A szerelem mely sose valosul meg
36.resz Nem akarlak bajba sodorni
Bella:
-Mitol felsz ennyire?-nezett ram aggodoan Edward.
Nem mondtam semmit...felneztem az egre, majd vissza ra, vegig simitottam az arcan es es hozza bujtam, olelo karjaiba.
-Felek,Edward az igaz. De nem keverhetlek teged is bajba.-mondtam.
-Nem keverhetsz bajba...Atyavilag....Bella szeretlek, ha te bajba vagy akkor mar en is. Nagyon aggodom, Bella kerlek....-nezett ram konyorgoen.
Nem szolaltam meg...ismet visszabujtam olelo karjaiba.
-Bella...
-Edward...kerlek ....-mondtam.
-De hogy kerheted ezt? -suttogta hajamba.
-Edward....-szorosan atoleltem...mire felszisszent. -Sajnalom...-mondtam eltavolodva.
-Semmi gond...
Elfordultam es atoleltem karjaimmal magam. Ha sinri tudtam volna, mar azt tettem volna.
Emlekszem, tisztan emlekszem arra aki tobb eve tortentektett... mintha tegnap lett volna.
Viharos nap volt Vencourverbe Ian-tol tartottam epp haza fele. Mar nagyon faradt voltam... alig vartam hogy haza menjek vegyek egy meleg furdot es fekudjek le. Eleg kesore jart , es bar Ian elakart hozni en megis nemet mondtam ra, gondoltam nem art egy kis firss levego, es verfarkas DNS-em ismet felkavart, izzott.... ugy ereztem, ez most jol esne. Egy jo ideje nem tudtam farkas osztoneimet szabadra engedni... marmint meg van ido mig atvaltozok....de attol pont ugy szuksegem van a termeszetre, mint akarmelyik verfarkasnak.
Az utcak mar lassan pusztak lettek, a lampak megvilagitottak az utcat, es nemely pislogva jelezte, hogy nemsokara kieg, a szello futyureszve jelezte,hogy itt az osz. A Hold ezustosen ragyogott az egbolton....a csillagok korbe tancoltak ot. Ereztem,ahogy a Holdra tekintek szemem elkezd keken izzani ...itt az ido gondoltam. Es igen eljott....ereztem ahogy atvesz a farkas enem az uralmat... es innen kezdve csak kinezetem volt Bella...de a bensom mar a farkase volt... ezutan minden reggel fejfajassal, masnaposan ebredtem fel amig nem valtozok teljesen at ez mindennapos lesz. Egy felol mar alig varom, Jake a batyam mindennap ezzel nyagatott, nyagat hogy itt lesz abban a percben mellettem, en is ott voltam amikor o valtozott at, bar akkor meg sejtelmem sem volt,hogy mi tortent akkor, hisz meg alig voltam 10 eves talan....emlekszem hirtelen Jake test homerseklete ugras szeruen novekedett, ugy perzselt a bore... elkezdett remegni es en nagoyn megijedtem, de o csak egy folytaba azt hajtogatta,hogy fussak el, hagyjam magara.Megse tettem....ott alltam elotte es nem mozdultam. Elszantan neztem a szemebe,hogy egy ilyen helyzetbe nem hagyom ott. Nem erdekel ha ugyan az tortenik vele mint Emilyvel, nem hagyom ilyen helyzetbe a batyam. Aztan hirtelen osszegombolyodott.. foldre rogyott es mar nem volt mit tenni bekovotekezett az atvaltozas. Egyszeruen tortent, vagyis gyorsan...egyik pillanatba meg Jacob volt masik pillanatba egy hatalmas farkas nezett vissza ram... megijedtem eloszor, nem tagadhatom...fogaival ram vicsoritott.. hatra estem es onnan figyeltem a torteneseket...nem mozdult en sem...vegul megis csak en tettem az elso lepest,meg kellett mutassam hogy bizom Jake-be tudom,hogy nem bant...igy hat felalltam..es mintha Jake hatra lepni akart de megsem tudott... farkas DNS-e es emberi DNS-e epp hatalmas haborut vivott magaba.Vegul lassan,ovatosan helyeztem kezem fejere es simitottam vegig. Lehajtotta fejet es szelid szemekkel bujt hozzam. Elmoslyodva oleltem at...es buszke voltam ra... tulajdonkeppen magamra is. Masnap Jake megporgetett es el nem akart ereszteni,annyira volt buszke o is ram... Annyira elmerultem a gondolataimba hogy eszre sem vettem hogy hirtelen valaki magam utan lopakozik. Arra eszmeltem hogy valaki fejen ut. Es ennyi... amikor probaltam feleszmelni nehany hangot szurtem ki , ferfi hangokat...de mire oszpontositani tudtam volna ismet a kabultag mezejebe estem. Aztan nem is tudom mennyi ido telt el...felebredtem egy sotet szobaba... es ekkor pillantottam meg remalmaim kiserojet... Aiden Smith.... voros tekintete tele gyuloloettel es gyilkossag vaggyal. korom fekete haja es feher ruhaja megadta a kitunest a tobbiek kozott... nem mondott semmit csak kozelebb lepettes a fulembe suttogta:
-Udvozollek a remalmodba."
Innen kezdve 3 napig elvoltam tunve, kinzott ...eloakarta csalogatni a farkas enem, azt akarta csatlakozzak hozzajuk...de nem sikerult...vegul egy nap sikerult megszoknom... a kis vakaciomat meghosszabitottam es korhazba epultem fel...senki sem tudta hogy mi tortent miert hosszabitottam meg a vakciomat, hol vagyok...meg akkor Ian sem. Valojaban most sem tudja...a falkaaz egyetlen aki tudja hogy valojaban egy ferfi, pontosabban vampir elfogott...de hogy mennyire komoly is volt az a kuzdelem meg ok sem...feltem hogy Jacob elveszti eszet es meghal ha szembe szal Aiden-el, eros, nagyon... nagyon eros... oszinten fogalma sincs ki tudna legyozni...de valahogy meg kell keressem a modjat, pusztit,ol es nem fejezi be amig meg nem talal es engem is meg nem ol amiert nem csatlakoztam hozzajuk. Beleborzongtam majd ismet visszatertem a valosagba. Eszre sem vettem mennyire elmerultem a gondolataimba,mivel mar otthon voltunk a nappaliba. Alice, Jasper, Rosalie es Emmett mind engem figyeltek... Edwardot nem lattam ahogy hallottam epp evett. Esme a konyhaba sutkerezett,es Carlisle gondolom meg nem ert haza.
-Bella jol vagy?
-Tesske, bocsi?-neztem Alice-re.
-Edward szerint mar amiota elvaltatok Jacobtol ilyen gondterheltnek es elgondolkodottnak tunsz. Minden rendben?
-Persze.-eroltettem egy mosolyt a szamra.
-Kiscsaj kitol felsz?-hangzottt fel ismet a kerdes Emmettol.
-Az nem erdekes...-alltam fel.
-Dehogy nem, kozenk tartozol...-mondta Alice.
-Tudom, de ez nem a ti gondotok.
-Bella ne kezd megint, ezt mar beszeltuk. Szeretlek es nem akarom hogy bantodasod erjen. - jott ki Edward a konyhabol.
-Edward te ertsd meg, eleg ha en ..-szenvedek akartam mondani.- Marmint senki sem tuderrol, csak a falka de legszivesebben nekik sem mondtam volna el. Ezt en kell megoldjam ...egyedul.
-Arrol szo sem lehet...-ragadta meg karom Edward.
-Edward eressz el... nem akarlak bantani.
Azt hiszem...kicsit ez az egesz felkavart...ugy ereztem barmikor robbanhat a bomba.
-Fiam...engedd el...le kell nyugodjon igy barkit megsebesithet.-jelent meg hirtleen Carlisle es tette kezet fia vallara.
Edward egy kis gondolkodas utana eleresztett en meg amilyen gyorsan csak tudtam felszaladtam es ki az ablakon...mig a retre nem ertem ahol leultem...de alig merultem el a nyugalomba hirtelen ismeros szagkeringett korulottem....
-Edward....-szorosan atoleltem...mire felszisszent. -Sajnalom...-mondtam eltavolodva.
-Semmi gond...
Elfordultam es atoleltem karjaimmal magam. Ha sinri tudtam volna, mar azt tettem volna.
Emlekszem, tisztan emlekszem arra aki tobb eve tortentektett... mintha tegnap lett volna.
Viharos nap volt Vencourverbe Ian-tol tartottam epp haza fele. Mar nagyon faradt voltam... alig vartam hogy haza menjek vegyek egy meleg furdot es fekudjek le. Eleg kesore jart , es bar Ian elakart hozni en megis nemet mondtam ra, gondoltam nem art egy kis firss levego, es verfarkas DNS-em ismet felkavart, izzott.... ugy ereztem, ez most jol esne. Egy jo ideje nem tudtam farkas osztoneimet szabadra engedni... marmint meg van ido mig atvaltozok....de attol pont ugy szuksegem van a termeszetre, mint akarmelyik verfarkasnak.
Az utcak mar lassan pusztak lettek, a lampak megvilagitottak az utcat, es nemely pislogva jelezte, hogy nemsokara kieg, a szello futyureszve jelezte,hogy itt az osz. A Hold ezustosen ragyogott az egbolton....a csillagok korbe tancoltak ot. Ereztem,ahogy a Holdra tekintek szemem elkezd keken izzani ...itt az ido gondoltam. Es igen eljott....ereztem ahogy atvesz a farkas enem az uralmat... es innen kezdve csak kinezetem volt Bella...de a bensom mar a farkase volt... ezutan minden reggel fejfajassal, masnaposan ebredtem fel amig nem valtozok teljesen at ez mindennapos lesz. Egy felol mar alig varom, Jake a batyam mindennap ezzel nyagatott, nyagat hogy itt lesz abban a percben mellettem, en is ott voltam amikor o valtozott at, bar akkor meg sejtelmem sem volt,hogy mi tortent akkor, hisz meg alig voltam 10 eves talan....emlekszem hirtelen Jake test homerseklete ugras szeruen novekedett, ugy perzselt a bore... elkezdett remegni es en nagoyn megijedtem, de o csak egy folytaba azt hajtogatta,hogy fussak el, hagyjam magara.Megse tettem....ott alltam elotte es nem mozdultam. Elszantan neztem a szemebe,hogy egy ilyen helyzetbe nem hagyom ott. Nem erdekel ha ugyan az tortenik vele mint Emilyvel, nem hagyom ilyen helyzetbe a batyam. Aztan hirtelen osszegombolyodott.. foldre rogyott es mar nem volt mit tenni bekovotekezett az atvaltozas. Egyszeruen tortent, vagyis gyorsan...egyik pillanatba meg Jacob volt masik pillanatba egy hatalmas farkas nezett vissza ram... megijedtem eloszor, nem tagadhatom...fogaival ram vicsoritott.. hatra estem es onnan figyeltem a torteneseket...nem mozdult en sem...vegul megis csak en tettem az elso lepest,meg kellett mutassam hogy bizom Jake-be tudom,hogy nem bant...igy hat felalltam..es mintha Jake hatra lepni akart de megsem tudott... farkas DNS-e es emberi DNS-e epp hatalmas haborut vivott magaba.Vegul lassan,ovatosan helyeztem kezem fejere es simitottam vegig. Lehajtotta fejet es szelid szemekkel bujt hozzam. Elmoslyodva oleltem at...es buszke voltam ra... tulajdonkeppen magamra is. Masnap Jake megporgetett es el nem akart ereszteni,annyira volt buszke o is ram... Annyira elmerultem a gondolataimba hogy eszre sem vettem hogy hirtelen valaki magam utan lopakozik. Arra eszmeltem hogy valaki fejen ut. Es ennyi... amikor probaltam feleszmelni nehany hangot szurtem ki , ferfi hangokat...de mire oszpontositani tudtam volna ismet a kabultag mezejebe estem. Aztan nem is tudom mennyi ido telt el...felebredtem egy sotet szobaba... es ekkor pillantottam meg remalmaim kiserojet... Aiden Smith.... voros tekintete tele gyuloloettel es gyilkossag vaggyal. korom fekete haja es feher ruhaja megadta a kitunest a tobbiek kozott... nem mondott semmit csak kozelebb lepettes a fulembe suttogta:
-Udvozollek a remalmodba."
Innen kezdve 3 napig elvoltam tunve, kinzott ...eloakarta csalogatni a farkas enem, azt akarta csatlakozzak hozzajuk...de nem sikerult...vegul egy nap sikerult megszoknom... a kis vakaciomat meghosszabitottam es korhazba epultem fel...senki sem tudta hogy mi tortent miert hosszabitottam meg a vakciomat, hol vagyok...meg akkor Ian sem. Valojaban most sem tudja...a falkaaz egyetlen aki tudja hogy valojaban egy ferfi, pontosabban vampir elfogott...de hogy mennyire komoly is volt az a kuzdelem meg ok sem...feltem hogy Jacob elveszti eszet es meghal ha szembe szal Aiden-el, eros, nagyon... nagyon eros... oszinten fogalma sincs ki tudna legyozni...de valahogy meg kell keressem a modjat, pusztit,ol es nem fejezi be amig meg nem talal es engem is meg nem ol amiert nem csatlakoztam hozzajuk. Beleborzongtam majd ismet visszatertem a valosagba. Eszre sem vettem mennyire elmerultem a gondolataimba,mivel mar otthon voltunk a nappaliba. Alice, Jasper, Rosalie es Emmett mind engem figyeltek... Edwardot nem lattam ahogy hallottam epp evett. Esme a konyhaba sutkerezett,es Carlisle gondolom meg nem ert haza.
-Bella jol vagy?
-Tesske, bocsi?-neztem Alice-re.
-Edward szerint mar amiota elvaltatok Jacobtol ilyen gondterheltnek es elgondolkodottnak tunsz. Minden rendben?
-Persze.-eroltettem egy mosolyt a szamra.
-Kiscsaj kitol felsz?-hangzottt fel ismet a kerdes Emmettol.
-Az nem erdekes...-alltam fel.
-Dehogy nem, kozenk tartozol...-mondta Alice.
-Tudom, de ez nem a ti gondotok.
-Bella ne kezd megint, ezt mar beszeltuk. Szeretlek es nem akarom hogy bantodasod erjen. - jott ki Edward a konyhabol.
-Edward te ertsd meg, eleg ha en ..-szenvedek akartam mondani.- Marmint senki sem tuderrol, csak a falka de legszivesebben nekik sem mondtam volna el. Ezt en kell megoldjam ...egyedul.
-Arrol szo sem lehet...-ragadta meg karom Edward.
-Edward eressz el... nem akarlak bantani.
Azt hiszem...kicsit ez az egesz felkavart...ugy ereztem barmikor robbanhat a bomba.
-Fiam...engedd el...le kell nyugodjon igy barkit megsebesithet.-jelent meg hirtleen Carlisle es tette kezet fia vallara.
Edward egy kis gondolkodas utana eleresztett en meg amilyen gyorsan csak tudtam felszaladtam es ki az ablakon...mig a retre nem ertem ahol leultem...de alig merultem el a nyugalomba hirtelen ismeros szagkeringett korulottem....
Edward:
En egyaltalan nem ertem Bellat...szeretem hogy ne aggodnek amikor azt latom,hogy valakitol annyira fel hogy majdnem belehal. Nem lassa hogy engem is tonkre tesz ezzel... Senkit sem szerettem ennyire mint, soha senkit... megakarom vedeni, mellettemaradok. Es hogyne aggodnek, ha valaki aggodik nem azt jelenti hogy szereti a azt a szemelyt, aki miatt aggodik. En szeretem Bellat, nagyon igy orokke aggodni fogok erte.
-Edward nyugodj meg.-mondta Esme .
-De nem tudok,azt latom hogy a szerelmem lassan tonkre megy...beleorul...ahogy en is.
-Edward ...
-Miert nem hagyjuk itt?
-Tessek...?-neztem hirtelen Rosaliera.
-Edward ez a no szemely tonkre tesz teged...
-Miket beszelsz? Elhagyni Bellat...Rosalie tudom hogy nem kedveled, de ne donts felettem...nem fogom elhagyni.
-Bella egy verfarkas... egy ugy an olyan fajzat mint a tobbiek, aki lassan tonkre tsz teged. Sot az egesz csaladunkat.
-Nem igaz!
Mar lassan mindjart verekedtem Rosalie-val amikor Carlisle kozbe szolt.
-Ezt azt hiszem nem itt kellene megbeszelni.-mondta majd felnezett a lepcso tetejere.
-Bella... -neztem szerelmemre.
-Igazuk van Edward....hagyj el...-ezzel meg megfordult es elszaladt.
Felszaladtam de mar nem volt a szobaba...az ablak nyitva es a szello befujt... francba... pedig mar osszehazadosni keszultunk.
Epp hogy megfordultam egy aprocska cetli volt a kanapen...remeltem hogy Bella irta ,hogy visszajon vagy valami...de nem... "Megakarod ismerni sziv szerelmed remalmat? Akitol a legjobban fel a vilagba... hat akkor gyere el holnap a regi balett terembe 18:30-kor es megismered. "
Elkellene mennem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése