kell bekiserje Bellat . Charlie megjott. " Ezen elmosolyodtam. Remenykedtem nagyon benne, hogy eljonnek. Billy ebben a pillanatba lepett be Sethel es baratnojevel. Felenk biccentettek. Carlisle rogton ertette mar , hogy nem kell o bekiserje Bellat. Bar Jacob nem jott el... mar a sracokkal elvoltunk keszulve, a vendegeket fogadtuk.... Igazabol megkell mondjam tetszett a helyszin, az erdo , termeszet lagy oleben minden mesesen nezett ki.

   -Edward...-lepett mellem Jasper es Emmett es bejarathoz mutattak.

Arra tekintettem es ekkor lattam meg Brandont... felenk bicentett mosolyogva.

     -Akarod ,hogy kitegyuk?-kerdezte Emmett.

     -Nem, Bella testvere megis...de tartsatok rajta a szemeteket.

Bolintottak. Majd miutan mindenki megjott eljott az ido... En az oltarhoz leptem es a szokasos zene megszolalt. Aztan lattam, ahogy szerelmem csodas feher ruhaba lep be, apja karjan. Gyonyoru volt, nem ez nem fejezte ki szepseget... Ugy tunt kicsit ideges, de mely lelegzetet vetve odaertek hozzank.

    -Edward, atadom neked legfeltetebb kincsem, szememfenyet. Kerlek vigyazz ra, ovd es tiszteld. 

   -Azon leszek rendorfonok. - atvettem Bella kezet es a pap fele fordultunk

Majd elkezdodott a szertartas. Felulmulhatatlanul boldog voltam, most mar a no akit mindennel jobban szeretek felesegem lesz es orokeletig lehetunk egyutt. 

    -Igen...

    -Igen...

Hangzottak el a fogadalmak es az igenek. Majd hosszu csokba forrtunk ossze. Az emberek tapsolva alltak fel majd gratulaltak....es atleptunk az eves, buli helyszinre. Elkezdodott a szorakozas.